A sokat tapasztalt, ismert muzsikusokból álló GT Project az egyik névadójának, Gönci Apuka György gitáros 50. születésnapi buliján mutatkozott be először három évvel ezelőtt, és a csapat – időközben megtalálva állandó frontemberét – azóta is aktív, olyannyira, hogy nemrég egy nagylemezzel is jelentkezett. A GrundRecords gondozásában napvilágot látó Az élet rock & roll címet kapott, 9+1 számos albumon karakteres, gazdagon vokálozott, tradicionális dallamos hard rock hallható, amelyek közérthető, de sablonoktól mentes szövegekkel szólítják meg a hallgatót. Apukától ennek a debütanyagnak, illetve magának a formációnak a bemutatását kértük.
- A veled készített 2016 év végi interjúnkban érintőlegesen már szó esett az akkor még nagyon friss GT Project-ről, aminek nevében a GT téged, és Talabér László basszusgitárost jelenti, de pontosítsuk, hogyan is jött össze a csapat többi része, főként, hogy az indulás óta már a harmadik énekessel dolgoztok?
- Addig minden rendben volt, hogy megalakult a GT, de a Project már kicsit zökkenősebben állt össze. Az énekest volt a legnehezebb megtalálni, mert akivel elképzeltem a zenekart, nos, ő sajnos nem vállalta, hiszen olyan sok együttesben dolgozott akkor, hogy a GT Project már nem fért bele az idejébe. Talabér Gabihoz (aki Laci fia) kifejezetten ragaszkodtam a kezdetektől, hiszen zseniális dobos. Eleinte nem igazán akart „kötélnek” állni az iskolák, a vizsgák, illetve zenei elfoglaltságai miatt, de végül is sikerült megnyerni őt. Apa és fia tehát a ritmus szekció, ami tökéletes megoldás, hiszen a szívük is egyformán dobban! A billentyűs Kalmár Géza lett, bár a formáció kitalálásakor egy másik zenészben gondolkodtam, de az élet másképpen rendezte a dolgokat. De azt hiszem jobb is így.
Énekest találni? Itthon? Képtelenség! Mert, ugye, aki jó, az foglalkoztatva van és játszik. Aztán vannak az önjelölt „húdejóvagyok” arcok, akik miután kaptak három dalt, a meghallgatásra már el sem jöttek. Az 50-es Gönci koncerten mindenképpen be akartam mutatni a GT Project formációt és Schrott Petivel ez meg is történt, de ő bármennyire is jól énekel, ez a mellény nem passzolt rá, így kerestünk tovább. Ekkor jött Juhász Kicsi Attila, aki megint csak jó frontember és haláli fazon, de kiderült, a GT Project nem az ő világa. Így újabb köröket futottunk pacsirta ügyben és csak sokadig próbálkozás után akadtunk Kozák Péterre, aki a Felvidéki Rockszínház szólistája. Zseniális hang! Peti már kicsit több mint egy éve a frontemberünk, és személyében sikerült megtalálni azt, aki megbízható, énekelni is tud és akarja is csinálni a GT Projectet.
- Voltak konkrét célkitűzéseitek (gondolok itt zenei irányvonalra, szövegvilágra, elérendő eredményekre, stb.) vagy nem nagyon terveztetek sok mindent előre, hagytátok, hogy magától forrjon ki a dolog?
- Különösebb célkitűzések nem voltak, és most sincsenek. Hacsak az nem, hogy szeretnénk, ha sikeres csapat lenne a GT Project. Nem rágtuk a körmünket, hogy vajon milyen zenei irányzatot lovagoljunk meg, nem kínlódunk a mindenképpen slágert akarunk írni megfejtéssel, ennek ellenére a szakmai kritikákban az elkészült lemezen három dalra is rányomták a slágergyanús jelölést!
Olyan számok születnek, melyekből egyértelműen látszik, hallatszik, hogy kik vagyunk. Egyszerűen azt játsszuk, ami bennünk van, amit szeretünk, ami örömöt okoz. Arról énekelünk, amiről úgy gondoljuk, hogy kifejezi azt, amit érzünk, akik-amik vagyunk. Természetesen, ahogy az elmúlt évtizedekben, ezután is szeretnénk a zenével foglalkozni úgy, mint azelőtt, mielőtt megjelentek a diridárés-herevasalt-pendrive celebek. A visszajelzések, a kritikák kifejezetten jók, innentől kezdve – azt hiszem – a médián van a sor, hogy minél nagyobb közönség ismerhesse meg a dalainkat.
- A március közepén megjelent albumon 9 saját dal hallható, plusz a címadó – több vendégénekessel – bónuszként. Aki még esetleg nem találkozott egyetlen szerzeményetekkel sem, annak néhány mondatban hogyan mutatnád be a lemezanyagot?
