Széllel szemben… sorozatunk tizedik részében a már 1996 óta működő, a nemzetközi színtéren is igen eredményes, idén második nagylemezét megjelentető Mytra a vendégünk. Meghívásuk apropóját a HammerWorld magazin februári számának egyik extra CD mellékleteként napvilágot látott Logos című új albumuk adta, amelyen a női ének mellett már (férfi) hörgés is hallható, az eddigi komplex muzsika pedig súlyosabb lett, viszont „szellősebb” (értsd: közérthetőbb) módon szólal meg. A szintetizátorral, indusztriális effektekkel megtámogatott, dallamos, progresszív death metalt, tiszta és vokóderes énekkel előadó – de különlegessége miatt egyértelműen egyetlen stílus-skatulyába sem zárható – zenekar már jó ideje Tunéziában élő alapító, gitáros/énekesével, Hocza ’Igor’ Róberttel mélyedtünk el a Mytra történetében, és a futurisztikus zenei- illetve szövegvilágában.
- Mivel először szerepeltek a portálon, néhány mondatban elevenítsük már fel a Mytra történetét, hiszen egy majd’ két és fél évtizede létező zenekarról beszélünk.
- Bizony, jövőre negyed évszázados lesz a csapat és ezen időtartam alatt történt egy s más a zenekar háza táján. 1996-ban alakultunk Kazincbarcikán egyenes ági folytatásaként a Prophecy nevű black-death metal formációnak, csakúgy, mint a szintén napjainkig csatasorban álló Frost zenekar. A kezdeti felállásban Bartók Gábor (Images From a Memory) gitáron, Békei Krisztián basszusgitáron, Somodi Gábor szintetizátoron, Zabari László – aki sajnos már nincs köztünk – dobon, és jómagam gitáros-énekesként szerepeltünk. Az ezt követő 24 év sok tagcserét hozott különböző okokból, mégis szerencsésnek mondható az a tény, hogy a bandában megforduló zenészek kivétel nélkül nagyszerűek voltak mind szakmai, mind emberi szempontból is. Összességében több demó, két kislemez, két nagylemez, koncertek határon belül és túl, dobogós helyek és díjak különböző zenei megmérettetéseken – amelyek közül talán kiemelném a 2014-es Hangsúly Zenei Díjat, amit az első nagylemezünk, a Beta kapott két kategóriában is prominens szakmai újságírók döntésének eredményeképpen – jellemzik eddigi pályafutásunkat. Az évek során folyamatosan változott, formálódott a zenénk stílusa is a melodikus death metaltól indulva, az instrumentális rock-on keresztül a jelenlegi indusztriális, elektronikus elemekkel operáló metalig.
- Mivel hosszabb szüneteket követően jön ki egy-egy újabb anyagotok, ezt azt feltételezi, hogy semmilyen megfelelési kényszer nem nyomja a vállatokat, illetve csak akkor jelentkeztek, hogy ha tényleg adni szeretnétek a hallgatóknak.
- Mindig is olyan emberek fordultak meg a csapatban, akik a zenélést elsősorban élvezetből csinálták, nem pedig valamiféle elkötelezettségből vagy pénz és hírnév reményében. Ránk valóban sosem volt jellemző az ipari méreteket öltő dalgyártás, mert az alkotást nem javallott, sőt egészen egyszerűen káros erőltetni. A minőség nem mehet a mennyiség rovására, mindig is ezt vallottuk. Ezenfelül sosem voltunk „hivatásos” zenekar. Mindig is dolgozó és tanuló emberek alkották a csapatot, így értelemszerűen nem lemezgyártással töltöttük a nap 24 óráját. Az a tény sem növeli az ismertségünket, hogy a szükségesnél többet nem reklámozzuk magunkat a hallgatók felé, posztolva a dobos új tornacipőjét vagy a gitáros tegnap esti kocsmázását, a végtelen mennyiségű „próbálunk, mert a próbateremben vagyunk” jellegű fénykép- és videógalériákról nem is beszélve. Egy idő után ezek a tartalmak kezdenek visszatetszést kelteni a gyanútlanul böngészgető emberben, jelen esetben bennem. Nem lenne helyes, ha a társaim szájába is ugyanezeket a szavakat adnám, de úgy látom, hogy ők is ilyenformán vélekednek erről. Ahogyan szokták mondani: a kevesebb néha több.
