- Igen sokszínű, de remekül „kézben tartott”, és nagyon egyedi a játékod. Miként jelent meg az életedben a zene? Családi, rokoni körben volt-e, aki valamilyen hangszeren játszott?
- A családban mindenki zenész volt. Három éves koromban kezdtem zongorázni tanulni, majd egy évre rá átváltottam hegedűre. Bátonyterenyén laktam egészen 14 éves koromig, abból az időből sok barátom van még mindig. Rengeteg zenét hallgattunk már 7-8 éves korunktól kezdve, főleg rockzenét, de például az Abba és a Boney M. is menő volt akkoriban. De a fő vonal –1975-76-ról beszélünk – az AC/DC, a Kiss, és a Judas Priest volt. Később, kb.’78 körül a Led Zeppelin jött, ami már egy kicsit bonyolultabb volt, majd a Black Sabbath, ami meg sötétebb.
- Konkrétan milyen stílusok, mely előadók, csapatok, lemezek hatottak zenei világodra, formálták ízlésedet?
- Jó néhány zenekart és albumot fel tudok sorolni… A teljesség igénye nélkül: Beatles - Let It Be / Robber Soul / White Album, Led Zeppelin – I. / II. / III., az összes Black Sabbath, és az összes Jimi Hendrix lemez. Ezen kívül a hatvanas-hetvenes évek angol blues rock előadói: Yardbirds, Jeff Beck, Cream, Eric Clapton, Free, Paul Kossoff, Paul Rodgers, a szintén hatvanas-hetvenes évek amerikai soul, funky (Motown Records-os) előadói, valamint a hetvenes évek jazzrock formációinak anyagai, például Miles Davis - Bitches Brew, vagy az összes Mahavishnu Orchestra LP. A hard rock, heavy metal vonalról a hetvenes évekbeli Kiss, AC/DC, Judas Priest, Aerosmith, Whitesnake és Van Halen, a nyolcvanas-kilencvenes évekből pedig a Badlands, Steve Lukather, Dokken, Kings-X, Winger, Dio lemezek.
A komolyzenében Mahler, Richard Strauss, Chopin, Rachmaninov, és Bartók műveit kedvelem.
- Külön gitárosokat, hegedűsöket tudsz kiemelni, akik játéka, munkássága kiemelkedő hatással volt rád?
- Gitárosok közül Scott Henderson, Robben Ford, Richie Kotzen, és Warren Haynes, a hegedűsök közül pedig Jerry Goodman, Jean- Luc Ponty, és Gilles Apap a legnagyobb kedvencem.
- Milyen iskolákat végeztél?
- Zenei általánosba jártam, majd 13-14 koromban felkerültem a húgommal Pestre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia különleges tehetségek osztályába. Majd aztán 18 éves koromban ott kezdtem a valódi zeneakadémiát, hegedű tanszakon. Hegedűművész-tanári diplomám van.
- Pontosan mikor költöztél ki Németországba? Konkrét ajánlatot kaptál vagy szerencsét próbálni mentél? Jelenleg hol dolgozol?
- Az akadémia befejezése előtt már egy évet Portugáliában dolgoztam egy kamarazenekarban, majd hazamentem és lediplomáztam. De két héttel a diplomakoncertem előtt már próbajátékon voltam Németországban egy zenekarnál, ahol meg is feleltem. Ez 1992-ben történt, azóta kint élek és dolgozom. Jelenleg a Neue Philharmonie Westfalen, röviden NPhW Szimfonikus zenekarban játszom.
- Forduljunk a két húrral gazdagabb hangszered, a gitár felé… Úgy tudom, gitározni csak tinédzserkorodban kezdtél. Ez minek, kinek a hatására történt?
- Valóban, 14 koromban kezdtem el gitározni. Ez nem valaki vagy valakik hatására történt, egyszerűen csak gitározni akartam. Mint fentebb már említettem, a rockzene is szerves része volt az életemnek. Emiatt aztán, idővel – úgy mint a hegedűnél, ahol megtanultam tanulni, minden nap rendszeresen gyakorolni – a gitárral is ugyanígy foglalkoztam, napi szinten.
- Az Orca volt az első zenekar, ahol már gitárosként léptél színpadra? Erről a csapatról mit érdemes tudni?