- A GT Project – ha már meg kell határozni – dallamos hard rockot játszik. A dalok szerelemről, bánatról, szakításról, örömről szólnak, minden olyanról, ami az emberek szürke hétköznapjaiban történik… na, ez volt a diplomatikus verzió. (nevet) A nem diplomatikus pedig az, hogy a lemez „kurvajó” mind zeneileg, mind szövegileg, és a mocskos rock & roll-tól a bugyi nedvesítő szerelmes dalig minden szám a helyén van. A kritikák szerint a nótáink egyediek, és ez a stílus sok-sok éve hiányzik a hazai zenei palettáról. A zenekar négy tagja tökéletesen bizonyítja hangszeres tudását egy zseniális hangú énekes kíséretében!
- Az élet rock & roll dalt Tóth Reni, Sipos Péter, és Kálmán György közreműködésével is rögzítettétek. Ezt tartjátok a CD leginkább sikervárományos nótájának, vagy egész más okból hívtátok meg őket vendégnek pont ehhez?
- Egészen más okból hívtuk meg őket a lemezre. Az pedig az, hogy mindannyian több évtizede dolgozunk zenészként, és a dal arról szól, hogyan is volt rég. Amikor még fiatalok voltunk és teljesen másképpen képzeltük az életet, a jövőt. Mert nekünk minden jó és rossz dolgával együtt a rock and roll az életünk. Ezért is lett az album címadó dala Az élet rock & roll. Igazából egy kis nosztalgiázásra hívtuk Renit, Petit és Gyurit. Az, hogy ez a dal lesz-e a leg-sikervárományosabb, nem tudom. Majd a közönség eldönti. Mindenesetre az egyik legjobb nóta a lemezen.
!(youtube-video://2MBo5lRcyf4)- A bookletben elmélyedve feltűnik, hogy egy dal kivételével külső szövegírókkal dolgoztatok. Gondolom, ez is egy szándékos lépés volt. Miért választottátok ezt az utat? Valamint, ti kerestétek meg a szerzőket, vagy jöttek ők maguktól?
- A szöveg nagyon fontos! Nem „hej bébi, bébizünk - bébe” idegen nyelven a közönségnek, hiszen magyarok vagyunk, magyarul énekelünk. A szövegírás azért történt így, mert először a zene és az énekdallam készült el, és arra kellett megírni a szöveget. Volt, hogy egy dalt több írónak is elküldtünk, akik mindegyike velünk azonosulni tudó, korunkbeli, rutinos, minden hájjal megkent öreg róka... és születtek is a jobbnál jobb írások, melyek közül mi választottuk ki azt, ami a legjobban tetszett.
- Számomra kellemes meglepetés az összes nóta, tartalmas, kiválóan megfogalmazott sorokkal sikerült megtölteni mindegyiket. Ti minden esetben maradéktalanul elégedettek voltatok a végeredménnyel, azaz elsőre összeállt minden esetben a szöveg a zenével, vagy javasoltatok néha kisebb-nagyobb változtatásokat?
- Van olyan vers, ami egyből maradt, de van olyan is, amelyiket visszaküldtük azzal, hogy a téma jó, de legyen átfogalmazva. Van olyan szöveg a lemezen, amelyikbe azért kellett „belenyúlni”, mert prozódiailag nem stimmelt, és van olyan, amit azért kellett itt-ott átírni, mert nem tetszett benne egy-egy szó vagy kifejezés. Valamint, olyan szöveg is van, amit meg azért vetettünk el, mert volt egy jobb.
- A híradásokban az olvasható, hogy a zenei részt egy az egyben rögzítettétek, az énekfelvételek és a stúdiós utómunkálatok zajlottak külön-külön. Manapság nem sűrűn találkozni ilyen jellegű hanganyaggal, sőt… Ti miért döntöttetek-e mellett, illetve a továbbiakban is így fogtok-e dolgozni?
- Pontosan így van! Az alapokat – a dob, a basszus, a gitár és a billentyű kíséreteket – egyszerre játszottuk fel. Régen, amikor még nem volt ilyen digitális technika, a felvételek teljesen másképpen szóltak. Ezt szerettük volna mi is megvalósítani. Külföldön megszokott dolog, hogy egyszerre játszanak fel dalokat, lemezeket a zenekarok. Egy légtérben, az áthallásokkal együtt egészen más atmoszférát ad a felvételnek egy ilyen megoldás.
