Október 8-án jelent meg a GrundRecords gondozásában a felvidéki Rómeó Vérzik főnök Kovács Koppány énekes/basszusgitáros első szólólemeze. A Vadkelet hőse címet kapott 11 tételes albumon a country, country rock dominál, de blues-os elemek, és zongorás balladisztikus pillanatok is színesítik az összképet. A tegnap születésnapját ünneplő Koppány a nyár eleji vele készült interjúban már elárult néhány fontosabb dolgot ezzel az anyaggal és a közreműködőkkel kapcsolatban, de most teljes egészében ezt szemeltük ki fő témának, viszont a már sokadjára rendkívül közvetlen hangulatúra sikeredett beszélgetés során az elmúlt időszakban bekövetkezett életmódváltásáról is szívesen mesélt.
- Egy vallomással kell kezdenem… rengeteg rock/metal irányzatot kedvelek, de a country vagy country rock és én nem igazán szimpatizálunk egymással. A te szólólemezed viszont elsőre bejött, és valamiért úgy érzem, hogy ezzel nem csak én leszek így, hanem nagyon sok embernél betalál majd.
- Ebben én is bízom. (nevet) A hírportálokat, rock/metal szakmai oldalakat nézve, lehet, hogy akinek nem tetszik, az nem írt róla… (nevet) …mert hogy, eddig csak kizárólag pozitív visszajelzések jutottak el hozzám. Nagy titok pedig nincsen! Amikor megírtam ezeket a dalokat, kicsit tartottam attól, hogy nagyon személyesre sikeredtek. Mert nem mindig jó, ha egy zenész vagy egy szövegíró teljesen mindent „kiad” magából. De aztán a feleségem is azt mondta, hogy ez az én szólólemezem, ráadásul az első, úgyhogy legyen nyugodtan személyes. Ekkor úgy döntöttem, hogy oké, akkor 19-re húzok lapot… és meglátjuk.
- Volt valamilyen előzetes, de konkrét elképzelésed az össz-végeredményről?
- Egyetlen szempont volt, nevezetesen, hogy szerettem volna egy olyan CD-t, hogy ha beülsz a kocsiba és ráhajtasz mondjuk egy autópályára, akkor ez legyen a tökéletes „háttérzene” ehhez. Nem egyetlen stílusban akartam megszólalni, hanem egy zeneileg színes, de húzós anyagban gondolkodtam. Több éve már van egy farmunk, hosszú ideje élem az ezzel járó életet, és ezt szerettem volna megjeleníteni ezen az albumon. Hogy a ranch illata, szaga is benne legyen a dalokban… (nevet) …keverve a szabadság érzésével. A vidámság mellett persze a nagy mélységek, komolyabb gondolatok is megjelennek a lemezen. Két véglet van, az egyik az Édes élet, ami egy pörgős pozitív dal, ezzel „szemben” pedig ott van a Kapitány, ami a legletargikusabb tétel a korongon, ami nekem a személyes kedvencem.
Van az a mondás, hogy egy lemezt soha nem lehet befejezni, hanem csak (egy adott pillanatban) abbahagyni, hogy megjelenhessen - és én eddig minden eddigi RV albumnál ezt éreztem. Hosszú idő után a napokban meghallgattam A Vadkelet hőse lemezt, azzal a szándékkal, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem most, a kiadása után két hónappal - és nem tudok belekötni. Mert nem tudnék semmi újat belerakni, nem tudnék más arányokat kitalálni, el lett találva nagyon. És a közönség is hasonlókat gondolhat, hiszen a megjelenése óta fenn van a Mahasz listán. Kíváncsi voltam, hogy a Rómeó rajongók hogyan fogadják, és azt kell mondjam, hogy ők a törzsvásárlók, tőlük is sok biztatást kapok, hogy nagyon jó, amit csinálok.
- Az adott valamilyen plusz löketet az alkotómunka során, hogy ezúttal nem a Rómeós társakkal dolgoztál együtt, ráadásul egy másabb zenei környezetben, és egy önálló albumhoz készültek a dalok?