- Igen, ez volt első valódi zenekarom, ahol minden héten próbáltunk, dalokat írtunk. ’84 körül volt egy tehetségkutató, ahol felléptünk, és ahol szintén játszott a Sámán is. Ott ismerkedtem meg a Beloberk testvérekkel (Beloberk István, basszusgitáros, és Beloberk Zsolt, dobos – a szerk.) és Zsoltival (Molics Zsolt, énekes – a szerk.). Azt hiszem, a következő héten már a Sámánnal próbáltam a József Attila lakótelepen.
- A Sámán a Pokolgép és az Ossian mellett talán a leginkább lemezérett zenekar volt. Két szám kivételével, ami a Robbanásveszély válogatásalbumon jelent meg, viszont nem volt hivatalos hangzóanyagotok. 2005-ben aztán kijött egy gyűjteményes album a Hammer Records gondozásában. Ez valamilyen szinten elégtétel volt a számotokra, vagy „csak” értékmegőrző, archiváló jelleggel készült el a CD?
- 1986-tól 1988-ig működött a formáció. Sajnálom, hogy akkor, vagy abból az időszakból nem jelent meg lemezünk. Ami a 2005-ös kiadást illeti, szerintem értékmegőrző jelleggel történt, nem tükrözi vissza azt az elszántságot és lelkesedést, ami ’86-87-ben jellemzett minket.
- Kiemelkedő, de szerintem nem kellőképpen elismert formáció volt a nagyon egyedi muzsikát játszó Carpathia Project, ahol Daczi Zsolttal játszottál. Hogyan jött létre ez a – Zsolti halála után meg is szűnt– zenekar? Te hogyan tekintesz erre a közös munkára és a megjelent két kiadványra?
- Bendével én akartam lemezt csinálni, mert nagyon jó barátok voltunk. A kilencvenes-kétezres években, mikor hazarepültem – akkor már voltak fapados járatok, és internet is – állandóan nála lógtam. Először bent a belvárosban, majd kint a stúdiójában, Tahiban. Az ő ötlete volt a Carpathia név, az enyém Scythia lett volna. Én énekes lemezt akartam, de ő azt mondta, hogy ne vesződjünk énekesekkel, legyen instrumentális a produkció, azt jobban el is lehet adni külföldön. Ez ’97 nyarán történt. Eredetileg kétgitáros albumnak indult volna a történet, mert akkor készültek a Greg Howe/Richie Kotzen duó lemezek, és ez volt az indíttatás, de aztán máshová kanyarodott az egész. Főleg a második anyagon hallható ez, amit 2003-2004 körül kezdtünk írni, de aztán a betegsége miatt nem tudtunk száz százalékig befejezni. Ezért is került csak 2011-ben kiadásra.
- A 2007-es Mamut album kinek az ötlete volt, a tied vagy Molics Zsoltié? Mi a véleményed arról a kooperációról, és magáról a lemezről?
- Zsolti ötlete volt. Akkor én már folyamatosan játszottam a Cool Head Klan-nal, mint hegedűs-gitáros vendég. Főleg a nyári fesztiválokon, amikor mindig itthon voltam, és ez így van azóta is. Zsolti szeretett volna egy tiszta Heavy Metal (így csupa nagybetűvel) albumot csinálni, és már én is ki voltam éhezve egy kis metalkodásra. Úgyhogy nekifogtunk… Elküldte az ötleteit, én pedig dalokká formáltam azokat. A mai napig így csináljuk a számokat.
- Én személy szerint azóta is várom a folytatást, habár a mostani szólólemezedről három-négy dal is egyértelműen felférne egy kettes albumra… Lesz abból még valami?
- Nem folytattuk, mert a Mamut egy kis stílus- és brand kavarodást okozott a CHK rajongók fejében, hogy most akkor mi is van? Így aztán inkább beleszőttük a soron következő Cool lemezekbe a metalosabb témákat.
- Egy évben mennyi időt szoktál itthon tölteni? A CHK-os szereplésedet miként jellemeznéd?
- Általában tavasszal és nyáron vagyok otthon, ez elosztva kb. két-két és fél hónap. Ilyenkor végigjátszom Zsoltiékkal a turnét, mert szeretem csinálni. Élvezem, hogy hegedülök és gitározom a színpadon, szinte megkötések nélkül, és ezt a régi barátaimmal tehetem. Semmiképp nem tekintem munkának.
- A Duality nem az első szólólemezed, hiszen már 2002-ben jelentkeztél egy Timekey című albummal. Ez mennyire lett ismert? Kérlek, néhány szóban mutasd már be azt a lemezanyagot!
