- Az Ön neve valójában nem András, és fénykép közléséhez sem járult hozzá. Miért kér névtelenséget? Fél Vizovickitől?
- Nézze, akár tőle is lehetne félnivalóm, de őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy ő az első pár mondat után pontosan tudni fogja, ki vagyok. Az ismerőseim közül azonban szinte senki sem tud arról, hogy én ezzel a körrel kapcsolatba kerültem, és szeretném, ha ez így is maradna. Nem akarom, hogy ez alapján ítéljenek meg, vagy el.
- Hogyan került kapcsolatba Vizoviczkiékkal?
Én nem „Vizoviczkiékkal”, hanem csak Fekete Noémivel,
Vizoviczki élettársával kerültem kapcsolatba.
De amikor megismertem, még nem tudtam, hogy ki ő valójában. Álnéven volt fenn a hölgy egy internetes társkeresőn és nekem telefonon, majd személyesen is ezen a néven mutatkozott be. Az igazi nevét úgy nyomoztam ki, nem magától árulta el. Mindez 2014 őszén történt.
- Meglepődött, amikor kiderült, hogy kivel ismerkedett meg?
- Gondolhatja.
- Nem tartott tőle, hogy egy széles körben veszélyesnek és nagy hatalmúnak tartott ember élettársával folytat viszonyt?
- Természetesen tartottam tőle, de, amikor kiderült, hogy ki a hölgy valójában, akkor már annyira a befolyása alá kerültem, hogy nem volt erőm visszalépni. Ő pedig nyugtatgatott, hogy ne féljek, ha ki is derülne, majd ő lerendezi Vizoviczkivel. Később pedig a kapcsolat jellege megváltozott, eljegyzést tartottunk és házasságot terveztünk. Ám egy idő után összevesztünk – éppen amiatt, mert hajlandó voltam elmenni tanúskodni. Később néhány hónap szünet után mindenféle perspektíva nélkül és lényegesen ritkább találkozásokkal folytattuk a kapcsolatot. Azóta sem tudom, hogy a hölgy őszinte érzelmektől vezetve jár fel hozzám, vagy
inkább csak manipulálni akar annak érdekében, hogy a még folyamatban lévő ügyeikben ki ne tálaljak róluk a bíróságon.
- Miért? Tud Ön olyan dolgokról, ami újdonság lehet a Vizoviczki úr ügyeit vizsgáló bíróságok számára?
- Tudok, de ezt nem szeretném most Önnek elmondani.
- Mit gondol, miért nem hallgatják meg a hatóságok Önt hivatalos úton?
- Mert ha már olyan irányt vesz egy ügy, hogy el akarják tusolni, akkor nyilván nem hallgatnak meg olyan tanúkat, akik ezzel a koncepcióval ellentétes vallomást tehetnek.
- Vizoviczki egyébként tud Önről?
- Tud, mivel a bíróságon is találkoztunk, de a kérdés az, hogy mit. Nem csodálkoznék, ha ő úgy tudná, hogy nekünk Noémivel 2015-ben véget ért a kapcsolatunk. Én viszont Noémitől úgy tudom, hogy Vizoviczki úr és az ő kapcsolatának a jellege alapjában véve megváltozott, amióta velem megismerkedett, mert én csak ezzel a feltétellel vállaltam a kapcsolatot. De én most már azon sem lepődnék meg túlzottan, ha mondjuk a cikk nyomán kiderülne, hogy most egyszerre mégis ketten vagy ne adj' Isten, még többen lennénk... Ha így lenne, akkor én természetesen félreállok. Én szerettem is volna ezt a dolgot tisztázni Vizoviczki úrral, küldtem is neki egy sms-t, amikor kiengedték, hogy tisztázzuk, de nem reagált.
- Miért? Tart tőle?
- Tartok, persze, mivel hallottam olyat is, hogy
saját kezűleg kíván megkínozni és kivégezni.
Most azt nem tudom, mennyire kell komolyan venni, ha ő ilyet mond vagy csak úgy kiszaladt a száján, de nem ezért állok félre. Hanem mert nem szeretnék egy nőt ennyi gyermekkel még csak befolyásolni sem abbéli választásában, hogy elhagyja-e gyermekei apját, másrészről vannak az életnek olyan területei, ahol nem viselem el a közös dolgokat és ez is ilyen.
- Amikor tavaly találkoztunk a bíróságon, elég zaklatott állapotban volt. Elmesélte, hogy a hölgy mit tett Önnel. Hajlandó lenne erről a nyilvánosság előtt is beszélni?
- Egyelőre ennél többet nem, ne haragudjon. Nagyon megviselt mindenféle tekintetben, még meg kell gondolnom. És egyelőre én sem látok tisztán, miért viselkedett úgy, ahogy. Kényszerhelyzetben volt-e bizonyos értelemben, vagy pedig tényleg csak kihasznált és játszott velem.
- Önök most is együtt vannak?
- Eddig úgy tudtam, hogy igen, de ha maguk ezt megírják, akkor véleményem szerint ez a helyzet azonnal meg fog változni, és ő letagad mindent, mint már korábban egyszer megtette. Szóval ha kapcsolatnak lehet nevezni azt, hogy sehol máshol nem hajlandó velem találkozni a hölgy, mint a lakásomon, de
oda is úgy jön, hogy minimum négy utcányira parkol le, hogy, ha valaki esetleg jeladót rejtett el az autójában, ne legyen bizonyítható, hogy éppen hol jár,
és emellett a térfigyelő kamerákat is igyekszik elkerülni – nos, akkor igen, kapcsolatban vagyunk.
