Tavaly december elején jelent meg a Commando - Johnny Ramone önéletrajza című könyv, amivel természetesen én is megleptem magam az ünnepekre. Első kézbe fogáskor azonban kissé elbizonytalanodtam, mivel jóval keskenyebbnek tűnt a többi ilyen jellegű kötethez képest, a felületes átlapozást követően pedig minimum furcsának hatott a már-már képregényes kinézet (plusz, finoman szólva, sosem volt egetverően hatalmas kedvencem a Ramones), így feltettem a polcra… aztán persze idővel mégis győzött a kíváncsiság, és amikor olvasni kezdtem, korholtam is magam, hogy miért vártam vele ennyi ideig.
A könyv ugyanis egy rendkívül pörgős road-movie-hoz hasonlít, ráadásul az először „félreértett” dizájn is messzemenően illik a tartalomhoz. Úgyhogy, itt most meg is követem Dobos Gerit, mert a zenész memoároknál nem megszokott – harsány színekkel dolgozó, minden létező helyet a legjobban kihasználó – kreatív tördelés tökéletes összképet alkot a kötet mondanivalójával.
A 2012-ben Commando - The Autobiography of Johnny Ramone címmel kijött eredeti kiadás is már posztumusz volt, mivel szerzője – a John Cummings-ként anyakönyvezett – Ramones alapító/gitáros 2004-ben elhunyt. Ahogy a 8. fejezet legvégén írja is: „Amikor ezt a könyvet olvassátok, én valószínűleg nem vagyok az élők sorában.”
Apropó írás… A kötetnek nincs társszerzője, aminek köszönhetően kicsit fésületlen a stílus, viszont ezt ellensúlyozza, hogy száz százalékig Johnny attitűdjét tükrözi vissza. Rendkívül őszinte és lényegretörő minden egyes oldala, nincs mismásolás, félrebeszélés. Főhősünk ugyanolyan kendőzetlenül mesél fiatalkori erőszakos cselekedeteiről, a zenésztársai keménykezű irányításáról, mint politikai nézeteiről, az utolsó éveit meghatározó betegségéről, sőt, a Ramones összes megjelent albumának korrekt értékelése, és néhány személyes Top 10-es lista is helyet kapott a könyv végén.
A 178 oldalon egy baseball-, horror film-, és zenerajongó – egyházi, és katonai iskolát is megjárt – munkásosztálybeli srácról olvashatunk, aki komoly(nak gondolt) munkahelyének elvesztése után adta csak fejét zenekar alapításra… A köztudatban tüskés, mogorva figurának elkönyvelt Johnny célja pofonegyszerű volt: jó és közérthető dalok megírása, és (ennek hozadékaként) egymillió dollár a bankszámlára, zenélésből. Ez aztán olyannyira jól sikerült, hogy a – több mint két évtizedig aktív, összesen 2263 (!) koncertet adó – Ramones mindeközben a feje tetejére állította a zenei színteret, és számtalan bandára hatott dalaival, illetve stílusával.
Eleinte egy önfejű, beképzelt rocksztár vallomásának tűnik a memoár, de ahogy a történet halad előre, és teljes egészében kirajzolódik Johnny személyisége, megváltozik az olvasó véleménye, idővel már megértően, elégedetten tud bólogatni. Egy punk, aki céltudatos, fegyelmezett, kitartó, és hosszútávra előrelátó? Ráadásul még konzervatív is. Hát, igen! Nem minden bokorban terem ilyen…
A hazai megjelenés a Konkrét Könyvek kiadónak köszönhető, a fordítás a zenei témákban/autobiográfiákban már eddig is kiválóan teljesítő Dudich Ákos, valamint (jelen esetben) Számel Judit munkája.
A rengeteg – nem mellesleg nagyon jó minőségű, és zömében eddig publikálatlan – fotót magába foglaló kötet előszavát a magyar származású (ex-dobos) Tommy Ramone jegyzi, a szerkesztők között pedig Henry Rollins-t is megtaláljuk. Mint ahogy a könyv anyagát végső formába öntő egyik „segítő”, John Cafiero, illetve Linda Ramone utószavát, epilógusként pedig a legjobb barát(nő) Lisa Marie Presley sorait. A hátsó borítón a rövid ajánló mellett Kirk Hammet és Chris Cornell pár mondatos méltatása is olvasható Johnny-ról és munkásságáról.
Hasznos és többször elővehető mű, nem csak a Ramones bio- és diszkográfiát betéve tudók, és zenéjüket imádók számára!
koncertfotók: Johnny Ramone Facebook-oldal