- Már a legelejétől kezdve az volt az alapkoncepció, hogy – bármennyire is szeretem a zenekar tagjait – most másokkal akartam dolgozni. Pont azért, mert velük 26 éve zenélünk együtt, és nem szerettem volna semmilyen hangszeres megmozdulásban Rómeós ízeket belevinni ebbe az anyagba. Azt tudni kell, hogy a Rómeóban demokrácia van, nagyjából az történik…
- Amit te mondasz, nem?
- Igen-igen. (nevet) Na, de viccet félretéve, előfordulnak bokszolások, néha megy az adok-kapok a dalok véglegesítésénél, mindenki megpróbálja a saját szemszögéből nézni a dolgokat. Itt, ennél a lemeznél viszont ki szerettem volna élvezni, hogy tényleg én vagyok a „hangadó”. Mindegyik közreműködővel leültem kávézni, és felvázoltam nekik, hogy konkrétan milyen anyagot szeretnék. Lengyel Pista ’Hosszú’ barátom személyében – aki Szlovákiában az egyik legjobb blues gitáros –, azonnal megtaláltam azt a partnert, akire vágytam, mert amikor átküldte a meghangszerelt átiratait, azok tökéletesen tükrözték a mostani zenei lelkivilágomat. A stúdióvezető Szabó ’Gila’ Ádámmal is rengeteget beszélgettünk arról, hogy milyen hangzást szeretnék. Meghallgattunk néhány amerikai country stadion-zenekart is együtt, hogy mennyire van elől az ének, hogyan van keverve egy ilyen lemez. Egyébként, több mint másfél hónap volt ennek az albumnak a keverése, és utána még a masteren is állítottunk, hogy úgy szólaljon meg az egész, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
- Szó szerint egy all-star csapatot verbuváltál össze. Mi alapján választottad ki a mostani zenészpartnereidet? És bemutatnád a többieket is?
- A lemezen szereplő muzsikosok mindegyikét a barátomnak mondhatom. A bemutatásukat hátulról kezdem… (nevet) A dobos Danics Roli, aki ugye a Rómeó hangmérnöke. De én már régóta tudom, hogy dobol, és egy nagyon ügyes zenész, több hangszeren is játszik. A basszusgitár egyértelmű volt, úgy voltam vele, hogy megoldom én, de ott volt még Hosszú és Gila is, hárman voltunk rá. A gitárokat teljes egészében Hosszú játszotta fel. Jött Gasparik Fecó barátom is, aki az Arizóna zenekar alapítója, mozgatórugója. Igaz, ő egy poposabb világból érkezett, és úgy került ebbe a projektbe, hogy átküldtem neki a Kapitány-t – még gitáron feljátszva –, elmondtam neki a koncepciómat, hogy milyen zongorát szeretnék, és már a legeslegelső demó verziója levett a lábamról, annyira ráérzett. Akkor el is dobtam az agyam, mondtam neki, hogy Fecó, te kellesz nekem! (nevet) Iván Petit, a Pósfa zenekar prímását én hívtam el hegedülni, Buják Andor (ex-Ghymes) barátommal pedig már más produkciókban is zenéltünk együtt, így egyértelmű volt, hogy a brácsa, szaxofon és furulya feljátszásokhoz őt kérjem fel. Ő öreg róka már, nagyon tudja, hogy egy-egy hangszerből az adott dalhoz mit lehet kihozni. Tehát, ahogy mondtad, tényleg egy felvidéki all-star csapatot sikerült összeszednem, és ezzel azt is meg tudom mutatni az anyaországbelieknek, hogy itt is iszonyú jó zenészek, és nagyon jó zenekarok vannak.
- Megszületett volna ez az album akkor is, ha nincsen a többszöri rendezvénystop és karantén az elmúlt másfél évben?
- Picit hülyén hangzik, de szinte „megköszönhetem” a pandémiának, hogy ez a produkció létrejött. És nem csak azért, mert a tavalyi Szűk a tér RV albummal nem tudtunk turnézni a korlátozó intézkedések miatt, és így sok szabadidőm volt, hanem mert a Táncolj a hóban című dal konkrétan arról szól, hogy mit éltem meg, amikor én is covidos lettem. Tizenkét napon keresztül feküdtem itthon az ágyban, és csak a feleségem arcát láthattam, mert ő jött be a szobába. Akkor egy hajszálon múlt, hogy nem kerültem kórházba…
- Melyik dal született meg a legkönnyebben ehhez a lemezhez, és melyik igényelte a legtöbb törődést?
