A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) is részt vesz a HELICON parlagisas-védelmi Life+ programban, amelynek keretében Dévaványa térségében egy parlagisas-pár fészkét őrizték önkéntesek segítségével. Sajnos a költés nem volt sikeres: az önkéntesek április 24-én jelezték, hogy nem látják a tojót a fészek környékén. A KMNPI munkatársai az előírt várakozási idő után kivették a fészekben lévő két tojást és beszállították azokat a dévaványai Túzokvédelmi Állomásra, ahol rögtön a keltetőbe kerültek.
A két tojás közül az egyik „kelés-gyengének” bizonyult, a másikból viszont május 4-én egy egészséges fióka bújt ki, aki a Kelemen nevet kapta. A Túzokvédelmi Állomáson a korábbi években – az országban egyedülálló módon – már négy parlagisas-fiókát sikerült kikeltetni és felnevelni.
A szakembereknek ezután már csak annyi feladata volt, hogy pótszülőket találjanak Kelemen számára. Az új otthonra végül egy jászsági sasfészekben leltek, itt feltehetően az egyik madár terméketlensége miatt már több éve nem jött világra utód. Az, hogy Kelemen egyke lesz, a szakemberek szerint tovább növeli a túlélési esélyeit, igaz az önkéntes sasőrök a júliusi kirepülésig figyelik majd a fióka növekedését.
A kihelyezés reggelén, május 13-án Kelemen kiváló egészségi állapotban érkezett a Sasközpontba, majd a sajtónyilvánosság előtt kedélyesen elfogyasztotta a reggelijét.
Hősünkkel a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa mászott fel a fészekbe, ahol sajnos beigazolódott a gyanú: két záptojást találtak a természetvédők. A vizsgálat után kiderült, hogy valószínűleg nem is volt bennük élő embrió. Így Kelement az egyik tojás helyére ültették (a másikat további elemzések céljából elszállították).
Az MME munkatársai a távolból figyelték a fejleményeket, és mindenki örömére, a különleges családalapítást siker koronázta. A tojó 15 percen belül leszállt a fészekre, és el sem mozdult onnan, majd kicsivel később a büszke apuka is megérkezett, láthatóan sajátjaként kezelve Kelement.
Az MME közleményéből kiderül, hogy ilyen nagy kapacitásigényű mentési akciót elsősorban azoknál a fokozottan veszélyeztetett madárfajoknál szokás alkalmazni, melyek állománya olyan alacsonyra csökkent, hogy szinte minden egyed nélkülözhetetlen a faj megmaradása, genetikai változatosságának megőrzése szempontjából.
Mert élnek olyan idióták, akik megmérgezik a parlagi sasokat
Ahogy korábban írtuk, a tavaszi fészekrakási időszak alatt összesen négy fokozottan védett rétisas (két öreg és két fiatal) és két parlagi sas (egyikük öreg), több mint fél tucat védett egerészölyv és három holló, valamint nem védett szajkó, borz és róka mérgezett vagy mérgezésgyanús tetemét, illetve mérgezett csalik sokaságát találták meg az MME sasmentői.
Nem elsősorban a közvetlenül okozott természetvédelmi károkozás a legfőbb probléma (ami a fokozottan védett sasok esetében 6 millió forint), hanem, mivel javában tart a sasok költési időszaka, a madarak elhullásával akár fészekaljak, két-három potenciálisan reptethető fióka sorsa is veszélybe kerül, tehát a közvetett károkozás jóval nagyobb.
Ennek az ámokfutásnak az elmúlt 10 esztendőben már 76 parlagi sas, 101 rétisas és több mint 600 további védett és fokozottan védett madár esett bizonyítottan áldozatul. Emberi haláleset eddig ugyan még nem következett be, de az esélye ennek is fennáll.
De most inkább örüljünk Kelemen túlélésének.