- Mivel az interneten is csak innen-onnan lehet összecsipegetni pár töredékinformációt rólatok, ezért arra kérlek, hogy pótoljuk már a hiányosságokat! Ha jól raktam össze a mozaikdarabokat, akkor ugye most szeptemberben volt öt éves a Fokos? Egy pár mondatban elmesélnéd, hogy hogyan is alakult meg a zenekar?
Az óbecsei néptánccsoport tagjai voltunk valamennyien, ennek köszönhetjük az ismeretséget. Gimnazista korunkban kovácsolódtunk egy társasággá, ahol a zene a közös érdeklődési körök egyike volt. Népzenével 2009-ben kezdtünk el foglalkozni, akkor alakult meg a Csikós, majd 2010 őszén a Fokos zenekar. Ekkor még négyen voltunk: Csonka Balázs (harmonika, prímtambura), Jovánovity Péter (nagybőgő), Sterbik László (hegedű), valamint jómagam, Szerda Balázs (brácsa, tamburakontra). Néhány hónap elteltével csatlakozott hozzánk Szabó András (hegedű, basszprímtambura) is. Sterbik László 2014 nyarán történő kilépését követően Cseszák Zsombor (hegedű, cimbalom) lépett a helyébe, akivel a Csikós zenekarban már muzsikáltunk együtt.
- Milyen megmérettetéseken vetteték részt eddig és milyen eredményeket értetek el?
- A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén négyszer lettünk első helyezettek, valamint a Duna Televízió által szervezett 2012-es Fölszállott a páva című népzenei tehetségkutató műsorban a középdöntőig jutottunk, melynek köszönhetően megkaptuk Óbecse város kitüntetését a város nevének öregbítéséért.
- Egy interjúban azt olvastam, hogy vannak köztetek, akik korábban a hard rock, metal zenét is kedvelték. Hogyan jut el valaki az Ossiantól és a Pokolgéptől a népzenéig és a néptáncig?
- Valóban, a rock egyikünktől sem állt távol soha, sőt. Úgy éreztük, a rock ereje, szókimondása közvetíti leginkább a világ felé mindazt, ami bennünk, lázadó fiatalokban is lappangott, és egyre inkább kikívánkozott. Kedvenceink között számos hazai és külföldi előadó szerepelt, a Pokolgéptől a Nirvanáig. Még a Fokos megalakulása előtt két rockzenekarban is énekeltem, melyekkel komoly terveink voltak akkor, az élet azonban másképp hozta. Ma is szívesen hallgatunk egyebek mellett rockot, metalt, Petivel például az egyik legnagyobb közös élményünk a Slipknot belgrádi koncertje, és a Tankcsapda máig is a nagy kedvencek közé tartozik.
A népzene, néptánc valamelyike mindannyiunk életének a részét képezte már gyerekkorunkban is. Édesapám és András apja együtt muzsikáltak a Batyu zenekarban, melynek próbáit, fellépéseit kiskorunkban rengeteget hallgattuk, akarva-akaratlanul belénk ivódtak a dallamok, szövegek. Peti négyévesen kezdett táncolni, Csonka Balázsnak a bátyja foglalkozik népzenével, Zsombor szülei pedig az elsők között voltak, akik a néptáncot tanították Óbecsén. Természetesen csak később tudatosodott bennünk, mi is van a birtokunkban a népzene, a tánc által, és hogy a rockzene által kimondottak a népdalok szövegeiben is benne vannak, csodálatosan egyszerű, ezáltal még emberibb formában. Megéreztük a régen elénekelt dolgok örökérvényűségét.
- Akkor elmondható, hogy gyerekként, kamaszként az ebben a közegben nevelkedés volt a döntő abban, hogy ilyen irányba forduljatok?
- Igen. Mindannyian olyan családban nőttünk fel, ahol fontos és mindennapos dolog a hagyományok tisztelete, a nyelv helyes használata, a vallás gyakorlása, a nemzeti öntudat kérdése, ezért járattak minket szüleink zeneiskolába, néptáncra. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy erre az útra lépjünk.