- Milyen munkamódszerrel dolgoztok, és mi befolyásolja leginkább a kreatív folyamatok sikerességét, azaz mikor, hogyan szokott beköszönni a múzsa, mi ad ihletet egy-egy dal megszületéséhez?
- A mi esetünkben nincs konkrét recept. Szinte mindenre volt már példa a dalok születése során. Hol egy gitárdallamra, hol egy zongorafutamra vagy akár egy eldúdolt foszlányra indult be a fantázia. Természetesen bárki előállhat új ötletekkel és meg is valósulnak ezek, ha beleillenek az aktuális összképbe. Át kell mennie a szűrőn, ami sok esetben én vagyok, de természetesen nem egyszer volt rá példa, hogy az én bőszen dédelgetett témám került a szemétdombra, mert a többiek objektivitása ezt diktálta, nagyon is helyesen! A lényeg, hogy a végeredménnyel mindenki elégedett legyen.
- A stílusotokat sokan sokféleképpen jellemzik: a szintetizátorral, és gépies effektekkel, vokóderrel megtámogatott progresszív-, death-, fantasy metal, valamint a sci-fi szövegvilág lehet egy közös pont ezekben. Mennyiben hatottak ennek az elegynek a kialakulására külső hatások?
- A műfaji besorolás… Na ez a mi keresztünk! Pillanatnyilag ott járok, hogy nevezzük metalnak. Szegény újságíróknak okozhattunk már pár kellemetlen percet, amikor meg kellett határozniuk a pontos stílust, mert ugyebár ez elvárás. Bár véleményem szerint ez a legnagyobb jóindulat ellenére is a mai világban több kárt okoz némely csapat számára, mint hasznot. Az aprólékos, minden részletre kiterjedő besorolás beskatulyázza az előadót és az emberi alaptermészetnek számító előítéletesség mind a hallgatót, mind a zenekart megfoszthatja az egymásra találás esélyétől. Én személy szerint nem egy kedvencemet fedeztem fel úgy, hogy bizony csöppet sem érdekelt a műfaji besorolása. Van jó és rossz zene.
Elnézést a csapongásért, a kérdésre visszatérve: Konkrét hatásokról nem beszélnék, inkább zenei példaképeket említenék, akik végigkísérték az életünket és ezzel párhuzamosan a munkásságunkat, inspirálva minket a zene terén. Ezen előadók sora hosszú és széles zenei palettát ölel fel. Csak néhány név: Death, Cynic, Mike Oldfield, Tangerine Dream, Enya. Nap, mint nap tűnnek fel új előadók, amelyeknek csak kis részét sikerül meghallgatni, adódóan a tengernyi mennyiségükből. A felhozatal vegyes, de azért kerülnek ki közülük új kedvencek mindnyájunknál.
- A zeneszerzési folyamatot befolyásolta valamennyire az, amikortól már szöveges dalokat kezdtetek írni? Illetve, azonnal egyértelmű volt, hogy angolul szólaltok meg?
