- Pár évvel ezelőtt a veled készült nagyinterjúnkban – többek között – az Orfeus történetet is elmesélted röviden, ezért én most csak 2016-ig tekintenék vissza, amikor is újra aktiváltad az akkor már több éve „pihenő” csapatot. Majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt négyen kiléptetek a Vida Rock Band-ből, hogy ismét a régi bandában zenéljetek együtt.
- Igazából, ha jól emlékszem, 2016 tavaszán nekünk picit más elképzeléseink voltak zeneileg, mint Fefének (Vida Ferenc basszusgitáros, zenekarvezető – a szerk.). Ezt baráti hangulatban meg is beszéltük, és ezek után mi négyen közösen felálltunk és összeraktuk újra az Orfeus-t.
Már vagy tíz éve együtt zenélünk Oszival (Oszter Dés Tamás - énekes), Steve-vel (Borbás István - billentyűs), és Csabival (Csóka Csaba - dobos). Jól ismerjük egymást, akár egy szempillarezdülésből is tudjuk, hogy mit akarunk a színpadon. Tehát, egy nagyon összeszokott szakmai gárdáról volt és van szó. És négyünkhöz csatlakozott Horváth Péter, a korábbi Orfeus bőgős, aki örökös tag. Mindannyian a mai napig nagyon jó barátok is vagyunk.
Mindenki a maga posztján egyenként is profi. Nem volt tehát kérdéses, hogy így megyünk tovább. Nyilván, elsősorban koncertekben gondolkodtunk, de már nagyon hamar egy új anyag elkészítése is szóba került. Mert én állandóan írok dalokat, de így még nagyobb elánnal feküdtem neki a munkának, egy új lemez összeállításának. És abban is abszolút egyetértettünk, hogy ez egy kicsit másabb legyen, mint az eddigiek. Hát, valahogy így indult újra a verkli.
- A tavalyi év végén, a HammerWorld Magazin 300. lapszámának extra CD mellékleteként meg is jelent a Színház a világ című új album. Milyen előnyeit látod ennek az újságos megjelenésnek? És az azóta eltelt hónapokban emiatt megnőtt-e esetleg az érdeklődés a csapat iránt, netán könnyebb-e koncerteket lekötnötök?
- A magazinos megjelenés nyilván nagyobb példányszámot takar, így sokkal több emberhez eljutott az albumunk, mintha önállóan került volna a lemezpiacra. A jubileumi megjelenés pedig megtiszteltetés volt számunkra, ezúton is köszönjük a Hammer Music és a HammerWorld stábjának, külön kiemelve Hartmann Kristófot, és Cselőtei Lászlót.
A koncertek szervezése nagy meló, nem megy egyszerre minden, varázsütésre. Idő kell hozzá, hiszen sok évig állt, nem volt aktív az Orfeus.
- A felvételek az MD Stúdióban készültek. Azonban Smici nem csak a keverőpult mögött ült, hanem vokálozik is a lemezen. Ez egy spontán beugrás volt részéről a munka hevében, vagy már eleve szerettétek volna, ha ő is hallatja a hangját a lemezen?
- A Lélektükör című dalnál jutott az eszembe, milyen jó lenne egy olyan rekedtes hang, mint az övé, a visszaéneklős vokállal. Aztán egyszerűen megkértem Smicit, hogy „dúdolja” oda. Szerintem állat lett, nagyon tetszik!
- Köztudott rólad, hogy a komolyzene sem áll távol tőled, sőt… Az új lemezre egy Bach adaptációt is feljátszottál.
- A sok-sok torzítós gitárhang, és ütemek ellensúlyaként játszottam fel Bach XIII. Invenció-ját, gondolván, hogy ezáltal itt egy picit megpihen a fül. Olyan kis kellemes téma... És igen, ezzel jelzem is a klasszikus zene iránti tiszteletemet, szeretetemet.
- Remélem nem haragszol meg, de én mintha egy kicsit keményebbnek (metalosabbnak), egyes elemeiben progosabbnak, és mondhatni, érettebbnek is érzem ezt a friss anyagot, mint elődeit. Egyetértesz ezzel, vagy neked mint a dalok megalkotójának, más a véleményed?
- Lehetséges. Korábban a Vida Rock Band daloknál a hard rock jelleg kidomborítására törekedtem, emiatt egy kissé „finomabb” dolgokat írtam. Az Orfeusban viszont jobban oda lehetett pirítani, hisz mindig is megvolt és a meg is van bennem valahol a kissé metalosabb íz, megszólalás iránti vágy.
- Nagyon aktív, termékeny dalszerző vagy. Teljes egészében a te ötleteid, megoldásaid, dalaid hallhatóak az új albumon? Vagy a szövegek megírása mellett a többiek is tettek hozzá ezt-azt a nótákhoz?
