- Ha jól tudom, Szerencsről indult a zenekar, aztán később tettétek át a székhelyeteket a fővárosba. A kezdeti évekről egy pár mondatban megemlékeznétek?
Krajczár Ferenc: - Valóban Szerencsen indult az egész őrület. Sokáig gitár nélkül toltuk a metalt - dob, szinti, basszus felállásban. Ez annyira furcsa volt, hogy elkezdtek felfigyelni ránk az emberek, amikor felléptünk egy-egy kisebb klubban, falunapon. Később persze csatlakozott két gitáros, ekkor indult igazán az Echonald zenekar. 2009-ben készítettük el az első igazi EP-t Sötét angyal címmel, és már fesztiválokra, nagyobb rendezvényekre hívtak minket, illetve, ami nagyon fontos, hogy a 2009-es Emergenza Tehetségkutatón a közép-európai döntőig jutottunk. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, bontogattuk a szárnyainkat. Vidéken nehéz előre jutni, nagy szerencse kell ahhoz, hogy olyat tudj robbantani, ami felkelti a figyelmet.
- Hivatalosan szimfonikus/neoklasszikus/modern metal a stílus-meghatározásotok, és ez szerintem teljesen le is fedi az Echonald zenei világát. Milyen hatásoknak köszönhetően alakult ez ki?
Krajczár Márió: - Lefedi? Pedig sosem sikerült eddig meghatározni. Végre, köszi! (nevet) Eladólány korunkban Nightwish, Sonata Arctica, Galneryus, Edguy lemezeket – és még sorolhatnánk a neveket – bömböltettünk egész nap. Ezek az előadók, stílusok egyértelműen nagy hatással voltak ránk, és vannak a mai napig. Magyar vonatkozásban elkeserítőbb a helyzet, ugyanis nem tudnék zenekart kiemelni, hiszen évtizedek óta ugyan az a pár banda pörög az éterben. Míg külföldről sorra érkeznek az új formációk, itthon az elmúlt pár évben talán két új csapat van, akikre érdemes odafigyelni. Persze, lenne sokkal több, de azok kis pinceklubokban játszanak hat embernek, és nagyon kicsi az esélyük, hogy megismerjék őket. Ezt nem is boncolgatnám tovább, mert a jövő hétig sorolhatnám…
- A honlapotokon a 2014-es évet emelitek ki, mint ami már sikereket hozott a számotokra. Akkora alakult ki, tisztult le a stílusotok, vagy vált véglegessé és számotokra optimálissá a dalszerzés metódusa, netán addigra sorakozott fel mögétek egy biztos rajongótábor?
K.M.: - 2013-ban költöztünk a fővárosba, és itt alakítottuk újra a zenekart Ferivel. Azért mondjuk az első igazán sikeresnek a 2014-es évet, mert ekkor jelent meg az debütáló nagylemezünk Még lélegzem címmel, ami kifejezetten nagy számban fogyott. Valamint, látványosan megnőtt a zenekar tábora, mind a közösségi oldalakon, mind a koncertlátogatást tekintve, illetve, több fellépésünk volt, mint valaha.
- Az is olvasható, hogy a 2016-os lemezetek teljes bevételét a Pest Megyei Gyermek és Ifjúsági alapítványnak ajánlottátok fel. Ez az önzetlen megnyilvánulás minek köszönhető?
K.F.: - 2015 tavaszán egy nevelőotthonban élő gyerekeknek tartott rendezvény keretén belül léptem fel. Álltam a színpadon, énekeltem, és közben néztem az előttem állók arcát. Nem tettem semmi különöset, énekeltem, ahogyan azt kérték tőlem, mégis olyan hangulata volt az egésznek, amit az ezt megelőző tíz éves aktív pályafutásom alatt nem éreztem. Teljesen feltöltött! Nagy átéléssel meséltem a zenekarnak, hogy milyen volt, hogyan fogadták és mit tapasztaltam.
Éppen az új lemezen dolgoztunk, de még nem volt meg a fő téma, hogy igazán mit is szeretnénk mondani vele. Ekkor fogalmazódott meg bennem a mottója: „Amit gyermekként színesnek láttunk, az felnőtt életünkre megfakul”. Mindenki szeretett volna hercegnő vagy tűzoltó lenni. Láttuk a szivárványt, hittünk a mesékben, az álmokban. Az egész gyermekkorunk egy „színvilág” volt. Pont ezt láttam a színpad előtt ácsorgó fiatalokon. Ami mellett mi elmennénk, az nekik felér egy csodával. Mi a csoda? Egyszerűen a törődés, az odafigyelés, vagy egy színpadon éneklő bácsi. Nagyon furcsa volt erre rádöbbenni.
