Erdélyben magyarul, magyaroknak – Knock Out zenekar

Muzsikaszó a csonkahoni határokon túlról V. – A kolozsvári Knock Out a vendégünk.

 - Természetesen nem hónapról hónapra felsorolva, de nagy vonalakban át tudnánk tekinteni a kb. első másfél évtizedeteket, mondjuk a Hammer Music – Nail Records gondozásában megjelent két akusztikus K.O. lemezig? Miket tartasz mérföldköveknek a zenekar történetének ebből az időszakából?
 
 - 1993-at írtunk, és az akkoriban sikeres Compact együttesből kiválva Varga Sanyi dobos barátommal eldöntöttük, hogy Erdélyben magyar rock zenekart alapítunk. Abban az időben Kolozsváron nem volt könnyű „magyarkodni”, ugyanis a hírhedt Funar-korszak már javában virult, de a rockzene lázadó erejébe kapaszkodva igen is eldöntöttük, hogy mi Erdélyben magyarul fogunk énekelni az itthon maradt magyaroknak. Mivel Kolozsváron nem volt esélyünk az élő bemutatkozásra, a zenekar Szatmárnémetiben debütált a SamRock fesztiválon. Nyilvánosan itt hangzottak fel először első szerzeményeink, amelyek óriási sikert arattak: Mit hoz a holnap? Nem tehetek róla, Rossz álom, Zsoldosok, Nagyárpi. Ez a koncert volt „A mérföldkő” zenekarunk történetében. A fellépés után úgy éreztük, hogy ezt folytatni kell. (Az új lemezünkön dedikáltunk is egy dalt ennek a debütálásnak, Bye-Bye Kolozsvár címmel!) Ezt követte néhány erdélyi turné a Moby Dick, a Hobo Blues Band és az Edda társaságában, így lehetőséget kaptunk bemutatkozni Székelyföldön is. 
1994-ben megjelent magnókazettán a Mit hoz a holnap? a Dancs Market Records kiadásában. Szerintem a kontinuitásunkat biztosító és napjainkig igen kedvelt kolozsvári érzelmű dal a Kolozsvári vándor megírása jelentette a második nagy lépést a zenekar történetében. Ebben a szerzeményben nem csak az itthon maradtakra gondoltunk, hanem az Erdélyből, Kolozsvárról elvándorolt barátainkra, testvéreinkre is. Ez felkerült a későbbiekben 1999-ben megjelenő Második kiütés CD-re, amely szintén a Dancs Market Records gondozásában látott napvilágot. 2002-ben újabb slágerek születtek: Meglépett Piroska, AC ko DC. 2004-ben pedig egy válogatásalbummal jelentkeztünk, az Aranyöv-vel, amely az első tíz év legsikeresebb szerzeményeit tartalmazta. Utóbbi mindkét album az Euromusic kiadásában jelent meg.
 
 
 - Ezek után hogyan jött létre az együttműködés a magyarországi kiadóval, ki keresett meg, ki talált meg kit?
 
 - Ahogy az erdélyi magyar kiadványokat szorgalmazó lemezkiadók lassan bezártak, kénytelenek voltunk magyarországi kiadókat megkeresni. Mivel már az első albumainkról is írtak kritikát, illetve megemlítettek minket néhány kiadványban, ezért a Hammer Music-hoz fordultunk. Kolozsvári üzletemberek, barátaink támogatásával sikerült összegyűjteni azt a pénzösszeget, amiből kifizettük a CD produkciókat. A stúdió munkálatokat, hang utómunkát és a borítóterveket is a zenekar oldotta meg önerőből. Ez nem csak a 2009-es és 2011-es két Akuszti-K.O. lemezeknél, hanem a most megjelent Az élet egy ring albumnál is így történt.
 
