"Vona Gábor a legnagyobb fába vágta a fejszéjét"

 

 - A hídépítés egy olyan munka, melyet embertől emberig kell elvégezni. Ennek megfelelően mi jobbikosok a szolnoki közéletben nyitottak vagyunk mind az ún. baloldali mind pedig az ún. jobboldali gondolkodású emberek problémáira is. És bár a hidakat nem pártok, hanem emberek közt kell építeni, ugyanakkor mi itt Szolnokon kicsiben ugyanazt a hozzáállást tanúsítjuk, mint a Jobbik frakciója az Országgyűlésben, tehát ami Szolnok város érdeke, azt megszavazzuk – jöjjön bármely politikai oldaltól a javaslat -, ami viszont nem szolgálja a város javát, azt nem tudjuk támogatni.

 

 

 - A tavalyi beszéd logikus folytatásának és részletesebb kifejtésének tartom. Egy éve az évértékelő központi gondolata a béke volt – emlékezzünk csak a galamb logóra és a szentírási idézetre az esemény grafikai elemei közt – most ennek a gondolatnak a jegyében a hídépítés, tehát a béke állapotának cselekvő aktivitással való megtöltése állt. Egyetértek azzal, hogy valamiféle kiegyezés szükséges a magyar társadalom mesterségesen szembeállított csoportjai közt, ami valószínűleg a legnagyobb fa, amibe csak politikus Magyarországon vághatja a fejszéjét. Elnök Úr rendkívül jó retorikai képességekkel rendelkezik, de nem azzal az erőszakos, minden más véleményt elnyomni igyekvő fajtával, mint a miniszterelnök, hanem ő elsősorban intellektuálisan hat a hallgatóságára. Az idei beszédében azonban az előző években megszokottaknál talán több érzelmet és szenvedélyt véltem felfedezni, ami véleményem szerint a beszéd előnyére vált. Kíváncsian várom, beválik-e a csodafegyver, a jobbikos nemzeti konzultáció, és térdre tudjuk-e kényszeríteni a Fideszt a saját fegyverével.

 

 

 - Ebben a témában csupa pozitív tapasztalatom van: a helyi tagság egy dinamikusan fejlődő, szinte már családként működő közösség, ahol az utóbbi időben megnőtt a diplomás értelmiségiek száma is. Így egyszerre van jelen mind a mennyiségi, mind a minőségi bővülés. Jelenleg harmincegyen vagyunk, de ebben a pillanatban is négy további tagjelöltünk várakozik a teljes jogú tagságra. Annak a ténynek, hogy viszonylag ismert ügyvéd vagyok a városban egyrészt azért van jelentősége, mivel könnyen szót értek a helyi üzleti szféra szereplőivel, másrészt személyes példám vonzóan hathat más értelmiségiek számára is abból a szempontból, hogy bátran csatlakozhatnak a Jobbikhoz.

 

 

 - Egy ideálisan működő társadalomban a politika nem szitokszó, hanem az emberekkel való foglalkozás tudománya egy magasabb jó érdekében. Mi más lehetne annál vonzóbb az értelmiség számára, mint hogy ilyen nemes cél érdekében tevékenykedjenek? Persze tudom, korántsem élünk ideális társadalomban és a politika – köszönhetően az elmúlt 25 év politikai történéseinek – mára egyet jelent a korrupcióval, az alávalósággal és a hazugsággal. Bevallom, én – némileg vitatkozva Elnök Úrral -  sokkal inkább az értelmiségi attitűddel rendelkező politikusokat tartanám kívánatosnak, mint a műkedvelő értelmiségieket, akik politizálni kezdenek.

 

 

 

 - Politikus nem vagyok abban az értelemben, hogy jelenleg nem ez a hivatásom és nem ebből élek. Inkább politikával foglalkozó értelmiséginek mondanám magam (és ezzel most gyorsan ellent is mondok az előbbi kérdésre adott válaszomnak). Ügyvéd vagyok tehát hivatásom szerint, ugyanakkor a szívem legmélyén egy soha el nem apadó szenvedély bújik meg a rockzene iránt: jelenleg is egy aktív rockzenekar tagjaként tevékenykedek és zenekarommal rendszeresen veszünk részt fellépéseken az ország különböző pontjain és külföldön is.