- A Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedőben a középdöntőbe jutásotokkal a televízió képernyőjén keresztül a nagy nyilvánosság előtt is bemutatkozhattatok. Ennek milyen pozitív hatásai voltak a zenekart, illetve személyesen titeket tekintve?
- Amikor jelentkeztünk a Pávára, elsődleges célunk a dél-alföldi népdalok, az itteni magyar tamburamuzsika lehető legszélesebb körben való megismertetése volt. Természetesen az is motivált minket, hogy olyan neves szakemberekkel dolgozhatunk együtt, akikkel egyébként aligha lett volna alkalmunk. Arra egyikünk se számított, hogy eddig eljuthatunk, a műsor verseny jellegét szinte teljesen szem elől tévesztettük. A Páván szerzett ismerettségnek köszönhetően természetesen megnőtt az érdeklődés a zenénk iránt, számos fellépést köszönhetünk ennek. A vetélkedő ideje alatt a zenekar ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A hatalmas elvárásnak köszönhetően a befektetett munka is megsokszorozódott, melynek hatását, szó szerint, éreztük magunkon. Rengeteget tanultunk továbbá a műsorban közreműködő szakemberektől is. A mentorunkat, Eredics Gábort emelhetném ki, de számos hatás ért minket más irányból is, tanultunk, fejlődtünk tehát zeneileg, emberileg is.
- Novák Péter, a vetélkedő műsorvezetője folk and roll zenekarként konferált fel titeket, Sebestyén Márta pedig azt mondta rólatok, hogy a Tankcsapda kösse fel a gatyáját, ha egyszer folkos számot akar játszani!
- Tény, hogy van bennünk egy fiatalos, ha úgy tetszik, ,,rockos” lendület, ilyen szempontból Novák Péter jelzője teljesen találó. Egyik alkalommal a magunk és a többi várakozó szórakoztatására a Tankcsapda Szappanoperák című számát muzsikáltuk tamburán, ezt hallhatta meg Sebestyén Márta, a szavai ettől függetlenül szinte elismerésként hatottak.
- Lehet, hogy nem pontos az infóm, de akkor szó volt arról, hogy kaptatok 50 óra stúdiólehetőséget. Ennek köszönhetően készült el és jelent meg most tavasszal a nagylemezetek?
- Igen, annak ellenére, hogy a döntőig nem jutottunk el, a Fonó Budai Zeneház különdíjában részesültünk, mely 50 óra stúdiómunkát tartalmazott, ennek a gyümölcse az első, Kiskoromtól nagykoromig című Fokos album.
- Kérlek, egy pár szóval mutasd már be ezt a kiadványt!
- Bemutatkozó lemeznek nem szerettünk volna tematikus CD-t készíteni. Úgy döntöttünk, hogy mindenből kerüljön rá valami, amivel addig foglalkoztunk, a magyar nyelvterület minden nagyobb tájegységéről. Az album tehát eddigi munkásságunkat hivatott bemutatni, innen a cím ötlete is: Kiskoromtól nagykoromig. A kiadvány küllemét a kiadóra bíztuk, a borítótervet Kiss Dóra készítette. Fiatalos, újszerű külcsínt tervezett, mely mindemellett a népi jellegét is megtartotta.
- Így, hogy már van kézzelfogható hangzóanyagotok, megmozdult-e, érdemben változott-e valami a zenekar körül?
- Természetesen sokkal könnyebb a dolgunk így, hogy konkrét, kézzel fogható lenyomata van a munkásságunknak. Ha valaki még nem hallott minket, csak hírből ismer, van mit a kezébe adnunk, és a fellépéseink, koncertjeink száma is növekedett ezáltal. Konkrét változás azonban nem történt, ugyanúgy szolgáltatunk zenei kíséretet tánccsoportoknak, muzsikálunk táncházakat, koncerteket, mint azelőtt, talán kicsit nagyobb intenzitással.
- Egy fontos kérdés: mivel ti a Vajdaságban éltek, hol lehet hozzájutni a lemezetekhez a koncertjeiteken kívül?