 - Én az „első” Nóka út CD-nek köszönhetően találkoztam veletek, és szerintem – utánanézve-keresve az addigi munkásságotoknak – ezzel a két akusztikus albummal teljesen sikerült lefedni az addig megjelent lemezeitek legjavát. Segítettek ezek a kiadványok a zenekar ismertségének további növelésében?
 
 - Egy biztos, hogy az akusztikus lemezekkel közelebb kerültük olyan emberekhez, akik nem igazán fogadják el a keményebb rockzenét, és a radikálisabb rockerek sem fordítottak hátat nekünk emiatt. Az erdélyi magyar népzenével ötvözött és általunk Erdélyi Magyar Rock & Roll-nak nevezett zenei stílusunkba kapaszkodva reméltük, hogy meghódítjuk az anyaországi közönséget is, de valami miatt ez nem jött össze. Az elmúlt öt évben összesen hat magyarországi meghívást kaptunk, amiből öt koncertet a  Zene határok nélkül zenefesztiválon adtunk, Szeghalomban, ezeket is egy kolozsvári származású barátunk támogatásának köszönhetően. Nincs tudomásom arról, hogy mennyire játsszák az anyaországi rádiók a dalainkat, a Magyarországról érkezett pozitív visszajelzések inkább az Erdélyből elszármazottaktól érkeznek. 
 
 
 - Hogyhogy megint egy igen életerős rock albummal jelentkeztetek?
 
 - Nagyon kívántuk már, hogy lefújhassuk a port a Gibson gitárjainkról, és, hogy feltekerjük a hangerőt a Marshall erősítőinken. Ugyanis mi mindig egy olyan Hard Rock bandának tartottuk magunkat, akinek elég egy jó riff ahhoz, hogy dalt írjon. Ebből a vágyból született a Visszatér a Rock című számunk is. Amikor csak tehetem a ROCK-ot nagybetűvel írom!
 
 - Mekkora időintervallum alatt születtek meg az új szerzemények? Például a Táncolj a fűben vagy a Visszatér a rock dalokhoz forgatott klipek már két-három éve elérhetőek, de további számok is már ismerősek lehetnek a K.O koncertekre járóknak. Milyen a munkamódszerrel dolgoztok?
 
 - A dalszerzői munkafolyamatunk nagyon változó, mikor a zene, mikor a dalszöveg születik meg hamarabb. A legjobb, amikor egyszerre, lásd Kolozsvári vándor, Nem tehetek róla, Vérig blues. Ahogy teltek az évek ezt egyre nehezebb volt összehozni. Erre a legjobb példa, hogy Dibernárdó Líz szövegírónk – a Táltos unoka és a Hazug sors című, már korábban megjelent dalok szövegírója – három éve átküldött néhány versét azzal a megjegyzéssel, hogy írt valamiket és majd vessek rá egy pillantást. Elolvastam ezeket, majd jól elástam a számítógépemen egy folderbe, és persze megfeledkeztem róluk. Most, ahogy az új lemezanyag stúdiómunkálatai a vége felé jártak, egyik dalunk – pontosabban a Te ne mondd nekem! – szöveg nélkül maradt. A refrén szövege megvolt, a szakasz alatt viszont csak halandzsa szólt. Inspiráció hiányában keresgéltem a szövegvázlataim között és rátaláltam Líz versére, ez pedig mind a mondanivalót, mind a ritmikát tekintve tökéletesen illeszkedett a dalhoz.
 
 - Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy a dalszövegekről külön is kérdezzek, hiszen ízesen, sokszor az iróniát sem nélkülözve, sőt egyes esetekben már kimondottan poénos megfogalmazást alkalmazva vezetitek ezeket elő. Mi ad inspirációt ezekhez, és mi dönti el, hogy éppen milyen „stílusban” szóljanak a hallgatókhoz?
 
 - Sokszor a zene akkordjai, ritmikája, vagy egy nem túl régen megtörtént eset, érzelemdús pillanat. Vagy történelmi, politikai változás, anyagi helyzet, tehát leginkább a hétköznapokból merített témák. Az egyszerű emberi életmód öröme vagy esetleges tragédiája és nem utolsó sorban az Erdély iránti szeretet. 
 