- Igen, a dalokat mindig készre írom meg, amit mp3-ban megkapnak a többiek, és utána a próbákon játsszuk át, véglegesítjük ezeket.
Ilyenkor kísérletezgetünk egy kicsit, elvisszük minimálisan erre vagy arra a nótát, de nem kell nagy, drasztikus dolgokra gondolni. Közösen ötletelgetünk, és ha aztán azt mondjuk, hogy oké, akkor úgy játsszuk. Nyilván, a többiek is beleteszik a maguk személyiségét, zeneiségét a dalokba. Például Oszi sok vokált, variációt kidolgoz plusszba az énekdallamok kapcsán, de Steve is brillírozik, hangszínelget. Petya is egy jó kezű bőgős, saját futamokkal tarkítja a számok alapjait. Magyarul, picit még alakítgatunk néha a dalokon.
- Az sem titok, hogy egy-egy lemezanyaghoz mindig jóval több témád, nótavázlatod, esetleg teljesen kész alapod is összegyűlik. A mostani korongra került 14 tételt te választottad ki vagy közös zenekari döntés eredménye ez az aktuális dalcsokor?
- Általában, mire egy új lemez összeállítására, megjelenésére sor kerül, kb. 25-30 megírt dalom van. Aztán ezeket közös szavazásra bocsátjuk, és próbáljuk a legjobbakat kiválasztani. Volt olyan is, hogy egy Excel táblában szavaztunk. (nevet) Mindenki beírta, hogy melyik tetszik neki a legjobban, szépen összegyűltek a pontszámok… mint egy belső zsűri. Aztán persze jött a lobbi. (nevet)
- Ha ennyire jóban vagy az ihletadó múzsáddal, nem gondolkodtál még egy szólólemez elkészítésében?
- De. Rátapintottál! A lemez megjelenéskor is már bőven írtam az újabb dalokat, kissé más jellegűeket. Ez most még csak egy terv, vannak már elképzeléseim. De a kivitelezés még egy picit odébb van, ötletelgetek. Vendégénekesek bevonásában is gondolkodom, de ez legyen meglepetés.
- Az albumot a Mikor angyal lettél című dallal, és az ahhoz készített szöveges videóval vezettétek fel, ami a 2017 év elején hirtelen elhunyt Vida Ferenc emlékére íródott. Miért ezt mutattátok be legelőször?
- Valahogy pont a Mindenszentek körül jártunk, és úgy láttuk jónak, abban a hangulatban, miliőben, hogy talán ez volna a jó. A dal egyébként egy picit korábban íródott, és talán a szöveg is teljesen kész volt. És amikor jött a lesújtó hír... Mindegyikünk egyre gondolt, nevezetesen, hogy ezt a dalt Vida Feri barátunk emlékének ajánljuk a lemezen. Hisz, mint mondtam, barátságban váltunk el.
- E mellett több dalotok is kapott már videós megjelenést, de kimondottan élőszereplős, imidzsklip még nem készült. Várható-e ilyen a közeljövőben?
- Terv az van. Remélhetőleg hamarosan össze is jön a megvalósítás.
- Nemrégiben egy doboscsere történt nálatok, Csóka Csaba helyére a fiatal Márkus Dominik érkezett. Ezt kommentálnád?
- Igazából Csabit a munkája és az ezzel kapcsolatos továbbképzés foglalja le annyira, hogy sajnos már nem tudta vállalni velünk a további együttzenélést. És miután ezt barátilag megbeszéltük, feladtunk egy doboskereső hirdetést. Több jelentkező közül végül Dominikot választottuk, mert ő volt a legjobb. Nagyon tehetséges, kitartó és szorgalmas. Gyakorlatilag összesen két hete volt közel 25 Orfeus dal betanulására, ami nem egy könnyű feladat.
- Két hivatalos lemezbemutató koncert előtt álltok. Most pénteken hazai pályán, a hónap végén pedig a fővárosban csendülnek fel az új album dalai.
- Igen, most kezdjük el igazán élőben is bemutatni a lemezanyagot. Április 13-án itthon, Győrben, a To The Rock klubban játszunk. És itt debütál a nagyérdemű előtt Dominik. Utána április 29-én Budapesten, a Crazy Mamában lépünk fel, ahol a Cherokee és az End of Paradise zenekarok lesznek a vendégek. Aztán további bulik jönnek, Pannonhalma, Komló, Alsóörs, stb.
- Idén 30 éves a zenekar. Ezt megünneplendő készültök-e valami nagy dobásra, valami emlékezetes bulira?
- Ha lehet, akkor csak jövőre, mert idén sok a meló a lemez körül. És egy nagy szülinapi eseményt alaposan meg kell szervezni, ami rengeteg időbe telik.
- Így, hogy ismét aktív a csapat, új lemez is van, a koncertek is alakulnak, mennyire látod biztosnak az Orfeus további működését?
- Stabilnak gondolom, csak egészség legyen. (nevet)