 

 

 - A szolnoki időközi választást a Jobbik leggyengébb körzetében tartották. Ehhez képest 6%-ot tudtunk úgy erősödni, hogy az összes többi párttal ellentétben mi nem csak százalékosan értünk el jobb eredményt, mint két éve, hanem darabszámra is több szavazatot kaptunk, miközben jóval kevesebben mentek el szavazni. Érzésem szerint körülbelül 30% tájékán állhatunk a körzetben, de a mozgósításra és a kampányra  a baloldalnak még mindig jóval komolyabb erőforrások álltak rendelkezésére, mint nekünk. Mindenesetre, ha a leggyengébb körzetünkben 6%-ot tudtunk erősödni, az két dolgot jelent. Egyrészt mutatja azt, hogy a Jobbik frakció által folytatott helyi politika jó úton halad, másrészt előrevetíti annak lehetőségét, hogy ha a többi – ennél számunkra jóval erősebb – körzetben legalább ennyit tudtunk erősödni, akkor Szolnokon is egyértelműen a második politikai erővé léptünk elő és bizony jó esélyünk nyílik majd 2019-ben egyéni győzelmekre is. A jó szereplés persze nagy részben köszönhető dr. Csikós Attila jelöltünknek, aki orvos, programtervező matematikus és fekete öves kung-fu mester, így személyében egy rendkívül intelligens, köztiszteletben álló, de még igen fiatal erő csatlakozott hozzánk.

 

 

 

 - Ahogyan az előbb említettem is, ez egy tipikus fideszes körzet, jómódú, kertes családi házban élő polgárokkal, akik még nem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy kicsit mélyebben elemezzék a városban zajló történéseket. Láthatóan pártra és nem a legjobb képességekkel rendelkező jelöltre szavaztak. A másik jelentős tényező, hogy a kampányköltségvetésünk rendkívül karcsúra sikeredett, így esélyünk sem volt arra, hogy ugyanolyan mértékben juttassuk el a választókhoz az üzeneteinket, mint a másik két nagy politikai erő. Harmadrészt bizonyára mi is követtünk el hibákat a kampány során, melynek kiértékelését természetesen el kell végezzük és a konzekvenciákat le kell vonnunk.

 

 

 - Jelöltünk, dr. Csikós Attila éppen az elmúlt héten lett teljes jogú Jobbik tag és mivel Vona Elnök Úr személyesen kérte meg őt, hogy maradjon velünk a továbbiakban is (ezt persze Attila magától is így gondolta), ezért a jövőben komoly szerepet szánok neki a szolnoki Jobbik életében. Szeretném ha továbbra is figyelné a körzetében zajló eseményeket és képviselné a Jobbikon belül ezt a városrészt, illetve szeretném, ha a jövőben alelnökként segítené a munkámat a szervezeten belül. A fideszes képviselőtől nagyjából ugyanazt várom mint elődjétől, vagyis, hogy semmit nem tesz a körzetéért és havi százötvenezer forintért bejár a közgyűlésbe bóbiskolni meg gombot nyomogatni.

 

 

 - Igen, valóban az elmúlt hét péntekén történt elnökválasztás, mivel letelt a kétéves mandátumom és büszkén számoltam be arról, hogy tartózkodás és ellenszavazat nélkül választottak meg újabb két évre tagtársaim. Bizalmuk megható volt számomra és úgy gondolom visszaigazolta – a természetesen hibáktól nem mentes -elmúlt két évi elnöki ciklusomat. A helyi szervezet nehéz örökséget hordoz, mivel 2014-ben fel kellett oszlatni személyi ellentétek miatt, így számomra különösen fontos, hogy az egységet megőrizzük. Ebben a kérdésben tehát kérlelhetetlen vagyok, így aki a szervezet egységét a legcsekélyebb mértékben is veszélyezteti, vagy viszály szításával próbálkozik, az ellen a leghatározottabban fellépek. Úgy gondolom, három dolog fémjelzi leginkább a vezetési stílusomat: személyes példamutatás, emberség és szigor.

 

 

 - Nem tulajdonítanék ennek túl nagy jelentőséget, sőt ez talán éppen fordítva működik, mint ahogy gondolná az ember. Mivel ez a hír járja rólam, így kétszeresen meg kell küzdenem minden egyes elismerésért vagy pozícióért. Hogy mi tekinthető „közeli kapcsolatnak” az relatív, bár annyi valóban igaz, hogy Elnök Úrral magánemberi kapcsolatban is állok. Ez azonban túlmutat a politika sokszor szűk és sekélyes világán: olyan úton indított el engem, mely jóval nagyobb jelentőségű egy ember életében, mint hogy aktuálisan melyik pártban milyen szerepet játszik. Elnök Úrnak megvan továbbá az az előnyös tulajdonsága, hogy nem talpnyalók társaságát keresi, hanem – ahogy én látom – olyan emberekkel kerül közelebbi kapcsolatba, akik inspirálják és gondolkodásra sarkallják. Egészen biztos vagyok benne, hogy Vona Gábor a jelenlegi politikai elit legtöbbet gondolkodó és leginkább értékek mentén cselekvő szereplője.