 
 - Majd’ minden kiadványotok címében ügyesen építetek a zenekar nevéből adódó lehetséges koncepcióra, és Az élet egy ring digipack borítója is igen művészi, de egyben figyelemfelkeltő lett. Ki volt ennek ötletgazdája?
 
 - A végső borítót Oláh József Botond fiatal sepsiszentgyörgyi képzőművész barátunk készítette, minek után az első ötletemet – ami egy űrben, bolygók közt lebegő boksz ringet ábrázolt – a Kolozsvári Sapientia egyetemen oktató Balogh Zsolt, magyarországi filmrendező keményen lehurrogta, és csak annyit mondott rá: - Te Yogi, ez elég gáz! Légy a lázadó önmagad és gondolkozz! Két-három napot töprengtem rajta, amíg egy reggel megszületett az új ötlet. Felhívtam Botit, ő meg – mivel neki is tetszett a téma – nagyon hamar már vázlatokat is küldött, azok meg annyira hűen visszaadták az elképzeléseimet, hogy ugrálni kezdtem örömömben a számítógépem előtt. Azonban mivel az első vélemények nem voltak kimondottan pozitívak – például: kissé durva, lehet, hogy így nem kerülhet a boltok kirakatába, a gyerekek elől majd dugdosni kell, stb. –, ezért félni kezdtem az etikai cenzúrától. A kiadónak is elküldtem véleményezésre a képet, de mivel tőlük sem érkezett gyors válasz, ezért egy hét után felhívtam Kristófot (dr. Hartmann Kristóf, Hammer Music igazgató – a szerk.), aki szűkszavúan csak annyit mondott, hogy oké, ha ti így akarjátok, mi legyártjuk. A digipack kivitelezés nagyon szépre sikerült, nagyon büszkék vagyunk rá. Nagyon köszönjük Oláh József Botond!  
 
 
 - A lemez címadó számára kétféle videó is készült. Ez minek köszönhető? 
 
 - Mindenképpen először Az élet egy ring-nek szerettem volna videoklipet vagy inkább szöveges videót. Azonban a  borítós tapasztalatom után inkább egy olyan témát kerestem, ami talán még nincs annyira kihasználva és könnyedén alátámasztja a szöveg mondanivalóját. Ez lett a Chaplines szöveges videó, amit négy filmből vágtam össze. A második meg a lemezfelvételek alatt készült a Kolozsvári Sapientia Tudományegyetem új tévé- és hangstúdiójában. 
 
 
 - Két népdalfeldolgozás is helyet kapott a korongon. Ezeket mi alapján választottátok ki?
 
 - A népdalok kiválasztásával Éva foglalkozott, ő talált rá ezekre a dalokra. Mint néptáncos és népdalénekes, ez neki sokkal egyszerűbb feladat. Mi csak kellőképpen bekeményítünk a torzított gitárjaink segítségével és próbáljuk minél bulisabbra, hangulatosabbra varázsolni a nótákat. 
 
 - A CD zárószámát a 2014 nyarán tragikus hirtelenséggel elhunyt Gondosch János, Güzü emlékének szenteltétek. Ez sem egy szokványos megfogalmazású elköszönő dal… 
 