- Természetesen. Teljesen más a szerkezete egy instrumentális és egy vokális műnek. Elég sok próbálgatást igényelt részünkről, mikor a fejünkbe vettük, hogy immár dalszövegekkel és énekdallamokkal is színesíteni fogjuk az újabb szerzeményeket, próbálva a hangszerek kiemelt szerepét is megtartani. Esetenként ennek köszönhetően hallhatóak nem szokványos megoldások egyes dalokban. Az angol szövegekre építés mindenképpen szükségszerűnek bizonyult, mert nem csak a honi közönségnek szántuk a szerzeményeinket, hanem reméltük, hogy más országokban is lesznek hallgatóink. Ennek a döntésnek a helyessége mára már beigazolódott, mert a jelenlegi ismereteink szerint külföldön többen hallgatják a dalainkat, mint itthon. Szomorú és egyben jóleső tény is ez számunkra.
- A Mytra azon zenekarok közé tartozik, akik a szórakoztatás mellett – a szövegeinek, dalainak mondanivalója által – gondolkodásra is serkent(het)ik a befogadóképes hallgatóságot. Optimális esetben egy művész azért áll elő valamivel, mert közölni szeretné a gondolatait, esetleg a véleményét néhány dolog kapcsán, vagy esetleg befolyásolni kissé a közönségét. A szövegvilágotok alapján viszont a ti esetetekben nem annyira egyértelmű, hogy pontosan melyik is az igazi ok…
- Ebben a témában is folyamatosan pengeélen táncolunk. Az emberek túlnyomó része a hétköznapi dolgokról, a velük is megtörténhető szituációkról, érzésekről szeretnek hallani, mint a szerelem, háború, hazaszeretet, politika. Ezen témáknak mind vannak már oszlopos mesterei és mi nem láttuk az okát, hogy ugyanezeken a szálakon induljunk el. Ha mondhatom ezt, sajnos az előbb felsoroltak eléggé korlátolt kérdéskörök és újat egyik sem tud mondani a hallgatók számára. Az önismétléstől és a mások szorgos másolásától pedig kiráz a hideg. A science fiction világa viszont ezekkel szemben egy végtelen táptalaj. A fantázia határait egyedül csak magunk szabhatjuk meg. A jövőről és a távoli múltról való ábrándozás eléggé ki tudja zökkenteni az alanyt a hétköznapi szürkeségből. A zenehallgatásnak pedig ez volna az elsődleges célja, nem?
Az egy más kérdés, hogy kicsit több koncentrációt igényel az embertől, mint a populáris szövegek azonnali feldolgozása. A mai „sült galamb egyenesen a szájba” világ pedig ezt nem igazán favorizálja. Legyen minden egyértelmű, azonnal megrágható, szellemi energiabefektetést nem igénylő!
- Te vagy az egyetlen kapocs a kezdeti és a jelenlegi formáció között, így keresve sem találnék kompetensebb alanyt annak igazolásához, hogy mára a Mytra egyfajta kultikus státuszt érdemelt ki a színtéren – amit számos külföldi pozitív lemezkritika és a nemzetközi rádiós játszások, szereplések bizonyítanak. Te ezt „belülről” hogyan látod?
- A kezdeti felállást tekintve valóban én maradtam az egyetlen ősember a csapatban. (nevet) A kultikus státusz feltételezését rendkívül megtisztelőnek érzem, és itt meg is köszönném a srácok nevében is. Bár én személy szerint ezt a jelzőt túl erősnek ítélem meg, viszont a kérdésedben felsorolt eredményeinket meg tudom erősíteni. Számos hazai és külföldi lapban jelentek meg pozitív hangvételű írások a lemezeinkkel kapcsolatban, és bizony a legújabb albumunk egy-két dalát már világszerte játszották rockzenei rádióműsorokban Ausztráliától indulva, Európa több országán keresztül egészen Észak-Amerikáig. Megtisztelő volt számunkra felkerülni a Keeper of Metal című nemzetközi válogatás lemezre is hat különböző náció tizenegy előadója mellé. Ezek minden alkalommal nagyon sok erőt és ösztönzést nyújtanak számunkra és bizonyságát annak, hogy jó, amit csinálunk. Ez a legfontosabb talán: a mindenkori visszacsatolás.