- Először azt hadd említsem meg, hogy a bátyám, Kova oroszlánrészt vállalt a szövegek megírásában, finomításában. Ő írta a már említett Kapitány című szöveget, és amikor megkaptam tőle, kb. negyedóra múlva már vissza is küldtem neki felgitározva a dalt. Sőt, még írtam hozzá egy plusz szövegrészt is, kis fordulatot téve az egészbe. Szóval nagyon könnyen születtek meg most a számok, nem volt semmilyen görcsölés. Egyedül az Édes élet alakult érdekesen, annak egy más refrént akartam adni, ami kiugrasztja… már fel volt játszva komplett az egész dal a stúdióban, és ott írtam meg hozzá a refrént, ott találtam ki hozzá az énekdallamot. (nevet) Szóval valamiféle szabad szárnyalás jellemezte az egész kreatív folyamatot, az énemnek, a lelkivilágomnak szinte kielégülést okozott ennek a lemeznek a megszületése és rögzítése. Mióta megjelent ez az album, ha lehet, még jobban lenyugodtam, még jobban ki vagyok békülve önmagammal, és a körülöttem lévő világgal.
Nagyon sokan felkapták a fejüket arra, hogy ahhoz képest, hogy milyen életet éltem az elmúlt évtizedekben, mennyire megváltoztam az utóbbi kb. három-négy évben, és amióta elkezdtem dolgozni ezen a lemezen, még jobban. Egyértelműen ez a farmos/ranch-os életmód az oka. Már nem futok a pénz után, mert nincs értelme - a lányaimnak is próbálom ezt tanítani. Az emberek abszolút nem tudják értékelni az apró örömöket, mindenki csak a másikat bámulja, bántja, vagy irigykedik rá. Persze, most úgy tűnhet, hogy Kovács Koppány, a Rómeó Vérzik hatalmas nagy partiarca hirtelen begyepesedett… (nevet) …de én valahol mindig erre vágytam. És ez most jött ki belőlem. Persze, koncertezni még mindig szeretek, imádok beülni a turnébuszba, színpadon játszani meg főként, tehát a tűz még mindig megvan… csak már máshogy ég. (nevet)
- A bátyádat már említetted, és az is változások közé sorolható, hogy újra együtt dolgoztatok.
- Ez a közös munka számunkra egy lelki terápia is volt, mert két külön „vágányon” robog az életünk, és nagyon jó volt, hogy hosszú idő után újra egymásra találtunk, ismét együtt dolgoztunk. Szerintem ez most már a továbbiakban is így lesz.
- Az Édes élet-hez készült egy látványos, hangulatos klip. Várható-e még hasonló?
- Persze! Két nóta van a tarsolyban, és a fejemben már meg is van, hogy ezekhez milyen videókat szeretnék. Az egyik, a Táncolj a hóban dalhoz készül majd, és mivel itt nálunk már leesett a hó, lehet, hogy neki is kezdünk a felvételeknek. A másik pedig a már többször is felhozott Kapitány, amihez egy szintén télies, rideg képi világú klipet álmodtam meg. Amúgy rengeteg ötletem van, nagyon termékenynek érzem magam. Januártól ez a Koppány szólóprojekt ahhoz a menedzsmenthez került, ahol a Rómeó Vérzik is van, mert így nem keresztezi majd a két dolog egymást, egy kézben lesznek összefogva a szervezési feladatok.
- Ezzel a produkcióval mik a terveid? A lemezt felvevő csapattal koncerteznél is?
