Január 22-én parlamenti választásokat tartanak Izraelben. Pár héttel ezelőtt még simának tűnt a kormányzó jobboldali Netanjáhú-Liberman tandem újraválasztása, ám a szélsőjobboldal váratlan, gyors előretörése boríthatja a papírformát. Az egyre népszerűbb zsidó radikálisok Ciszjordánia annektálását és az arabok kitelepítését tervezik.
2013. január 22-én, kedden 5,6 millió izraeli szavazópolgárnak lesz lehetősége az urnák elé járulni, míg külföldön 96 nagykövetség 4290 izraeli diplomatája segít lebonyolítani a szavazást. (Az izraeli törvények szerint az állampolgárok csak otthon szavazhatnak, de ez alól számos diplomata és külföldi missziót ellátó szerv munkatársai mentesülnek.)
Előretörő szélsőjobb
Tavaly novemberben még mindenki biztosra vette, hogy Benjámín Netanjáhú és Avigdor Liberman pártkoalíciója, a Likud és a Jiszráél Béténu (Izrael az Otthonunk) simán relatív többséget szerez a 120 fős Knesszetben. A január eleji közvélemény-kutatások ezzel szemben azt mutatták, hogy a kormánykoalíció 43-45 mandátumra jósolt fölénye 34-re olvadt.
Héber nyelvű szavazócédulák - kihez vándorolnak?
Az elveszett szavazatok többségét egy még Libermanénál is radikálisabb párt, a Habájt Hajehudi (Zsidó Haza) szívta fel, amelynek vezetője az arabellenes kirohanásairól hírhedt Naftali Bennett. A „vallásos nacionalista” pártnak mondott Zsidó Haza jelenleg mindössze három képviselővel rendelkezik a parlamentben, az utóbbi hetekben azonban népszerűségük 7-ről 14 százalékra ugrott, és ezzel jelenleg ők a második legerősebb párt az erősen fragmentált izraeli politikai palettán.
A jobboldal látványos erősödésére válaszul a baloldali pártok a magyarországihoz hasonló ellenzéki egyeztetésbe kezdtek, de vezetőjük, a korábban öt különböző misztériumot vezető Cipi Livni nemrég kénytelen volt bejelenti, hogy a baloldali összefogás befuccsolt.
Eközben a kormánypártok a leszakadó támogatók visszacsábítása érdekében erőteljes nacionalista kampányba kezdtek, Netanjáhú miniszterelnök pedig újabb (törvénytelen) izraeli telepek építésére adott engedélyt a „vitatott” (vagyis megszállás alatt tartott) területeken.
Az izraeli hírszerzés bekeményít
Az erőszakos és törvénytelen földfoglalások a kezdetektől fogva Izrael nemzetpolitikájának alapját képezik, de Palesztina ENSZ-megfigyelő státuszának megszavazása óta a helyzet az arabok számára tovább romlott.
Amint arról portálunk korábban beszámolt, az utóbbi hónapokban jelentősen megnőtt az izraeli telepesek területfoglaló katonai akcióinak száma Ciszjordániában, olyannyira, hogy az ENSZ arra tett javaslatot, készítsenek listát az erőszakos telepesekről, és tiltsák ki őket az Európai Unió országaiból.
Január 3-án a Magyar Távirati Iroda az AFP francia hírügynökségre hivatkozva egy izraeli biztonsági vezetőt idézett, aki elmondta, hogy Ciszjordániában (amely 1967 óta van zsidó megszállás alatt) egyfajta „palesztin ébredés” tapasztalható, ezért a biztonsági szolgálatok úgy döntöttek, erősítik a hírszerző tevékenységet, Ciszjordániában pedig őrizetbe veszik a Hamásznak és más szervezeteknek „Izrael ellen fellépő tagjait”. Az akciók természetesen heves ellenállásba ütköznek az őshonos palesztin lakosság részéről.
Izraeli telepesítés gyakorlatban
A mintegy 340 ezer izraeli telepes ügye a választások előtt kampánytéma lett, és január 9-én Benjámín Netanjáhú újabb telepbővítéseket engedélyezett. Ezzel a zsidó állam sokadszorra rúgta fel a közel-keleti rendezési terv keretében tett korábbi vállalását, hogy felszámol minden olyan illegális telepet, amelyet 2001 márciusa után hoztak létre.