- Februárban jelent meg a Logos címet kapott új nagylemezetek, aminek elkészítésekor énekesként is csatasorba (mikrofon mögé) álltál.
- A kezdeti időkben már voltam „szócső” a csapatban, de az instrumentális irányba terelődés idején ez a pozíció érvényét vesztette. Majd jöttek a Beta dalai, ahol a testvérem vette fel újra az énekes fonalat. A szinte védjegyünknek számító folyamatos metamorfózisnak köszönhetően a Logos egy újabb irányt vett a stílusok rengetegében és egy súlyosabb, egyben egyszerűbb anyag született, amelyen az én hangom próbál balanszt nyújtani Viki könnyed, légies éneke mellett, ezzel is próbálva színesebbé tenni a szerzeményeket. Mint minden előző esetben is, a vélemények most is megoszlóak, de ez egyfajta zenei önfejűség, ami nem hagyja ledegradálni a munkánkat egyfajta kívánságműsorrá.
- A zenekart követőknek szerintem nem új információ, hogy a többi taggal ellentétben te már elég régóta Tunéziában élsz. Emiatt kizárólag a modern technikát igénybe véve készült el ez az anyag, vagy néha hazalátogattál, és közösen is tudtatok dolgozni?
- Már több, mint két éve élünk a párommal Tuniszban, ahová egy munkalehetőség kapcsán kerültünk. Ez még előreláthatólag körülbelül másfél évig nem fog változni. Nem mondanám, hogy a zenével kapcsolatos dolgaimat megkönnyítette ez a döntés, de az internet korában azért már lényegesen könnyebben lehet venni ezeket az akadályokat, amelyek a távolságból fakadnak. Az itteni lakásunkban is van egy kis zenei kuckó, hasonlóan az otthonihoz, így a munkafázisok nagy részét itt is el tudtam végezni, némileg szűkösebb keretek között. Az internet megteremtette a hangsávok küldözgetésének a lehetőségét, ami egyértelmű segítség volt a lemezkészítésben. Az énekfelvételeket viszont csakis otthon tudtuk megoldani, mert ott voltak hozzá ideálisnak mondható körülmények. A felvételek után pedig ismét az interneten keresztül voltam folyamatos kapcsolatban a srácokkal, így vonva be őket is a keverés és a masztering fázisaiba. Kicsit nehézkes volt az egész, de végül is csak megszületett az album.
- A Beta-val ellentétben a HammerWorld magazin CD mellékleteként jelent meg első körben a Logos, utána kapott csak önálló kiadást. Vélhetően, ahogy sok ilyen más zenekar, ti is a minél szélesebb körű, közvetlen hallgatóság-elérés, a jelenlegi legjobb promótálási lehetőség miatt éltetek ezzel.
- Igen, remek lehetőségnek bizonyult ez az opció a Logos terjesztéséhez, mivel lényegesen több emberhez jutott el az anyag újságmellékletként, mint ha csak a hagyományos terjesztési formát választottuk volna. Akiknek pedig komolyabban felkeltette az érdeklődését az album, most már hagyományos, booklettel gazdagított formában is hozzájuthat. Nem beszélve a digitális platformokról, amelyekből minden fontosabb cég kínálatában megtalálhatóak vagyunk.
A Logos-hoz hasonlóan a Beta is a Nail Records gondozásában jelent meg. Emlékszem, hogy nem voltak grandiózus terveim az említett LP kapcsán, csak egy lemez sokszorosító céget kerestem abból a célból, hogy szerzői kiadásban meg tudjuk jelentetni az anyagot, nagy szerencsénkre viszont a Hammer Music úgy döntött, hogy a gondozásába veszi a lemezt. Ez számunkra egy nagy előrelépésnek számított, és nem volt kérdéses, hogy a következő anyagnál is hozzájuk fogunk fordulni. Korrekt, segítőkész, profi csapatról van szó, akik nagyon sokat tettek az albumok népszerűsítésének az ügyében.