A fellépéseinken tőlünk lehet megvásárolni, az interneten pedig – tudtommal – a Fonó, a Kaláka Zenebolt, a Hangvető, és a Rock Diszkont webshopjából, valamint a lemezei.hu oldalról lehet megrendelni.
- Szerintetek mennyiben, miben vagytok mások a kortársaitoknál, ha egy népzene iránt az első tapogatózó lépéseket megtévő hallgatónak kellene ajánlani magatokat?
- Amit erősségünkként említenék, talán az, hogy több hangszeren is játszunk, így a repertoárunk igen színes, változatos. Mindig lélekkel tesszük, amit teszünk, ügyelünk a közönséggel való személyes kapcsolat kialakítására, valamint arra, hogy mindig alázatosak, hitelesek maradjuk. Fontos, hogy emberként is szeressenek minket. Ha az előadó hiteles, közvetlen, a közönség könnyebben nyílik meg, válik befogadóvá, a cél pedig ez.
- Tapasztalataitok szerint mennyire van igény a ti általatok játszott muzsikára? A táncházakban, valamint a koncertjeiteken milyen összeállítású a közönség?
- Azt kell mondanom, nagyon jó tapasztalataink vannak ilyen téren. Az embernek alapvetően szüksége van a pozitív energiára, amit a népzene is hordoz, ez pedig kortól független. A koncertjeinken a gyerekektől az idősekig minden korosztály megfordul, a dolog szépsége, hogy mindenki találhat benne magához illőt. A gyerek kíváncsi, csodálkozva bámulja a nagybőgőt, többségük ki is szeretné próbálni. Az idősek nosztalgiázni, a fiatalabbak kikapcsolódni, szórakozni járnak a koncertjeinkre. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a népzene nem színpadra született. Eredeti funkciójában a táncházak, mulatságok alkalmával találkozhat vele a közönség. Elődeink – hogy átmentsék – színpadra vitték a népdalokat, azóta komoly mozgalom alakult köré. A mi egyik fontos feladatunk apáink munkájának folytatása mellett, hogy ,,visszavigyük” az emberek közé, a hétköznapokba, úgy is élvezhesse bárki. Magunkra egyfajta közvetítőként tekintünk, akik azért állnak színpadra, hogy a népdalokban rejlő elemi erőt, tisztaságot átadjuk a közönségnek. Édesapám azt mondta, ne magadat produkáld a zenén keresztül, hanem a zenét magadon keresztül. Igaza van, ezt tesszük.
- A hagyományok őrzése egy fontos szempont a ti segítségetekkel, de Délvidéken élőként mennyire nehéz (vagy könnyű) életben tartani a magyar (nyelvű) kultúrát?
- Azt valljuk, a múlt szerves része a jelennek, a jövő pedig elképzelhetetlen nélküle. Ismernünk kell a múltat, hogy megértsük a jelent, és építsük a jövőt. A hagyományápolás ilyen szempontból fontos. A közös múlt, a hagyományok ismerete felerősíti az együvé tartozás érzését, melynek közösség-, illetve identitásépítő, ez által nemzetmegtartó szerepe van. A Délvidéken, hála Istennek, sok ember tekinti szívügyének a magyar kultúra ápolását, továbbvitelét, ezt persze nem csak a néptáncra, népzenére értem. A táncházmozgalom a ’70-es évek végén már szárnyait bontogatta nálunk is. Hogy csak szülővárosomat említsem, 1995-ben alakult meg a máig aktív tánccsoport a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben, néhány taggal mindössze. Ma a Kultúrkörben öt tánccsoport működik, az óvodás korosztálytól egészen a felnőttekig, tehát több, mint százan foglalkoznak néptánccal Óbecsén.