Deportálnák a palesztinokat
A telepesek kegyeiért folytatott versenyfutásban a szélsőjobboldali pártok egymásra tromfolnak arabellenességben. Egy január 1-jén több száz telepes előtt tartott fórumon Juli Edelstein tájékoztatási és diaszpóráért felelős miniszter kijelentette, hogy a palesztin oldalon nincs partner, akivel békét lehetne teremteni, ezért „alternatív megoldáson kell gondolkodni”.
Móse Fejglin, a Likud rasszista nézeteiről ismert telepes képviselőjelöltje egyenesen azt javasolta, hogy az arabokat pénzért cserébe „transzfereljék”, vagyis telepítsék ki. „Izrael évente a nemzeti össztermék tíz százalékát fizeti ki a kétállami megoldás és az oslói egyezmény miatt az elválasztó kerítés-rendszerre, a Vaskupola védelmi rendszerre, a biztonsági őrökre minden kávéházban. Ebből a költségvetésből félmillió dollárt kellene adni minden ciszjordániai arab családnak, hogy támogassuk kivándorlásukat a számukra jobb jövőt kínáló helyekre” – javasolta a keményvonalas kormánypárti politikus.
(Fejglin korábban így nyilatkozott a palesztinokról a The Atlantic c. amerikai magazinban: „Nem taníthatsz meg egy majmot beszélni, és nem taníthatsz meg egy arabot a demokráciára. Egy tolvajokból és rablókból álló kultúrával van dolgunk. Mohamed, a prófétájuk rabló volt, gyilkos és hazug. Az arabok mindent elpusztítanak, amihez hozzáérnek” – fordítás tőlem.)
Választási kampány Izraelben - ki húz hasznot a rasszizmusból?
Az említett fórumot azután hívták össze, hogy választási programjában Naftali Bennett, a Zsidó Haza vezetője a Ciszjordánia 60 százalékét kitévő C-övezet annektálására szólított fel. (Ahol ugye még telepeket sem lenne szabad építeniük –a szerk.)
Szintén Ciszjordánia elcsatolása mellett érvel az Erőt Izraelnek (Ocma Le Jiszráel). A párt listavezetője, Arie Eldad közölte, erről a következő parlamentben törvényjavaslatot fognak benyújtani.
Edelstein miniszter elhatárolódás helyett támogatásáról biztatta szélsőjobboldali kollégáit, mint mondta, meg kell teremteni a kedvező atmoszférát a nemzetközi közösségen belül, mielőtt „apránként végrehajtjuk a bekebelezést”.
Polgárháború és apartheid
Az izraeli polgárok fokozatos „jobbra tolódása” közben (a nemzetközi sajtó ezt a kifejezést használja a növekvő intoleranciára, rasszizmusra és háborúpártiságra) több békepárti zsidó aktivista és újságíró arra figyelmeztet, hogy a folyamat elkerülhetetlenül polgárháborúhoz és egy apartheid állam kialakulásához (ez gyakorlatilag már megtörtént – a szerk.) fog vezetni. A kritikus hangok megjegyzik, hogy az évtizedes államilag vezérelt agymosás a felelős azért, hogy a zsidók többsége azt gondolja, az arabok nem akarnak békét, illetve hogy a két állam (Izrael-Palesztina) létrehozása képtelenség.
Eközben a háborús hangulatkeltésnek is megvan a maga bázisa, és ebben egyre hangsúlyosabb szerepet töltenek be az Egyesült Államokból Izraelbe (vissza)vándorló zsidók, akik az amerikai mentalitást akarják átültetni, miszerint Izraelnek „nagyszerű és hatalmas országnak” kell lennie. Egy Amerikából érkezett, angol nyelven kampányoló képviselőjelölt a harmadik intifádáról tartott vita alkalmával nyíltan kijelentette (fordítás tőlem): „Mi nem beszélünk terroristákkal. Amerikában megsemmisítjük a terroristákat”.
Bencsik János
barikad.hu