A megjelenésekor a Mahasz lista előkelő második helyén nyitó, és azóta is tartósan az első két tucatba ragadó CD-t indító bombasztikus Judas Priest/Omega ötvözet Babylon kellően megalapozza a hangulatot. Friss aktualitás, hogy ma délután egy klipet is publikált ehhez a nótához a csapat, amelynek képi felvételei a már említett őszi fővárosi bulin készültek.
A folytatás hasonlóan erős. A lemez második száma, a Nézz rám, tizedes! Iron Maiden/Exotic párosítása – amit látványos imidzsvideóként október elején közzétettek, ezért ennek köszönhetően – már jó haverként következik. (A dalszövegben bizonyos helyen huncutul kicserélt egy betűért pedig jár a pöttyös labda…)
A klip felvételeit a tapolcai tankmúzeumban rögzítették, amely érdekessége, hogy az országban azon kevés helyek egyike, ahol eredeti állapotban találhatók meg a tankok, így a videóban eredeti T34-esek, és Tigrisek láthatók, ráadásul a fegyverek, illetve a jelmezek is mind autentikusak.
A harmadik trekk, a helyenként SOAD ízvilággal megbolondított, Skorpió jegyezte Dédapám ismét egy telitalálat, de teljesen szubjektív véleményként (na jó, nem titok, a külföldi „alapanyag” miatt) az ez után berobbanó Metallica/Ákos Ilyenek voltunk zúzdája jelen pillanatban a legnagyobb kedvenc számomra.
Kontrasztként a Scorpions/Máté Péter Most élsz remekül összegyúrt lírai, lassabb percei érkeznek, amit először – a koncepciót tekintve műfajilag picit kakukktojás, de nagyon is eltalált – Depeche Mode/Első Emelet Nézelődünk dallamosan zakatolós témái, majd a Little Richard (első hallásra talán furcsa, de tízpontos) súlyos, masszív Pantera/Illés keveréke követ.
A házasítások befejezéseként, Szasza (magyar) futball történelmet felsoroló rappelése hibátlanul illeszkedik a The White Stripes alapokkal megszínezett, és Az éjjel soha nem érhet véget ismert refrénjét kidomborító mixben.
A bő negyven perces játékidő nagy részét kitöltő bitang erős dal-párosítások mellé ezúttal két saját szerzeményt is rögzített ’A szórakoztatás nagymestere’ cím büszke birtokosa brigád. Elsőként, a frontembert ismét reflektorfénybe állító, húzós, jóféle rocknótává faragott Bringásdal hallható, majd, a már februárban – zombis videóként – bemutatott full ska-s, vérpezsdítően lüktető, a Zorall fúvóscsapatát is bevető (nem mellesleg mekkora frappáns szöveggel bíró, és még csak nem is a refrénre gondolok!) Minden nő meztelen zárja a korongot.
Köztudott, hogy késő tavasztól már Weisz Kicsi gitáros nélkül robog tovább a banda, úgyhogy ez az album már négyesben – Szasza / ének, Barbaró / gitár, Hangya / basszusgitár, Pöpi / dob – készült, így értelemszerűen a stúdiózás is „új” helyen, a Sing Singes időkbeli régi barátnál, Závodi Gábornál történt. Rendkívül kigyúrt a hangzás, brutálisan dörren meg a cucc, pedig minden úgymond oldschool, nincsenek digitális trükkök. Élvezet hallgatni. A kifejező (picit fricska) borító Gróf Balázs munkája.
A lemezanyag ismeretében egyértelmű, hogy – az örökifjú Ikon kivételével már az ötödik x-en túl lévő zenészek alkotta – társulattól a készítés során sem az ihletadó múzsa, sem a jókedv nem pártolt el, sőt, mivel a válogatáskor főként a (zeneileg) keményebb, szigorúbb énjüket helyezték előtérbe, a legmetalosabb Zorall matéria születhetett meg. Jólesett ez így az év utolsó negyedére!
Idén még egy nagy buli vár a zenekarra és rajongótáborára, december 25-én Zorall Karácsony a Barba Negrában, ahol – a szíves invitálást idézve – a sok bejgli, pulyka és egyéb finomság közös lemozgása lesz a program.