- Az évek során nem csak a szülőhelyetek környékén és az Anyaországban játszotok rendszeresen, hanem már külföldre is eljutottatok, bemutatkoztatok…
- Igen, két-két alkalommal játszottunk eddig Stuttgartban és Bécsben. Németországban még Ludwigsteinban, valamint Rustban, Finnországban pedig Tamperében jártunk, néhány turnén, mint kísérőzenekar vettünk részt, tánccsoportok jóvoltából. A közönség soraiban természetesen elsősorban a külföldön élő magyarok vannak, de minden fellépésen találkoztunk helyiekkel is. A fogadtatás mindig megható volt, hatalmas élmény az ottani magyaroknak ,,adni egy darab otthont”, ahogy néhányan fogalmaztak, a más nemzetiségűeken pedig látni, hogy a magyar népzene ereje milyen könnyen a hatalmába keríti őket.
- Más formációban játszik-e valamelyikőtök?
- Ez az egyetlen állandó jelleggel működő, elsődleges zenekarunk, bár más formációkban is megfordulunk. Zsombor a Cimbalibandben szokott kisegíteni, Csonka Balázs pedig az Andalgó tamburabandában is játszik.
- Mivel foglalkoztok a zenélés mellett a civil életetekben?
- Jómagam végzős történészhallgató vagyok Újvidéken, valamint latintanár az Óbecsei Gimnáziumban. András másodéves testnevelés szakos, Peti és Csonka Balázs idén kezdték meg tanulmányaikat, Peti politológiát, Balázs informatikát tanul, valamint itthon fiatalabbakat tanít tamburázni. Ők hárman Szegeden járnak egyetemre. Zsombor a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szeretné folytatni tanulmányait népi hegedű szakon, gyerekekkel is foglalkozik, akik a népi hegedülés csínját-bínját szeretnék elsajátítani.
- Az elkövetkező hónapokban hol lehet veletek találkozni?
- Jelenleg két nagykoncerten dolgozunk. Október 24-én kerül megrendezésre az Örökségünk címet viselő rendezvény, ahol az összes Délvidéken működő népzenekar fellép külön-külön, illetve közösen, nagyzenekart alkotva. A másik koncert november 27-én lesz, ennek a címe Óbecse község népzenei hagyatéka. Ez egy tavaly indított koncertsorozat második állomása. Minden évben kiválasztunk egy néhány településből álló régiót, melynek elődeink által felgyűjtött népdalait rendszerezzük, kiegészítjük saját, újabb gyűjtéseinkkel, majd ezt egy est keretében színpadra állítjuk. Tavaly Törökkanizsát választottuk, idén Óbecsén dolgozunk. Ezek mellett október 17-én Szenttamáson, 30-án Temerinben muzsikálunk táncházat, 31-én pedig Kishegyesen kísérjük a helyi táncegyüttest, mely megalakulásának 20. évfordulóján ad nagyműsort. November 6-án Óbecsén egy könyvbemutatón működünk közre, 21-én Újvidéken a Néptáncosok Országos Bemutatószínpadán muzsikálunk, valamint december 16-án a Fonóban lépünk fel, illetve december 18-án ismét táncház Temerinben. Ezek a már lefoglalt dátumaink év végéig.
- Van-e tervbe véve esetleg egy imidzs videóklip készítése? 2016-ra vannak-e már ötleteitek, nagyobb megkereséseitek?
- Természetesen a következő évre is vannak ötleteink, terveink, felkéréseink, és egy újabb lemez anyaga is formálódik már. A fesztiválok, táborok, melyeknek rendszeres résztvevői vagyunk, már megelőlegezték bizalmukat, egy németországi felkérés is érkezett, de egyelőre kevés a konkrétum, ezekről talán a későbbiekben.
- Mi a célotok, mit szeretnétek elérni, mint Fokos zenekar?
- Egyértelműen folytatni szeretnénk a megkezdett utat. Tanulni, fejlődni, muzsikálni akarunk, a lehető legtöbb emberhez eljuttatni a népzene üzenetét. Meg akarjuk mutatni a fiataloknak, hogy a népzene, a népi kultúra nem a múlt, nem egy múzeumi darab, amit csak üvegfalon keresztül szemlélhetünk, hanem igenis élő, időtálló, örökérvényű. Végül pedig nevelni, tanítani akarjuk a fiatalabb nemzedéket, hogy legyen, aki idővel majd átveszi a stafétát.