Annyira adta magát, hogy egyöntetű volt, hogy erről fog szólni a lemez. Pillanatok kérdése volt az is, hogy megfogalmazódott bennünk, a jótékonyság jegyében fog telni a 2016-os év.
- Múlt hónapban jelent meg Változtunk címmel az új albumotok, aminek sokatmondó a címe. Miben is lett más a zenekar és a lemezanyag?
K.M.: - Ahogyan azt fentebb elmondtam, korábban klasszikusabb, a „régebbi” irányzatokban jeleskedő előadókat hallgattunk, ami nyilván megmutatkozott az Echonald szerzeményekben is. Viszont, be kell látni, hogy 2018-at írunk. Ádám (Kurucz Ádám, szólógitáros – a szerk.) csatlakozása lehetővé tette, hogy elindulhassunk a mostani modern világ felé. Hatalmas, szerteágazó szakmai tudásának hála nincsenek korlátok, így az egész hangzásvilágunkat, a dalok szerkezetét és stílusát tekintve is meg tudtunk újulni. Mi is sokkal többet tudunk beletenni a zenébe, ami újabb kihívásokat eredményez, és ezt nagyon élvezzük mind a négyen. A lemez pedig sokkal energikusabb, dinamikusabb lett, mint az előzőek, de erről alkosson véleményt a közönség. (nevet)
- Már jó előre tervbe volt véve ez a változás, ezért jött ki 2016 őszén az első évtizedet összefoglaló album, vagy az egy szülinapi ajándék volt mind nektek, mind a rajongóknak?
K.F.: - 2016-ra már jelentősen megnőtt a táborunk, sokkal többen hallgattak minket, országszerte koncerteztünk. Ebből adódott, hogy elkészítünk egy olyan lemezt, amin olyan dalok szerepelnek, amelyek meghatározóak voltak az életünkben, és szerettünk volna megismertetni a hallgatókkal. Tehát, ez egyrészt egy visszatekintés, a régebbi munkásságunk megismertetése, másrészt viszont, ott volt mellette a Színvilág album, így nagyon jó harmóniában tudott érvényesülni mindkét lemez. Nekünk pedig mindenképpen egy jó szülinapi ajándék volt az első olyan korongunk, ami már nem szerzői kiadásban jött ki – hiszen a Nail Records gondozta – és sok helyen terjesztésre került.
- A mostani korongról szerintem Az élet ilyen dal akár az Echonald új himnusza is lehet… Jut eszembe, milyen a fogadtatása az albumnak?
K.F.: - Az a dal az én számomra is nagyon kedves, hiszen részben a szüleimnek írtam, és vicces, hogy miközben ez az interjú készül, pont most jelenik meg az ehhez készült szöveges videónk.
Sok pozitív visszajelzést kaptunk már a lemez kapcsán. Hihetetlenül jól fogy, illetve, a különböző megfogalmazású gratulációk is szép számban jönnek! A szakmai lemezkritikák is hamarosan megjelennek, azokat még mi is várjuk.
- Korábban már két videóval megtámogattátok az új lemezanyagot. A címadó számhoz forgatott klip egy igen korai előfutár volt, hiszen tavaly tavasszal mutattátok be, a Megyek tovább viszont most nyár közepén, néhány héttel a CD megjelenése előtt érkezett.
K.F.: - Úgy volt tervben, hogy 2017-ben jelenik meg a Változunk album, de egyszerűen kivitelezhetetlen volt. Erről egy videó keretén belül be is számoltunk a rajongóknak, ami megtalálható a Facebook-oldalunkon. Minden klipet saját magunk készítünk, sajnos nincs arra támogatásunk, keretünk, hogy operatőröket, stúdiókat fizessünk meg. De van két kameránk, menő telefonunk, nekem pedig egy pici szakmai tudásom. A Változunk dalra egyértelmű, hogy miért esett a választás még tavaly, a Megyek tovább pedig olyan fura nóta lett, egy zenei kavalkád, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményekre. Mi rettenetesen büszkék vagyunk rá. Szerencsére, eddig úgy néz ki, hogy nem lőttünk vele mellé. (nevet)
Az eddigi legkomolyabb videoklipünk forgatásával kapcsolatban is már elkezdődtek az egyeztetések, nagyon izgatottak vagyunk! Az Egy holt nem beszél című dalunkra esett a választás, aminek olyan erős mondanivalója van, hogy mindenképpen szeretnénk filmes változatban is megmutatni.
- Mit tartotok az Echonald legfőbb erényének?
K.M.: - Egyértelműen a közös célokat, a köztünk lévő kémiát, a zenei alázatot, és azt, hogy ragaszkodunk az egyediséghez, nem vagyunk megalkuvók. Nem akarunk tucat zenekar lenni, igazi értékeket szeretnénk adni a közönségnek.