- Egyelőre úgy néz ki, hogy igen. Jövő év elején kezdjük majd a próbákat. A lemezen ugye 11 dal van, de mondjuk egy Kapitány lehet, hogy nem való színpadra. Keményen gondolkozunk azon, hogy egy tartalmas, szórakoztató műsort rakjunk össze. Vissza szeretnék nyúlni a nagy öregekhez, elődökhöz is, tehát mondjuk 100 Folk Celsius dalokat is elővennénk, persze a korai korszakukból, vagy például Alan Jackson-tól a Freight Train-t, amire szívem szerint írnék egy magyar szöveget. (nevet)
Az biztos, hogy ezzel a Koppány produkcióval nem fogok klubozni, kizárólag fesztiválokon, városnapokon szeretnék játszani. És nagyon nagy álmom, hogy a magyarországi western versenyeken is fel tudjak majd lépni. Valamint, jövő májusra tervezek egy egész napos lemezbemutató nagykoncertet, ami nálunk – az Édes élet klipben is látható – Big Horn ranch-on lenne megrendezve. Szeretném az „amerikai varázst” amolyan fesztivál-hangulat keretén belül elhozni - hot doggal, Coca Cola-val, Budweiser sörrel, steaksütéssel, lovaglással… ahogy kell. (nevet)
- Nehogy félre értsd, és a nélkül, hogy idő előtt nyugdíjba küldeném az anyazenekarodat, de azt el tudod képzelni, hogy az RV leállása után ezen a vonalon még nagyon-nagyon sokáig tevékenykedj?
- Egyértelműen. Ha most 2021-ben megkérdezed Kovács Koppányt, hogy ki, akkor ez a szólóalbum az. De ugyanúgy a Szűk a tér lemez is én vagyok, a Rómeó Vérzik az én gyerekem. Miattam sosem lesz vége, imádom azt is csinálni. De ezek most olyan dalok, amelyek nem állnának jól a Rómeónak, ezért is nem akartam ezt ráerőltetni a többiekre. Sokan vizionálták, hogy vége lesz emiatt a bandának, de nem! Amíg kedvemet lelem benne, és élvezem csinálni, addig mindkettőt fogom is.
A múltkor készült velem egy online rádióinterjú – fülemben volt a füles, zsebemben a mobil, kint dolgoztam közben –, és megkérdezte a riporter, hogy mennyire tartható hitelesnek egy felvidéki magyar embertől ez a cowboy/western életérzés, és egy ilyen jellegű lemez? Hát, mondom, annyira hiteles, hogy épp a ganét talicskázom ki a lovak alól. (nevet) Azért is ilyen dalokat írtam, mert ezt élem, erről szólnak a mindennapjaim. Ha a Rómeó régebbi albumait vesszük, akkor egy másik életet éltem. Két végéről égettem a gyertyát, habzsoltam mindent, buli volt buli hátán. És e miatt olyan dalok is jöttek ki belőlünk. Viszont a tavalyi Szűk a tér lemezen már teljesen máshol vannak a hangsúlyok. Megvan még a buli is, de már odamondogatós, társadalomkritikus szövegek is születtek. Régen nem foglalkoztunk ilyenekkel, de most már a Rómeóban is sok minden benne van.
- Ahogy így beszélgettünk, meg a lemez dalaiból is az jön le, és idézhetem az „én megkaptam mindent, mást nem is akarok elérni” sorodat, hogy te jelen pillanatban egy nagyon megelégedett és kiteljesedett ember vagy. Jól érzem?
- Ha ez lejött neked, akkor elérte a célját az üzenet. (nevet) Teljes mértékben így van! Az elmúlt évtizedekben rengeteget adtam ki magamból máshol, másoknak, de most már ott tartok, hogy ezt az „elpazarolt” időt viszonoznom kellene a családom felé. Van két lányom, a tizenhat éves most kezd fiúzni…
- Fegyver, és ásó van kéznél?
- Igen! (nevet) A másik nyolcéves, hihetetlenül apás, és van egy gyönyörű feleségem. És mindannyian élvezik ezt az életet, amit most élünk. Én is kiélvezem minden egyes nap minden egyes percét… ki tudja meddig vagyunk itt? Bízom benne, hogy már elhúz innen ez a vírus, és visszatérhetünk a régi kerékvágásba, mert nekünk előadóknak nagyon fontos, hogy fent legyünk a színpadon - hogy én is el tudjam azt énekelni, hogy „Csak legyen egy ló, legyen egy ház…”
fényképek: GoPhoto