 - Güzüvel 1984-től zenéltem a Securitate által szétvert kolozsvári Rival zenekarban. Az volt a ’80-as évek legkedveltebb erdélyi fiatal együttese. Magyarul, románul és angolul énekeltünk, nagy közönségtáborunk alakult ki Erdélyben, sőt még a Kárpátokon is túl, és ez kezdte zavarni a kommunistákat. Tizenévesen néhány dalban bátran odamondtunk az akkori rendszernek. Ezen többször is elgondolkodtam, hogy érett fejjel mennyire merném ezt megtenni… de ez volt az őszinte ROCK hivatása és lázadó szelleme. Meg is fizettünk érte, keményen meghurcoltak, de ezzel nem dicsekedtem soha és egyáltalán nem szeretném magam az akkori rendszer áldozataként eladni. 
Annak idején Güzü volt a legjobb barátom, 17 évesen időnk nagy részét zenéléssel és főleg bulizással töltöttük. Kiszállásokon, fesztiválokon szobatársam volt. Később, miután a román hadseregből leszereltem, ő volt az, aki Rares (Totu Rares, gitáros – a szerk.) akkor alakuló bandájába, a Trans Express-be beajánlott ritmusgitárosnak. Itt is eltöltöttünk két évet közösen a színpadon. Érdekes módon ott már a Securitate békén hagyott a zaklatással.  
Güzü nagyon jószívű, ambiciózus, megbízható és segítőkész vezéregyéniségként marad meg emlékeimben, számomra ő az igazi Rocker példakép. 
Ahogy a szám címe is mondja, „Ez a dal nem rólad szól”, nem róla szól. A közönség döntse el azt, hogy mennyire érezhető a Güzü személyéhez irányult kötöttség. Én egyszerűen a barátom emlékének dedikálom a szerzeményt, amely az egyik kedvencem az új lemezről.
 
 - Ha jól számolom, Gábora-Máté Éva már nyolcadik-kilencedik éve tagja a zenekarnak, és ez már a harmadik lemez, amin az ő hangja, játéka is hallható. Mikor a csapatba került, tudatosan választottatok az ő személyében egy kimondottan hölgy tagot, vagy csak egyszerűen így jött ki a lépés? Néhány szóval bemutatnád őt, valamint a Knock Out jelenlegi felállásának többi tagját is?
 
 - Az Akuszti-K.O. első album felvételei előtt kerestünk egy állandó hegedűst, aki jól is énekel. Évánál előnyt jelentett, hogy akusztikus gitáron is játszott már korábban. Egy szép színfoltot hozott a zenekar hangzásvilágába és nagyon sokat fejlődött a rockzene irányában is. Ügyesen játszik hegedűn, szájharmonikán, akusztikus gitáron és most újabban az elektromos gitárt is bevállalta. Sokat segített a háttérvokálok megírásában. 
Nagy László Levente basszusgitárosunk az új fiú, aki Miklós Gyuri helyére lépett. Laciról azt kell tudni, hogy korábban a  StormBridge ritmusgitárosa volt, de nagyon hamar átállt az új hangszerére, a basszusgitárra. Képes volt egy hét alatt megtanulni az összes eddig megíródott Knock Out dalt, ezzel meggyőzött afelől, hogy teljesen érdekelt a dologban. A stúdióban kiválóan teljesített, a színpadon pedig egy nagyon karakteres basszustorzítót használ, ami igazán hiányzott már a banda hangzásvilágából.
Dobosunk Turi Gábor egy nagyon tehetséges dobos és zenész, ő a legfiatalabb. Neki is nagyon jól ment a stúdiózás, a színpadon zseniális jól kezeli a samplert is. Ő egy másik formációnak is tagja, akikkel Európában klubturnékra jár, a zenéből való megélhetésének érdekében. És ötödik tagnak megemlíteném Gindele Gábort, korábbi dobosunkat  is – ő dobolt A 3. menet, az Aranyöv és az Akuszti-K.O. I-es lemezen – aki Nagykárolyba költözött, de bármikor szívesen jön és kisegít, ha egy-két fellépésen helyettesíteni kell Gabit.
 
