Barangolás Tükörországban - Intelligens, de odamondó véleménynyilvánítás modern metal köntösben

 - Pár mondattal felvázolnátok a Dying Wish angol nyelvű korszakának történetét a 2006 környéki pihenőre vonulásig?

 Maci: - 1996 őszén alakultunk Püspökladányban. Az országban akkor még alig-alig létező skandináv típusú metalt próbáltunk összehozni, két énekkel (tiszta és hörgő), valamint hangsúlyos billentyűs alátámasztással. Két demókazetta megjelentetése után létesítettünk munkakapcsolatot az akkori Hammer Music Productions-szel, ami azóta is tart, hiszen minden további anyagunk a Hammer Records gondozásában jelent meg. Szerencsére hamar megtaláltuk a közös hangot a közönséggel, irdatlan sok koncertünk volt. De ezt az időszakot rengeteg tagcsere kísérte, nem volt két olyan anyagunk, amit ugyanaz a társaság rögzített volna. Balázs 2007-es kiválása után pedig szép csendben pihenőre küldtük a zenekart.

 - Az ebben az érában elért legfontosabb eredmények, sikerek közül miket emelnétek ki?

 Maci: - Minden pillanatát élveztük, lemezeket jelentethettünk meg, szinte a legjobb helyeken koncertezhettünk, külföldi és magyar kedvenceikkel, a közönség pedig vevő volt a muzsikánkra. A klubbuliktól kezdve a legjobb fesztivál színpadokig eljutottunk (pl.: Sziget Hammer színpad, Gothica/Heavy Metal fesztiválok, Summer Rocks fesztiválok, stb.).
Legnagyobb eredménynek és természetesen sikernek könyvelhetjük el azt, hogy a 2011-es visszatérésünkkor rengetegen nosztalgiáztak velünk együtt a mögöttünk hagyott éveken, és a kellemes emlékek mellet az új dolgainkra is nyitottak az emberek.

 - Innentől volt egy kb. négy-öt éves pauza a DW életében, amikor nem működött a zenekar. Akkor miért döntöttetek a leállás mellett, illetve mi hozott vissza titeket a színtérre?

 Ács: - A leállás úgy kezdődött, hogy Balázs a Fezen fesztiválos fellépésünkön bejelentette hogy kilép a zenekarból. Akkor még nem estünk kétségbe, hiszen volt már ilyen előtte is. Elkezdtük keresni a megfelelő embert, de valahogy sehogy sem sikerült olyan énekesre akadnunk, aki megfelelt volna, ezért úgy döntöttünk, hogy jegeljük a bandát, aztán majd meglátjuk. Ebben az időben én már a Stardrive-ban is gitároztam, ahová később Maci is beszállt, sőt Purgó (Papp Sándor, ex-DW basszusgitáros – a szerk.) már előttünk is ott játszott, szóval nem is unatkoztunk. Aztán az a csapat is valahogy elfáradt és az utolsó Stardrive próba után, amikor épp Macit vittem kifelé a vasútállomásra, akkor született meg az ötlet, hogy támasszuk fel a DW-t, mert az olyan jó! (nevet)

 Balázs: - 2007-ben jött el a pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy már nem tudom majd folytatni a zenélést. 2006-ban született meg a lányom, és egyre inkább azt éreztem, hogy a Budapest-Karcag vonalat egyre nehezebb összeegyeztetni, így jobbnak láttam még azelőtt lépni, hogy belefognánk egy új anyagba.

 Maci: - 2011-ben, mikor újra összejött a banda, a cél csak annyi volt, hogy jól érezzük magunkat együtt, jólesett újra játszani a dalainkat. Ahogy ilyenkor lenni szokott, jöttek új ötletek is, így a Lopott idők hamar összeállt. Nem lett tudatosan magyar a szöveg, ez Balázs ötlete volt, de mivel ez nagyon jól sikerült, mi is beadtuk a derekunkat. Minket is meglepett a rengeteg pozitív visszajelzés a magyar vonallal kapcsolatban, de akkor még nem gondoltunk arra, hogy később egy teljes magyar nyelvű albumot jelentetünk meg. A Crimson Blood EP-n is kísérleteztünk magyar szöveggel, de az valamiért nem ment át elsőre a szűrőn, így maradt az angol.