 

 

 

 - A város – talán nem meglepő módon – tömve van értelmetlen látványberuházásokkal, miközben az utak és járdák jó része lepusztult állapotokat mutat. A város a legcsekélyebb mértékben sem tudja megtartani a fiatalságot: vagy külföldre megy dolgozni a szakképzett munkaerő, vagy az egyetem, főiskola elvégzése után elhagyja a várost. Gyakorlatilag óriási a munkanélküliség a városban, csak ez nem a regisztrált munkanélküliek számában, hanem a szülőhelyüket elhagyók mennyiségén mérhető le. Turizmusról és idegenforgalomról lényegében nem beszélhetünk, ennek fellendítését pedig eszement ötletektől várja a városvezetés. Folyóink – a Tisza és a Zagyva – előnyeit egyáltalán nem használjuk ki és a messze földön híres termálvízre sem épül semmilyen jelentősebb vállalkozás. A helyi adójogszabályok vállalkozás ellenesek,  aki pedig nincsen jóban a helyi fideszes munka- és pénzosztóval, akár éhen is halhat, mert nem kap megbízást. A városházi dolgozókat megfélemlítik, a civil szervezetekre pedig atombombát dobtak, miközben a helyi médiát a legdurvább cenzúra és befolyás alatt tartják. A hatalmat egy szűk gazdasági elit gyakorolja, melynek az élén a polgármester áll, aki a politikai hatalmát a városi cégek – a legnagyobb pénzosztók – élére kinevezett káderek segítségével tartja fenn. A legtöbb közbeszerzést haveri cégek nyerik el, akik aztán hálájukat majd a kellő időben ki is fejezik. Kis magyar valóság annak minden jellemzőjével.

 

 

 - Bár 2002-ben – ugyanabban az évben, mint Vona Gábor - valóban beléptem a Fideszbe, politizálni nem politizáltam benne. Egyszerű tag voltam, és talán ha féltucat taggyűlésen vettem részt. Tagdíjat soha nem is fizettem annak ellenére, hogy mindig küldték a csekket, meg a felszólítást, hogy ha nem fizetek, kizárnak. Lehet, hogy ez közben meg is történt. (nevet) A biztonság kedvéért azért 2012-ben formálisan is kiléptem a pártból, bár akkor már régen Jobbik szavazó voltam, a Fidesz környékén pedig legalább 6-7 éve nem is jártam. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a Jobbikhoz csatlakoztam, ugyanis itt találtam meg azt a politikát, mely a legnagyobb részben megegyezik a saját felfogásommal és elképzeléseimmel arról, hogyan kéne működnie a világnak. Hiszek abban, hogy a Jobbik sikerre ítélt politikai formáció és az idő nekünk dolgozik, így egészen biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetőségem „változtatni”.

 

 

 

 - A Jobbik növekedésének legfőbb gátja önmagában rejlik. Önmagunkkal kell legelőször szembenézni, és ez vonatkozik az egyes emberekre is. Hogyan várhatjuk addig, hogy politikai ellenfeleink felé tudunk kerekedni, amíg zűrzavar uralkodik a fejekben, hogy mit is képvisel a Jobbik? Ez a folyamat, melynek egyik jelentős állomása az ún. néppártosodás is, 2016-ban reményeim szerint nagyobbrészt le fog zajlani. Csak ezt követően leszünk abban a helyzetben, hogy nyugodt szívvel vállaljuk fel a kormányzati felelősség súlyát.

 

 

 - Igen, ez a szám azóta lehet, hogy még bővült is. Éppen tegnap fejeztem be az USA volt magyarországi nagykövetének, Eleni Kounalakisnak a Nagykövet asszony című könyvét, mely igen tanulságosnak bizonyult abból a szempontból, hogy megtudhattuk, bizony a világ legerősebb gazdasági és katonai hatalma egy félművelt, igazi buta libát küldött Budapestre, akinek a hároméves itt tartózkodás sem volt elég ahhoz, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is megértse a magyarság történelmét, sorskérdéseit és törekvéseit. Elkeserítő, de ki kell mondani: az Amerikai Egyesült Államok nem barátja a magyar népnek...