- Kisfilmek tekintetében eddig a már 2017 legvégén bemutatott sztoris imidzsklippel, valamint három új szöveges videóval támogattátok meg az új anyagot.
- Videókkal nem vagyunk nagyon elhalmozva, leginkább a szerény zenekari büdzsének köszönhetően, amikor alaposan meg kell fontolni, hogy a forintok a banda mely irányú fejlesztésébe fognak vándorolni. Azt jó tudni, hogy ezen az ismertségi szinten ebben a hobbiban anyagi nyereség nincs, csak a játék öröme és a koncertek hangulata számít profitnak számunkra. De ezekért az élményekért csináljuk, ez sosem volt kétséges. Aki nagyot akar szakítani, az inkább gombásszon vagy nyisson fitness termet. (nevet)
Tehát oda akartam kilyukadni ezzel a felvezetővel, hogy – akárcsak a hangfelvételek esetében – mindig is próbáltuk lehetőségünkhöz mérten saját erőnkből megoldani a képanyagokat, ha pedig nem volt hozzá eszközünk vagy kellő tudásunk, akkor szerencsére eddig mindig voltak olyan ismerősök, jóbarátok, cégek, akik elfogadható áron vagy éppen ingyen hozzájárultak a technikai kivitelezéshez. Ezért továbbra is nagyon hálásak vagyunk mindnyájuknak.
A legutóbbi élőszereplős klipünk a Logos-on található Initium című dalra készült, amelyben két kedves és tehetséges fiatal hölgy volt a segítségünkre, valamint három úriember gondoskodott a nyersanyagok elkészítéséről, amelyeket aztán házi körülmények között összevágtam és próbáltam egy elfogadható videót varázsolni belőlük. Erre a dalra azért esett a választás, mert gyakorlatilag ez adja vissza a legjobban az album mondanivalóját és a meghatározó hangulatát.
Nem titkolt vágyunk egy vérprofi, CGI grafikákkal és trükkökkel megbolondított, szemet gyönyörködtető klipet készíttetni egy nagy céggel, de ehhez még keressük a számunkra megfelelőt annak reményében, hogy nem kell eladni a lakásunkat a költségek fedezéséhez. (nevet)
- A zenekar dolgaira, a Mytra tagságára mennyire hatott negatívan a koronavírus, és az ellene hozott vészhelyzet, karantén?
- Hát, nem lettünk barátok a COVID-19-el, ez most már biztos. Számunkra a lehető legrosszabbkor ütötte fel a fejét, nem mintha egy ilyen dolog bármikor is jól jönne... Február elején megjelent a Logos - ráfeküdtünk a promócióra, amennyire csak tudtunk. Jöttek is szép számmal a cikkek, kritikák, rádiós megjelenések, egyszóval eléggé ideális volt az indulás. De ez bizony nem tartott sokáig, mert megkezdődött a világméretű őrület. Ha nagyon ironikusan akarok fogalmazni, a COVID rendezett nekünk egy gigaprodukciós klipet és a kezébe vette a lemez promóciót. Mindezt arra alapozva mondom, hogy a dalszövegek jelentős része pont az emberiség szisztematikus öngyilkosságával, a felelőtlen életmódjának várható következményeiről szól. Voltak hallgatók, akik maguk hívták fel erre a figyelmünket, előléptetve minket amolyan vidéki Nostradamusnak. (nevet) Pedig nagy jóstehetség nem kell ezekhez a következtetésekhez, csak ki kell húzni a fejünket a média maszlagból és egy picit körülnézni magunk körül.
Egy album népszerűsítésének a legjobb módja, ha „megkoncertezteti” a csapat. Mi el is kezdtük szövögetni a terveket ezzel kapcsolatban, de a jelenlegi állás szerint csak reménykedhetünk abban, hogy belátható időn belül színpadra tudjuk vinni a dolgot. Nem maradt más hátra, várunk...