 - A Lopott idők a friss Tükörországra is felkerült, valamint az EP címadója is, de már magyar szöveggel. A lemezanyag többi tétele mennyi idő alatt, hogyan született meg?

 Balázs: - Kicsit összefolyik az idő, de a Lopott idők, Vörösre festi nagyjából egyben született meg. Aztán eltelt egy-két év és elkezdtek jönni az ötletek Macitól meg Csétől, de valami miatt olyan emlékeim vannak, hogy a lemez nagy részét valamikor 2014 vége és 2015 vége között raktuk össze, írtuk meg. Valahogy az maradt meg, hogy az az időszak egy igazán sűrű korszak volt.

 Maci: - A lemezfelvétel előtti egy-másfél év volt rendkívül termékeny, sőt az albumot nyitó Nincs kiút közvetlenül a stúdiózás előtt született és még a felvétel közben is csiszolódott.

 - Sokak szerint egy rock/metal zenekar ne politizáljon a dalszövegeiben. Ti elég markáns véleményt formáltok meg a lemez dalainak nagy többségében a mai magyar közéletet és a politikai vezetést illetően. Ezzel kapcsolatban milyen pro és kontra visszajelzéseket kaptatok?

 Ács: - Ez azért érdekes kérdés, mert a zenekarban sosem politizálunk, sőt a tagok politikai nézetei is teljesen különbözőek. Ahogy én érzékelem, van köztünk a baltól a jobbig mindenféle vélemény, de vagyunk annyira intelligensek, hogy politikai vitákba, egymás meggyőzésébe sosem megyünk bele. Abban meg szerintem mindannyian egyetértünk, hogy a sok megélhetési politikusra, párttól függetlenül ráfér egy seggbe rúgás. Balázs egyébként nagyon érzi ezeket a témákat, és a politikai utalások csak egy részét képezik a szövegeknek, társadalmi problémákat, belső vívódásokat is feszeget jócskán.

 Balázs: - Alapvetően egy zenekar akkor a leghitelesebb, ha arról ír, zenél, amit lát, gondol, érez, érzékel. Persze ugyanennyire fontos, hogy mindez rezonáljon a közönséggel. Nem azért lettek a szövegek közéletiek, mert ez most menő, hanem, mert ez fogalmazódott meg bennem, és mivel a srácok is elfogadták, talán írhatom azt, hogy bennünk. Én mindig is vonzódtam a közélethez, idegesít is kellőképpen, ami most, vagy akár ezt megelőzően történt. A szövegek – még, ha fel is ismerhetőek ilyen vonások – nem feltétlen a jelenlegi hatalomról szólnak, hanem mindarról a huszonvalahány évről, amit átéltem. Vannak olyan dalok, amik bőven a mostani uraságok hatalomra jutása előtt íródtak, és tökéletesen illik a sorba, hisz mindegy mibe csomagoljuk, milyen jelzőt ragasztunk rá, a semmi az semmi marad.
A visszajelzések eddig pozitívak voltak, sőt volt olyan beszélgetésem, ahol egy srác megjegyezte, hogy vélhetően mi a jelenkori értelemben vett (és meglehetősen erőltetett) politikai palettán távol esünk egymástól, de milyen érdekes, hogy elolvasva a szövegeket, valójában ugyanaz bántja, zavarja, és ennek mentén máris tudunk beszélgetni, nem pedig azonnal megbélyegezni a másikat valamilyen értékítélet mentén. Valójában ez lenne a jó felfogás.

 - A zenekaron belül azonnal egyöntetű igen volt a reakció arra, hogy egy teljesen magyar nyelvű anyag szülessen, valamint a szövegvilágot, témákat tekintve is elsőre közös nevezőre jutottatok?

 Balázs: - Részemről igen. (nevet)

 Maci: - Igazából Balázsnak köszönhető a magyar nyelv használata. Ő volt, aki leginkább erőltette a dolgot, és igazából nem bántuk meg, hogy hagytuk magunkat meggyőzni. Egyetlen feltételünk az volt, hogy a lehető legjobb, kín-rímektől mentes, általunk is vállalható dalszövegek legyenek.

