(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Az igazán fontos dolgok késve is időben érkeznek – tartja a mondás. Ez jutott most eszembe arról, hogy a jelek szerint végre búcsút int egymásnak a Fidesz és az Európai Néppárt. A hír nem azért fontos, és a hírnek nem azért örülök, mert az Uniótól, benne az Európai Néppárttal várom azt, hogy megmentse Magyarországot önmagától. Bennem ez a lehetőség és kívánalom fel sem merül. Az Európai Unió, az alapító atyák, különösen pedig a kereszténydemokrácia mint politikai irányzat becsülete miatt fontos és örömteli a számomra ez a búcsú.
Az Örömóda futamaira megkönnyebbülten koccintanak most pezsgővel az égben az Unió alapító atyái, a kereszténydemokrata triumvirátus, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és Robert Schuman. Legalábbis így képzelem. A Fidesz elmúlt évekbeli tevékenysége ugyanis szégyent hozott mindarra, amit ők az emberi és politikusi gyarlóságokat meghaladó módon a tragikus második világháború romjain létrehoztak. Az Európai Unióra éppúgy, mint az Európai Néppártra. A Fidesz tevékenységének, avagy ámokfutásának számos eleme nemcsak hogy ellentétes az Unió célkitűzéseivel, hanem még veszélyes is magára a szervezetre, emiatt semmi keresnivalója nem lehetett volna már évek óta a Néppártban. Az Európai Néppártban, amely pártcsalád és elődszervezetei az Unió és az elődintézményeinek motorja volt kezdetektől. Egy, Nyugat helyett Putyinnal és Kínával barátkozó, a jogállami intézményeket lebontó, az emberéletek helyett a politikai leszámolásokat előtérbe helyező, az Unió adófizetőinek pénzét zsebre tevő politikának nincs helye a kereszténydemokráciát vállaló pártok között.
A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nevű politikai formáció szabad arra, hogy bármilyen irányzatot kövessen, felvállaljon és hirdessen. Azért soha nem fogom megróni, ahogy más pártot sem, mert olyan tevékenységet végez, amellyel nem értek egyet. Szíve joga, sőt, örülök, hogy vannak olyan pártok, amelyekkel nem értek egyet, különben milyen demokráciában élnek? A KDNP-ből való kilépésem óta (és már előtte) a Fidesz miatt soha nem az aggasztott, mert döntéseinek oroszlánrészével nem tudtam azonosulni. Ezért csak nem szavazok rá, ez nem ébreszt bennem indulatokat. A kormánykritikus mivoltom érzékeny pontja nem az egyet nem értés, hanem az, ahogy a Fidesz politikáját nevezi, aminek eladja azt. A Fidesz és Orbán Viktor magára kereszténydemokrataként, sőt, tovább mennek: igazi kereszténydemokrataként hivatkozik. Ez és különösen az utóbbi váltja ki belőlem velük szemben a szenvedélyességet. A Fidesz és Orbán ugyanis nem pusztán azt hirdeti, hogy ők kereszténydemokraták, hanem hogy aki mást gondol, mint ők, azok nem azok. Ez teszi politikájukat számomra elfogadhatatlanná, és vitámat velük feloldhatatlanná.
Most ezen az állapoton történt egy kis finom változás. A Fidesz önként lép ki az Európai Néppárt frakciójából. Jobb lett volna a pártcsalád becsületére tekintettel, ha a szakítást ők lépik meg, de a magyar nem-fideszes jobboldali polgárok szemszögéből nézve talán jobb is így a döntés. A Fidesz ugyanis önként határolta el ezzel magát a legnagyobb múltú kereszténydemokrata politikai formációtól. A mai kereszténydemokrácia az Európai Néppárt bugyraiban fogalmazódott meg, amely lomhább lett ugyan, de eredetileg vállalt célkitűzéseiből semmit nem adott fel, és különösen azóta nem történt sorai között jelentős identitásváltozás, mióta a Fidesz csatlakozott hozzá. Nem így a Fidesznél.
A Fidesz 2000-hez képest rengeteget változott, különösen 2010-től, a Néppárt 2010-től lényegében semmit. Teljesen igaztalan tehát az a vád, amelyet eddig, és feltehetően ezután csak igazán majd a fideszes politikusok és megmondóik megfogalmaznak a Néppárttal szemben, tudniillik a Néppárt elvesztette volna kereszténydemokrata jellegét. Mikor vesztette ezt el? 2000-ben még megvolt neki? Ha nem, miért csatlakoztak? Ja, hogy előtte a Fidesz a Liberális Internacionáléban ült, amelyről azóta hallani sem akar, és minden bajok forrásának tekintik ezt a politikai irányzatot? 2010-hez képest változott a Néppárt? Mit? Érdemi változást sehol nem látok, már csak azért sem, mert a Fidesz lényegében mindent megszavazott még a legutóbbi időkig is, amit a Néppárt megszavazott. Egyetlen érdemi változást látok a Néppárt politikájában, és az az, ahogy megváltozott a véleménye a Fidesz politikájáról. Na de erre nem azért kerülhetett sor, mert maga a Fidesz politikája változott meg? Az a Fidesz, amelyik 2000-ben a Liberális Internacionáléból ült át a Néppárthoz, hogy utána az illiberalizmust hirdesse meg. Nem lehet, hogy ők azok inkább, akiknek identitása instabil, legalábbis változékony, és nem a Néppárté az, amely véletlenül éppen akkor intett volna búcsút a kereszténydemokrata elveknek, amikor a Fideszt kezdte kritizálni? Nem lehet, hogy okkal?
Jézus, az evangéliumokban megőrzött megszólalásai közül kevés van, amely a napi politikai életre egy az egyben lefordítható, a következő viszonyt ilyen: „így beszéljetek: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.” (Mt 5, 37) A szavak védelemre szorulnak éppúgy, mint az emberek. A szavakat meg lehet gyalázni épp' úgy, mint az embereket. Ha nem rendeltetés szerint használunk egy-egy kifejezést, azzal a közösségeinket ássuk alá, mert aláaknázzuk a megértést, magát a kapcsolódás lehetséges módját. Jogállaminak nevezni, ami nem jogállami, demokratikusnak, ami nem demokratikus, és kereszténydemokratának, ami nem kereszténydemokrata egy ponton túl a közösség elleni vétség. Mert más az, amikor mást értünk a fogalmak alatt, és más az, amikor egyértelműen ellentétesen cselekszünk a fogalom jelentésével, de azt érdekből nem akarjuk felvállalni. És igen, ez a sanda politizálás valóban a gonosztól való, mert különben miért nem nevezik magukat annak, amik? Illiberálisok, vagy ami tetszik, találjanak ki magukra egy új fogalmat, és határozzák meg világosan, hogy azon mit értenek, de a kereszténydemokrata jelző az foglalt, és az mást takar, mint amire ők használják.
Itt az idő a Fidesz történetében egy olyan fordulatra, ami 2000-ben történt, amikor csatlakoztak a Néppárthoz. A liberálisból mérsékelt konzervatívvá válás már elindult korábban, 1996-ban, a 2021-es Néppártból történő kiválásuk folyamata is korábban indult el. Könnyítsenek lelkükön, könnyítsenek hazánk politikai életén, és végre nevezzék magukat annak, amik! Ne ejtsenek túszul egy fogalmat, egy politikai identitást és végső soron magát az igazságot azzal, hogy kereszténydemokratának hazudják magukat.