 
 - Mivel foglalkoztok a zenekarozáson kívül? Egy nagyobb összeget fel mernék tenni arra, hogy kizárólag a zenélésből nem tudtok megélni…
 
 - Soha nem szégyelltem kijelenteni, hogy a kolozsvári Knock Out zenekar egy lelkes amatőr csapat. Természetesen nem tudunk megélni a zenénkből, mindnyájan dolgozunk. Éva óvónő, Nagy László Levente informatikus programozó, Turi Gábor – a már említett – Selfish Murphy ír zenét játszó zenekarban dobos, Gindele Gábor ügyvezető. Jómagam a Kolozsvári Sapientia Tudományegyetem audió és videó technikusa, és a nemrégiben induló Hangtechnikai képzés egyik oktatója vagyok.
 
 - Az interjú elején néhány mondatban már felvázoltad a kezdeti lépéseket, de tekintsünk újra vissza! Részletesen is elmesélnéd, hogy egyedüli alapítóként hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
 
 - Pont egy turnészünetben voltunk a Compact együttessel 1993-ban, amikor véletlenül összefutottam egy régi barátommal, Zilahi Csabával, a kolozsvári rádió magyar adásának zenei szerkesztőjével, aki egyébként a mai napig is kitartó kolozsvári rádiós. Neki elmondtam, hogy a Compact zenekaromon kívül szeretnék egy magyarul éneklő rock bandát is indítani, lenne néhány riffem meg dalszövegem, amiből három-négy dalt össze tudnék rakni. Nagyon nyitott volt az ötletre és felajánlotta, hogy egy rádiós kollegájának van egy négysávos kazettás magnója, ami megkönnyítené a dolgom. Hát, ez szöget ütött a fejembe… napokig azon gondolkodtam, hogy kellene egy dobos, aki segítene, a bőgőt és gitárt azt feltolnám én, énekelni meg csak találok valakit közben, ahogy haladnak a hangszerelések. Sajnos Kolozsváron akkoriban nem volt még működő hangstúdió, a rádióban is csak két sávra lehetett rögzíteni. Felhívtam Varga Sanyit, aki zenekartársam volt a Compact-ban. Ő akkor készült lemenni gyakorolni a próbaterembe, így feldobtam neki az ötletet és nem is gondolkodott rajta sokat, azt mondta: - Fogd a gitárodat és gyere le, hátha összedobunk valamit. Késő éjszaka volt, amikor letettük a hangszereket, de két dal megszületett. A Rég volt kislány, ami egy korábbi Rival dal feldolgozása, és a  Mit hoz a holnap? Annyira belejöttünk, hogy másnap éjszaka megint belopakodtunk a Compact próbatermébe, ez persze a főnök tudta nélkül történt, és még összeállítottunk két dalt, a Nagyárpi-t  meg a Nem tehetek róla címűt.  Nem nyugodtunk bele, napokon belül elkészültek a demófelvételek. Már basszusgitárosunk is volt, Novák István „Öcsi” személyében, és ott álltunk hárman izgatottan a Kolozsvári Rádió előcsarnokában, hátha  „Zilcsi” (Zilahi Csaba) belehallgatása után majd adásba kerülhet egy dal. Ez megtörtént! Nagy sikere volt a premierben felcsendülő számoknak és már csak egy koncert kellett, hogy bemutatkozzunk. Ezt a Bye-Bye Kolozsvár dal szövegében el is mondom, ahogy már említettem.
 
 
 - 23 év sok idő egy zenekar életében, de a „körülötte lévő” világban is sok minden történhet ennyi idő alatt. Ha egy rövid összevetésre kérnélek azt tekintve, hogy a kilencvenes években és most milyen lehetőségei voltak/vannak egy elszakított területen működő magyar nyelven éneklő zenekarnak, miket emelnél ki? 
 
 - Egy kolozsvári rádiós barátunk 2009-ben egy élő adásban megkérdezte, hogy mi is az a Nóka Út. „Hát, kérem, az egy keskeny, meredek, bizonytalan sötét út, amin próbál a zenekarunk előrehaladni, egyetlen remény az erdélyi magyar közönségünk. Nekik köszönhetjük, hogy létezünk még.” Így értelmeztük véletlenszerűen (vagy nem) a Nóka Út-ot. Ezt a gondolatot is kifejtettem a Bye-Bye Kolozsvár című dal szövegében.
 