 - A lemezen hallható énekes vendégek nem mindegyike képviseli a súlyos metalt az eredeti zenekaraikban. Hogyhogy mégis őket kértétek fel egy kis vokálozásra?

 Ács: - Mulicz Feri (Vale of Tears) és Ráczkevi Imre (Decadence, Remorse) felkérése kézenfekvő volt a csordavokálos részekre, hisz régi jó kapcsolat van a bandáink között, meg komák is vagyunk már ezer éve. Ráduly Levente meghívását pedig teljesen a véletlen hozta. Azt tudni kell, hogy 2004-ben Levente jelentkezett hozzánk énekesnek, de akkor úgy alakult hogy Balázs szállt be hozzánk. Leviről azóta gyakorlatilag nem sokat hallottunk, azt tudtuk hogy sok helyen énekel, de azt hogy a stúdiótól (Denevér Stúdió, Szolnok) 50 méterre melózik és Szolnokon lakik, arról fogalmunk sem volt. Egyébként, úgy került képbe, hogy szükség volt egy magasabb hangra néhány vokál témánál, és filóztunk rajta, hogy kit is lehetne felkérni, mire Béla (Boros Béla, hangmérnök – a szerk.) benyögte, hogy szóljunk Levinek, mi meg csak lestünk, hogy ott van a közelben. (nevet) Nem láttuk egymást már vagy 12 éve, szóval volt nagy öröm. Innen is köszi neki a segítséget!

 - Igen látványos és rendkívül kifejező a frontborító, ami Havancsák Gyula munkája. Teljesen szabad kezet kapva ő találta ki ezt a grafikát, vagy a ti ötletetek alapján dolgozott?

 Balázs: - Nekem volt a fejemben egy ötlet, de úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha hagyjuk Hjulest, hadd menjen a saját keze után, hallgatván a dalokat. És az hál’ Istennek meg is jelenik a borítón, hogy milyen is akar lenni a lemez.

 - A hangzásba sem lehet belekötni. Nem haragudtok meg, ha azt mondom, hogy magasan ez az eddigi legjobban megszólaló DW korong?

 Ács: - Nem haragszunk meg… (nevet) sőt, osztjuk is a véleményed. Szerintünk is ez az eddigi legjobb hangzású lemezünk. Ez nyilván azért van, mert az egész anyagot Töfinél (Cserfalvi Zoltán, Denevér Hangstúdió tulajdonos, hangmérnök – a szerk.) vettük fel, és a keverés, valamint a masterizálás is ott folyt. Nagy köszönettel tartozunk Boros Béla hangmérnöknek, aki kiverte belőlünk a legjobb formánkat, és persze Töfinek, hogy a végeredmény olyan lett amilyet szerettünk volna.

 - Egyik legfontosabb kérdés lehet, hiszen a művésznek visszaigazolásokra is szüksége van. Hogyan fogadták a DW rajongók a nyelvváltást, illetve gyarapodott-e szimpatizánsokkal emiatt a zenekar tábora?

 Maci: - Leginkább pozitív visszajelzéseket kaptunk a lemez kapcsán. Persze, vannak olyanok, akiknek a régi dalok jelentik az igazi Dying Wish-t, de a többséget megnyerte a váltás és szerencsére folyamatosan érkeznek az új emberek, akik csak most ismerik meg a zenénket. A cél pedig pontosan ez!

 - A szakmától kaptatok esetleg egyértelmű véleményezést, kérdezem ezt annak fényében, hogy a Hangsúly Zenei Díj két kategóriájában is jelölt volt a lemez, illetve milyen a média érdeklődése az album és a zenekar iránt?

 Maci: - A Hangsúly jelöléseknek nagyon örültünk, hiszen a magyar online rock/metal média 12 meghatározó lapjának szerkesztői szavaztak a jelöltekre. Ez már valamiféle elismerés az anyaggal kapcsolatban. Az albumról néhány kritika már napvilágot látott, többnyire pozitív tartalommal, de a jövőben számítunk még néhány ismertető megjelenésére. Szerencsére az interjú felkérések is szaporodnak mostanában.