- A Timekey egy dortmundi haveromnak – aki az Amsterdam Record Shop tulajdonosa – köszönhető. Ő kért meg, hogy csináljak neki egy lemezt pszichodelikus rock stílusban. Ő finanszírozta az egész kiadást. Csak bakeliten jelent meg, azt hiszem 500 példányban, és az összes el is fogyott. Nekem is csak egy példány maradt belőle. Két dobos játszotta fel a számokat, az egyik Nagyfi Zoli, a másik pedig Czébely Csaba volt. Minden hangszeren én játszottam, és én énekeltem is a lemezen. Hét dal van az albumon, köztük egy 12 perces is, a Falcon, ami elég nyugodtra sikerült, de emlékszem, Zolinak ez volt a kedvence.
- Ez a mostani album milyen apropóból született?
- Ez Zsolti ötlete volt. 2013 nyarán, turnéból hazafelé jövet, a buszban azt mondta, hogy megérdemelnék már egy szólólemezt. Írjam meg, ő pedig elintézi, hogy kiadják... Így kezdődött.
- Igen impozáns a közreműködő vendégek listája. Te választottad ki a dalokban szereplő énekeseket, zenészeket?
- A vendégek 90 százalékát is ő szervezte meg, az összes énekest ő tárgyalta le, tehát oroszlánrészt vállalt a lemez létrejöttében. És mindenki azonnal elvállalta a szereplést.
- Mivel te külföldön élsz, gondolom távmunkában születtek meg a Duality dalai. Ezek zenei részét te jegyzed, de hogyan dolgoztál a szövegírókkal? Megkapták a zenét és arra írtak szöveget, vagy már voltak nálad kész anyagok, és azokat zenésítetted meg? A szövegek témáit teljesen rábíztad az aktuális szerzőkre, vagy adtál valamilyen támpontot, hogy kb. miről szóljanak?
- Az énekfelvételek 2014 és 2015 nyarán készültek Pesten, az ideiglenes stúdiómban, a dobfelvételek pedig valóban távmunkában. A dalszövegekkel eleinte kicsit bajban voltunk, de aztán beindult a dolog, még én is írtam két-három szöveget. Zsoltinak is voltak már kész szövegei, olyanok, amiket még a Mamut kettes albumára szántunk. De aztán úgy döntöttünk hogy jelenjenek meg itt. Krcsmarik Istvánnal Hornyák Balázs dobos hozott össze, ő rengeteg szöveget írt már különböző előadóknak. És végül, de nem utolsó sorban Szaládi Karcsi barátommal is összeraktunk egy-két dalt.
- Ezzel a szólólemezzel mi volt a célod? Az igen sokrétű alkotói tevékenységed és zenész képességeid bemutatása, vagy, hogy kiírd magadból, és megjelentesd azokat a dolgokat, amiket egyébként (egy-két esetben) zenekari kötelékben is eljátszottál volna?
- Egyszerűen csak egy jó rocklemezt akartam készíteni jó torkokkal. Egy igazi énekes lemezt, amit pár év múlva is szívesen hallgatok meg. Természetesen, ha lesz rá igény, szívesen eljátszanám az anyagot élőben is.
- Több hazai blues, rock, metal előadó lemezen szerepeltél már vendégként. Mi alapján vállalod el a felkéréseket?
- Egyetlen dologtól függ, hogy van-e éppen szabadidőm. Ha igen, akkor szívesen megyek.
- Ha a szakmai berkeken kívülre tekintünk, hogy érzed, mennyire vagy ismert itthon?
- Mivel keveset vagyok otthon, ezért szerintem kevesen ismernek.
- Egy stúdió büszke tulajdonosa is vagy. Erről mit kell tudni?
- A Timekey nevet viselő stúdióm nagyjából egy sima házistúdió, néhány értékes Preamp-pel és mikrofonnal, plusz egy pár drága gitár erősítővel kiegészítve.
- Melyik éned az igazi, a hegedűs vagy a gitáros?
- Mindkettőt szeretem csinálni, a hegedülést éppúgy, mint a gitározást.
- Milyen terveid vannak a közeljövőt illetően?
- Az új Cool Head Klan album befejezése után szeretném megcsinálni a Duality angol változatát is, az itteni énekes barátaimmal. Ezt kb. szeptemberre terveztem, és valószínűleg tíz dal lesz azon a verzión.