- És mit az eddigi legnagyobb elért eredménynek?
K.F.: - A legnagyobb eredmény, hogy a mai zenei közegben/iparban talpon tudtunk maradni, felfelé tudunk lépkedni azon a bizonyos ranglétrán. Sajnos, ez nagyon kevés jó zenekarnak adatik meg. Nyilván nem erre gondoltál a kérdés kapcsán, de ez a legőszintébb válasz rá! Eredmények, sikerek mindig vannak, kisebbek, nagyobbak, amikre öregkorunkban is nagyon jó lesz visszaemlékezni, amikor majd leülünk négyen egy vérnyomáscsökkentő közös bevételére. (nevet)
- Az akusztikus megszólalás sem idegen tőletek, már volt ilyen jellegű koncertetek is. Várható-e a közeljövőben hasonló megmozdulás, illetve nem gondolkoztatok még azon, hogy esetleg egy albumnyi dalt így játszotok fel valamikor?
K.M.: - Az akusztikus kicsit szűk megfogalmazás, mert mi ezt egy kicsit tovább gondoltuk. A dalainkat más-más zenei stílusba – blues, jazz, stb. – ültettük át. Ezen a műsoron folyamatosan dolgozunk, mert 2016-ban elég magasra tettük a lécet, így nehéz megugrani… de mindenképpen meg fogjuk. A jövő évben már biztosan lesz Echonald akusztik/unplugged show.
Azt, hogy rögzítjük-e az ilyen dalokat, sok mindentől függ. Nagy stúdió kellene hozzá, producerek, vendégzenészek, énekesek, amit a jelenlegi zenekaros költségvetésből, illetve támogatás híján nem tudunk megvalósítani. De szeretnénk egyszer kézben tartani egy ilyen jellegű Echonald lemezt is, mert már számtalan kérés érkezett ez ügyben.
- Végignézve az idei koncertlistátokon, bizony nem unatkoztatok. Ennek tükrében adja magát a kérdést, hogy mikor volt/van időtök az új dalok megkomponálására, a zenekarral kapcsolatos háttérdolgok intézésére, illetve a stúdiós feladatokra?
K.M.: - Mindenkinek van civil munkája, így napközben melózunk, éjszaka folyik a dalszerzés és stúdiózás, valamint, az egyéb zenekari feladatok megtervezése, hétvégenként pedig koncertezünk. Pihenés egyáltalán nincs, sőt, nem is ismerjük ezt a szót.
- A koncertsorozatból mindenképpen kiemelném a Rajzolj csodát elnevezésű jótékonysági turnét. Erről mit kell tudnunk?
K.F.: - Folyamatosan bennünk van az érzés, milyen jó volt a Színvilág turné, milyen jó volt segíteni, így elhatároztuk, hogy minden koncerten a merch pultra leteszünk egy dobozt, amibe mindenki a saját megítélése szerint tehet egy összeget. Most már egyre nehezebb a doboz, így hamarosan egy élő videó keretén belül felbontjuk azokkal a személyekkel, akiket illet majd a tartalma, de erről egy másik alkalommal beszéljünk részletesebben.
- Az őszi klubkoncertek lassan véget érnek, ezek után kerül sor december 8-án a fővárosi lemezbemutatóra. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb infókat osszátok már meg!
K.F.: - Rettenetesen nagy az izgalom a koncert kapcsán. Mert ezúttal nem csak felállunk a színpadra és nyomjuk, ahogy a csövön kifér, hanem különböző látványelemekkel, megdöbbentő dolgokkal fogjuk színesíteni a műsort. Az év legnagyobb bulijára készülünk. A helyszín a Legenda Sörfőzde Center lesz, a jegyértékesítés hamarosan elindul. A programban a Változunk lemez összes dalát betettük, de olyan számokat is előveszünk, amiket nagyon régen játszottunk. Illetve, lesz egy meglepetés dal is, aminél mindenkinek tátva marad majd a szája, ezt garantáljuk! Hatalmas show várható!
- 2018 utolsó negyedében járunk. Ha egy picit előre tekintünk, milyen terveitek vannak az elkövetkező hónapokra, illetve 2019-re?
K.F.: - Idén még minimum két videóval jelentkezünk, ahogy már jeleztem, a nagy, sztoris klip munkálatai már elkezdődtek. 2019-re már bőven akad koncert is a naptárban, egészen májusig, a nyáron pedig szeretnénk ezúttal még több fesztiválra bejutni. De a jövő az mindig meglepetés nekünk is, mert állandóan kitalálunk valamit, amiket aztán meg is valósítunk.