 - A CD kiadásának módját HammerWorld-ös mellékletként választottátok. Ha nem telt volna el ilyen sok év az előző albumotok óta, valamint, ha maradtok a tőletek eddig megszokott angol nyelvű előadásnál, akkor is ezt a fajta megjelenést szorgalmazzátok?

 Ács: - Igen. Minden eshetőséget végigvettünk, és úgy látjuk, hogy az album ebben a formában jut el a legsikeresebben és legnagyobb példányszámban a potenciális hallgatósághoz. Ennél nagyobb publicitás a mi szintünkön nem igen létezik ma Magyarországon, és mivel 11 év telt el az előző nagylemez óta, nagyon fontos szempont volt, hogy az emberek megtudják, hogy élünk, virulunk, zenélünk.

 - Hogy látjátok, valamilyen szinten konkrét újrakezdésnek számít ennek az új lemeznek a kiadása? Igaz, hogy már 2011-ben visszatértetek, de az azóta tapasztalt lájtosabb tevékenységet, úgy tűnik, egy tervszerűbb és jóval aktívabb időszak váltja, aminek első kézzelfogható jele a Tükörország nagylemez.

 Ács: - Nem nevezném újrakezdésnek, de tény hogy kb. két éve egy magasabb sebességfokozatba kapcsoltunk, és próbáljuk ezt a lendületet tovább is vinni. Szervezés alatt vannak az őszi koncertek, illetve Maci már elkezdett dolgozni az új témákon, Balázsnak is vannak már új szövegötletei, szóval nem állunk meg!

 - Alaposan megszórtátok már klipekkel is a lemezanyagot. Mi a terv, az összes számot megfilmesítitek valamilyen módon?

 Ács: - Igen, pontosan ez a terv. Manapság fontos hogy a Youtube-on azonnal minden elérhető legyen. Megpróbáltunk az összes videóba valamilyen pluszt csempészni. Balázs épp most dolgozik a következőn, ami megint csak valami olyasmi lesz, amit még sosem csináltunk. Nem akarom lelőni a poént… Király lesz nagyon. (nevet) Amint kész lesz közzétesszük és mindenki láthatja.

 - Nem nyeretlen kiscsikók vagytok, ráadásul a Karcag-Püspökladány-Budapest háromszögelési pontokból keltek útra a bulikra, működtetitek a tavaly már 20. szülinapját ünneplő zenekart. A realitás talaján maradva most milyen célokat tűztetek ki magatok elé? Mondhatni egy új generáció tombol a színpadok előtt, már ha egyáltalán elmegy a koncertekre… Szerintetek mivel tudjátok a fiatalokat megfogni, magatok mellé állítani?

 Maci: - Próbálunk minél többet koncertezni, folyamatosan próbálunk jelen lenni az online felületeken, és ahogy említettem, a lemez összes dalára készül klip/szöveges videó. Nem egyszerű és könnyű a helyzet, szó szerint meg kell küzdeni minden új rajongóért.

 - Bő egy hónappal ezelőtt a skót éterben is felhangzott a Tükörország. Ez hogyan jött össze?

 Ács: - Egyszerűen kaptam egy üzenetet a szerkesztő-műsorvezető sráctól, hogy szeretné lejátszani a Nincs kiút című számunkat és kérte, hogy küldjünk egy felkonfot is hozzá, ha tudunk. Persze, hogy fülig ért a szánk. Balázs felmondta a szöveget, átküldte neki és ők meg simán leadták. Jó érzés volt hallani a dalt a műsorban, sőt az április 1-én sugárzott adásban pedig a Nem leszek mártír is lement, szóval úgy látszik bejött a skótoknak a lemez. (nevet)

 - Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy valószínűleg ebben az évben a Tükörország minél több helyen való bemutatása lesz a legfontosabb feladatotok.

 Maci: - Így van! A cél természetesen az új lemez megismertetése élőben is a lehető legtöbb emberrel. Az elmúlt hónapokban többször is voltunk a Moby Dick vendégei, a legfontosabb aktualitás pedig, hogy április 25-én a Barba Negrában nagy kedvencünk, a Pain előzenekara leszünk. A nyári fesztiválok nagy részéről kimaradunk, de ősszel országos turnéra indulunk egy közismert zenekarral!