- Csak magánéleti témákról beszélgetnek, vagy szóba kerül az „üzlet” is?
- Én azt gondolom, hogy sem a magánéleti sem az üzleti beszélgetéseink témái nem tartoznak a sajtóra.
- Akkor miről hajlandó beszélni?
- Csak olyan témákról, amelyeknek társadalmi relevanciája is lehet és úgy érzem, hogy azzal, hogy beszélek róla, segíthetek másokon, a közösségen, akár csak azzal, hogy felhívom a figyelmet bizonyos problémák létezésére. Ilyen például
a szervezett bűnözés befolyása a mindennapjainkra, az igazságszolgáltatásra vagy a szervezett bűnözés és a politika kapcsolata.
Hivatkozhatnék a miniszterelnök úrra is: nemrégiben azt mondta, hogy itt az ideje véget vetni a politikailag korrekt beszédnek, mert az nem vezet sehova. Én is csak ezt a bölcsességet követem.
- Ha úgy van, ahogy állítja, és nem volt része Vizovickiék tevékenységében, mert csak 2014 őszén ismerte meg az élettársát, honnan tudhat Ön bármit is a szervezett bűnözésről?
- Hogy csak egy példát mondjak: 2014 végétől, miután bírósági szakaszba kerültek az ügyei, Vizoviczki úr a börtönből napi szinten 10-20-50 oldal terjedelemben küldte ki ügyvédeivel
a bűnügyi alku tervezetének a kéziratait,
amit az ügyvédek nem tudtak elolvasni, ezért odaadták Noéminek, hogy gépelje be. Noémi ezeket a kéziratokat elhozta hozzám, és hogy gyorsabban menjen, együtt gépeltük be, ilyenkor természetesen én is elolvastam. De voltak bejövő információim máshonnan is, ebben a közegben inkább olyan területet nehéz találni, ami egyáltalán nem kriminalizált.
- Lehet már tudni, hogy mi lesz Vizoviczkivel?
- Nekem Noémi azt mondta, úgy van megbeszélve, hogy úgy lesz majd az ítélet, hogy Vizoviczki úrnak nem kell már visszamennie a börtönbe,
végül is nem Kossuth-díjat kértek, de kb. olyan büntetést kap majd végül, mint amennyit a jogerőre emelkedésig letöltött.
- Kikkel van úgy megbeszélve?
- Azt én nem tudhatom. Feltételezem, vannak az igazságszolgáltásban vagy a politikában olyan emberek, akikkel mindenfélét, többek között ezt is meg lehet beszélni.
- Ön erről konkrétan nem hallott semmit?
- Mondtam már, hogy erről egyelőre nem szeretnék beszélni. Bizonyíthatóan
beszélgettünk ugyan ismert politikusokról különféle üzleti és egyéb összefüggések kapcsán,
de nem szeretnék 360 fokos frontot nyitni magam körül és ellenségeket szerezni, így, ha engem nem kényszerítenek rá, én nem beszélek ezekről az ügyekről. Mindenki tudja, hogy Magyarországon hogyan mennek a dolgok, anélkül is, hogy kimondanánk. Azt is tudja mindenki, hogy az igazságszolgáltatásban hogyan mennek a dolgok. Szerintem Ön is tudja.
- Ha Vizoviczki olvassa ezt az interjút, pontosan tudni fogja, ki ön. Nem fél?
- De egy kicsit, már amennyire képes vagyok ilyen érzésre. A biztonságom érdekében készítettem egy összeállítást a kapcsolatunk során bármilyen módon a tudomásomra jutott bűncselekményekről, ideértve a megismert bűnügyi adatokat is. Ezeket az anyagokat bizonyítékokkal együtt egy három órás saját videó vallomásommal együtt sokszorosítottam és sajtótervvel együtt letétbe helyeztem több helyen, külföldön is, jogvédő szervezeteknél, külföldi ügyvédeknél és külföldi közjegyzőknél is. De lekódolva fenn van az interneten is, több helyen, jelszóval védett tárhelyeken.
Ha velem történne valami, bármi, hangsúlyozom, bármi, akkor ez az anyag akár tőlem függetlenül is több irányból elindul a maga útján.
Az én birtokomban nincs ebből az anyagból, és olyan adathordozóm sincs, amelyen akár ideiglenesen is tároltam volna ezeket az anyagokat. A hatóságok számára szerintem semmi újdonság nincs ezekben az anyagokban, de természetesen ha kikérik, a jogi képviselőm átadja. Én ugye nem tudom átadni, mert nálam nincs. És ezek az óvintézkedések nem feltétlen csak Vizoviczki úr vagy körei miatt szükségesek, hanem mert iszonyatosan magasra vezetnek a szálak.
- Mégegyszer megkérdezem, nem fél?
- Nézze, van egy gyógyíthatatlan szívbetegségem. A szakirodalomban azt lehet olvasni róla, hogy statisztikák szerint három éven belül 70% feletti a halálozás valószínűsége. Én már a nyolcadik évben vagyok és nem mondhatnám, hogy túlságosan fittnek érzem magam. Folyamatosan gyengülök.
Most akkor mitől féljek jobban?
Másrészről egy kicsit amiatt is vállaltam ezt az interjút, hogy a nyilvánosság ereje tartsa vissza a hamarosan szabaduló Vizovicki urat attól, hogy ártani próbáljon nekem. Úgy gondolom, ez jogos érdek.