No, persze egyáltalán nem elhanyagolható az a tény, hogy ilyen helyzetben pontosan és jól kell játszani! Hiszen, ha valaki téveszt vagy pontatlan, a hiba csak az egész zenekarral történő újra játszással javítható. Szóval, felvettünk a BackStage Pub-ban egy napon két vagy három dalt egyszerre, aztán bementünk a Jankai stúdióba és ott megtörténtek a díszítések, a vokálok és a főének felvétele. A gitárszólókat otthon, a házi stúdiómban játszottam fel, és kihasználva a digitális lehetőségeket, elküldtem a stúdióba. A továbbiakban is így akarnánk majd felvenni a lemezanyagot, mert így szeretjük, és szerintünk ez így szól jól. Ezúton is szeretném megköszönni a segítséget Jankai Bélának, Kiss Istvánnak, Németh Lacinak és Jankai Juditnak!
- Mivel több dalszerző is jegyzi a zenét, talán nem haszontalan a témafelvetés… Már több évtizede aktív muzsikusok vagytok, jó néhány formációban, produkcióban bizonyítottatok. A GT Project szerzemények születésénél ezek előnynek vagy hátránynak számítottak? Értem ezt úgy, hogy van valamilyen dominancia a zenekaron belül, pl., hogy kinek az akarata érvényesül, kié a döntő szó, vagy abszolút a demokrácia jegyében zajlik nálatok az alkotómunka?
- Mindenképpen előny, hogy zenei tanulmányokkal rendelkező, tapasztalt zenészek vagyunk. Nincs dominancia, a döntés közös. Akinek van ötlete, az elhozza a próbára, és elkezdünk dolgozni rajta, aztán egyszer csak kialakul vagy visszakerül a „fiókba” pihenni. A lemezre kilenc dal került, de kb. ugyanennyit félre is tettünk, mert valamiért nem úgy szóltak, ahogy kellene, ahogy mi szerettük volna. Erre az albumra nagyrészt az én szerzeményeim kerültek, de hogy úgy szólalnak meg, ahogy halljuk őket, mindegyikünk egyéniségét mutatja. Teljesen közös a hangszerelés, a vokálokat pedig Gézára bíztuk… és jól tettük! Hogy mennyire közös a munka és mennyire nincs dominancia, azt jól bizonyítja például a Hegyeken át című dal, amit úgy írtam meg, hogy volt benne még egy zenei rész, amit én refrénnek gondoltam. A mostani refrént pedig úgynevezett bridge-nek. Miután elkezdtük próbálni a dalt, szinte egyszerre mondtuk mindannyian, hogy legyen a bridge a refrén, és „dobjuk ki” a refrént. Így is lett!
- A dalokat hallgatva egyértelműen lejön, hogy görcsmentesen, megfelelési kényszer mentesen játsszátok ezt a zenét. Mik az eddigi tapasztalatok, mennyiben találkozik ez a közönség ízlésével?
- Valóban nincs megfelelési kényszer és ez a legjobb az egészben. Azt játszhatjuk, amit szeretünk, és amiben jól érezzük magunkat. A kritikák is azt mondják, hogy jó úton járunk. A zenész kollégáktól, barátoktól is pozitív visszajelzéseket kapunk. A közönség reakciója is kedvező, szeretik a dalainkat, mindenki jól érzi magát a bulijainkon, a koncertek után sok-sok dicséretet kapunk, és folyamatos az érdeklődés a fellépéseink iránt. Azt hiszem, hogy amíg tisztán adjuk magunkat, addig ez így is marad. A lemez is „fogyogat”, de sajnos annyira minimálisan tudjuk reklámozni, hogy az már szégyen. Itt megint megragadnám a lehetőséget és megköszönném Hegedűs Pistinek, Becs Józsinak és Máthé Józsinak a segítséget! Szóval, a visszajelzések minden oldalról jók és nagyon reméljük, hogy egyre többen ismerik majd meg a zenekart és a dalainkat, aminek következményeképpen sok helyre tudunk elmenni játszani.
- Várható-e esetleg egy imidzsklip valamelyik számhoz, és mennyire dolgoztok azon, hogy élőben is bemutathassátok a lemez anyagát? Illetve – talán a legfontosabb –, lesz-e lemezes folytatás?
- Készült már videó két dalunkhoz – bár ez egyiken még Kicsi énekel –, viszont a következő lépés, hogy „rendes” klipet forgatunk. Az előkészületek már folynak, de még nem találtuk meg a megfelelő embert a forgatókönyv megírásához… úgyhogy, lehet jelentkezni, referencia anyaggal. (nevet) Ergo, a lemez megjelent, de nem dőlhetünk hátra, rengeteg munkánk van! Koncertszervezés, klipforgatás, koncertezés, dalírás, és még sok-sok olyan apró dolog, amitől elkezd gurulni a szekér. És természetesen tervbe van véve a második lemez is!