Az az elmélet, hogy Trump a Kreml bábja, már a kampányban előkerült, az elnökválasztás óta pedig nagyjából naponta kapunk egy újabb konteóadagot. A legújabb, hogy a megválasztott elnök az oroszok kezében van, mivel ők kínos pénzügyi és magánéleti információkkal zsarolhatják. A most napvilágot látott jelentés szerint Trump "perverz szexuális aktusokban" vett részt, amelyeket az orosz szolgálatok rögzítettek.
A helyzet az, hogy,
ha van olyan politikus, akiről simán el lehet hinni, hogy műbőr szopóálarcban hancúrozott 13 éves prostikkal egy moszkvai luxusbordélyban, az Donald Trump.
Ha ezt az oroszok felvették, az valóban komoly gáz, és biztosak lehetünk benne, hogy nem lesznek szégyellősek, ha egy-egy szorosabb geopolitikai meccsben ki kell majd játszani ezeket a kártyákat. Csakhogy ennek a történetnek nem ez az egyetlen, és megkockáztatom, nem is ez a legfontosabb eleme.
Hanem az, hogy az orosz hackertámadásoktól a zsarolhatóságig
az egész médiahadjárat szinte összes munícióját a titkosszolgálatok szállították.
A fősodratú média úgy tesz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga, sőt egyenesen "hazafias kötelesség" lenne - mintha ezeknek a szervezeteknek
nem az volna az egyik legfontosabb feladatuk, hogy az ilyen információk soha a büdös életben ne kerülhessenek nyilvánosságra.
Ha az elnök zsarolható, korrupt, vagy idióta (mindegyikre volt már példa az USA, vagy bármely más demokrácia történetében), akkor ezt a valóban kínos helyzetet nem világgá kürtölni szokták - hanem kezelni. Ha az ország első embere sebezhető - az ország is az. És minél többen tudnak erről a sebezhetőségről, annál többen használhatják ki. A vezetőket a nép választja, nem a titkosszolgálatok. Nekik az a dolguk, hogy
védjék a vezetőket (akár a saját hülyeségüktől is) és rajtuk keresztül a hazájukat.
Ha egy vezető gyenge, akkor annál inkább.
Ehelyett az FBI, a CIA és az NSA úgy tolta ki a médiának saját, szigorúan bizalmas jelentéseit, mintha azokat nem is az ügynökeik, hanem a pr-osaik állították volna össze. És a legijesztőbb ebben a történetben éppen az, hogy sokszor úgy tűnik, tényleg ők írták - vagy legalábbis ők rendelték meg ezeket a sztorikat. A hackeres ügyben legalább különválasztották a nyilvánosságnak szánt - amúgy orrfacsaróan agitprop-szagú - anyagot, és azokat az infókat, amik titkosnak számítanak. Igaz, ezek részben azok voltak, amelyek állítólag a nyilvánosan megfogalmazott vádakat bizonyítják, de a legújabb eresztés tükrében még ez is profi megoldásnak tűnik. Most ugyanis
a komplett, top secret pöcsétes, "BIZALMAS/ÉRZÉKENY FORRÁS" fejléccel ellátott doksi került ki tőlük a hardcore liberális Buzzfeedhez.
Ezt az anyagot nem is az amerikai szolgálatok, hanem egy magáncég állította össze, amelyet Trump republikánus ellenlábasai, majd később a demokraták fizettek, hogy kompromittáló adatokat gyűjtsön róla.
A sajtó kéjes örömmel csámcsog a svédasztalon tálalt szenzációkon. S az össznépi Trump-fikázás és russzofób parázás közepette alig-alig teszi fel valaki a kellemetlen kérdéseket:
- Mégis mi a büdös francot csinált a hivatalos amerikai hírszerzés, ha egy magáncég "leplezi le" az egyik elnökjelölt zsarolhatóságát?
- Ha ezek az infók annyira tutifrankók, akkor Trump ellenfelei miért nem tolták őket választók arcába a kampányban?
- Mégis hogy a bánatba működik már az a nemzetbiztonság, ahonnan hetente postázgatnak ilyen cuccokat a sajtónak?
- Kiknek, kiknek az érdekeit teszik első helyre a szolgálatok vezetői, akik saját hazájuk gyenge pontjait ezüsttálcán kínálják minden ellenségének, csak, hogy üthessenek egyet a még pár napig regnáló hatalom ellenfelein?
- Vajon a demokrácia és jogállam Captain Earth-eként számon tartott Obama mennyire tömhette tele 100%-ban tőle függő szervilis káderekkel ezeket a szervezeteket, és milyen mértékben használhatta saját belpolitikai céljaira őket, ha még az utolsó felvonás utolsó percében is neki játszanak?
Laikus szemmel, mindenféle sötét titok, vagy összeesküvés ismeretének híján is megállapítható, hogy
az amerikai hírszerzés évtizedek óta nem folyt bele ennyire direkt módon a közéleti küzdelmekbe.
Utoljára az ötvenes évek antikommunista harcában szinte mindenhatóvá izmosodott J. Edgar Hoover FBI-főnök vette a bátorságot, hogy az elnök magánéleti botlásait - és ezen keresztül zsarolhatóságát - politikai eszközként használja. És nem mellesleg: utoljára Nixonról tudjuk, hogy a szolgálatokat belső ellenfelei ellen használta fel. Bele is bukott a Watergate-botrányba, amelynek kirobbanása óta az FBI és a CIA kínosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se dumáljon bele a belpolitikába. A jelek szerint
ezt a hallgatólagos egyezséget most lehúzták a wc-n.
Kilenc nap múlva már Donald Trumpnak fogják hívni az Egyesült Állmok első emberét. Vajon a "hazafias alapon" szivárogtatók és az őket hősként ünneplő újságírók belegondoltak abba, mi lesz, ha
ezek után ő sem tekinti majd magára kötelezőnek a most szétbarmolt konszenzust?
Na, akkor lesz csak igazán veszélyben a mostanában oly sokat féltett demokrácia. Csak ne felejtsük majd el, hogy, ha eltemetni talán Trump is fogja, de a sírját Obamáék ásták meg.