 - Te vagy a zenekar vezetője, motorja, életben tartója, a Knock Out dalok legnagyobb részének egyedüli szerzője. Mit tartasz a legnagyobb fegyverténynek a zenekar működésével kapcsolatban?
 
 - A kitartást a lelkes maroknyi erdélyi közönség és Erdély iránti elszánt szeretetet.
 
 - Ahogy már szóba került, anno a Kolozsvári vándor megírásához a jó néhány elvándorolt ember sorsa adta az ihletet. Te sosem gondolkoztál azon, hogy elköltözz?
 
 - Lassan rájövök, hogy minden kérdésedre egy, már korábban megírt dalszövegemmel tudnék válaszolni. „Nem tehetek róla, hogy a haverjaim leléptek és a tér ahova jártunk üresen maradt. Nem tehetek róla, de én mégis itt maradtam és tovább éneklem magamban e dalt.”...
De igen, sokszor megfordult a fejemben, főleg a kilencvenes évek legelején, amikor ezrével hagyták el Erdélyt a magyarok. De később belenyugodtam, találtunk új barátokat és ment az élet tovább. Valahogy kialakult egy büszkeség bennem, hogy még azért sem megyek el. 
Túl gyenge ember vagyok, aki nem mer az ismeretlenbe vágni vagy túl erősen konzervatív, nem tudom. Nagyon szeretem e földet, e várost, én itt akarok meghalni.
 
 
 - Tiszteletre méltó, hogy a zenekar mindig is konzekvensen tartotta magát ahhoz, hogy rockzenét játsszon. Miért ezt a stílust tartod leginkább megfelelőnek ahhoz, hogy megszólítsd az embereket, és persze szórakoztasd is rajongókat?
 
 - „A Rock az örök és őszinte! Ez legyen a szabadság bölcsője!” - Visszatér a Rock.
 
 - Visszakanyarodva az aktualitásokhoz. A honlapotok jelenleg szerkesztés alatt áll. Milyen újításokat terveztek, és körülbelül mikor lesz újra aktív?
 
 - A honlapot már nem igazán nézik az emberek, egyesek szerint már nem „trendi”, nehézkesebb is utó szerkeszteni. Inkább a Facebook-on próbáljuk bemutatni a zenekar működését, tevékenységeit. Nekem is könnyebb itt tenni-venni a fotókat, videókat. De ha ez az interjú jól sikerül, majd kitesszük a honlapra is. (nevet)
 
 - Bő két hete volt a hivatalos lemezbemutató koncertetek. Ez hogyan sikerült? Az elkövetkező hónapokra mik vannak betervezve?
 
 - Igen, megvolt a kis bemutatónk. Nagyon jó hangulat volt! Az új dalokat inkább hallgatta a közönség, nem volt akkora buli, de kitartóan bólogattak és tapsoltak, ahogy szokás egy bemutatón. A végén persze eljátszottuk a slágereinket, bulisabb számainkat, amire nagyon beindult a közönség, nem akartak elengedni két és fél óra után sem. 
Nyáron a Kolozsvári Magyar Napokon ismét bemutatjuk Az élet egy ring-et Kolozsvár főterén, a Mátyás szobornál. Erre az eseményre hazalátogatnak az elvándorolt kolozsváriak is, nagyon szépszámú tömeg szokott összegyűlni ilyenkor a koncertekre. Már elment a híre a nagyvilágban a Kolozsvárról elszármazottak körében, hogy Knock Out lemezbemutató lesz augusztus 16-án este 19 órától a Főtéren, a nagyszínpadon. Köszönöm Gergely Balázs főszervezőnek, hogy ezúttal is megadta a lehetőséget!