Szabó Előd, az erdélyi Titán zenekar vezetője, énekese október közepén első szólólemezével jelentkezik. Az album elkészítésének, megjelenésének apropóját zenész pályafutásának idei húsz éves jubileuma adja, és a felvezetéseként szolgáló Mindenből elég című dal, illetve a hozzá forgatott videoklip publikálásának időpontja sem véletlen, hiszen ma ünnepli születésnapját. Előddel nem csak a portálunkon debütáló kisfilmről, hanem a már majdnem kész lemezanyagról, és a közreműködő vendégekről is beszélgettünk, sőt, a mini-interjúba még egy kis múltidézés is belefért.
- Miként jött az ötlet, hogy egy szólólemezzel jelentkezz?
- Januárban szembesültem vele, hogy idén húsz éve annak, hogy elkezdtem ezt a pályát, és felötlött bennem, hogy mi lenne, ha kiadnék egy verseskötetet, és mellé megjelentetnék egy engem teljes mértékben képviselő dalt is. A Változunk című új szerzeményemre gondoltam, ami egyben a kötet címe is lett volna. Azonban megírtam még egy új nótát, és mivel az sem volt kimondottan a Titán zenekarba való, kitaláltam, hogy legyen akkor két új szám publikálva. Aztán, mivel a karantén alatt bőven volt időm, jött még egy, majd még egy, így már négynél jártam - akkor meg azt gondoltam, hogy legyen ez egy hangoskönyv, tizenhat verssel, négy dallal. De nem volt megállás… No, akkor azt mondtam, hogy a verseskötet elfelejtve, csinálok egy komplett szólólemezt. (nevet) Ezt követően jutott eszembe, hogy mi lenne, ha felkérnék néhány olyan kollégát – akikkel régebben összehozott a sors itt Erdélyben, és anno nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, valamint néhány mostani zenészpartneremet –, hogy szerepeljenek az albumon.
- Nevesítenéd a legfontosabb segítőidet?
- Nagyon szívesen! Legelsőként Robert Brai barátomat említeném, hiszen majdnem az egész lemezt ő gitározza végig. Egyébként, vele kezdtem el 2000 októberében. (nevet) Mindenképpen kiemelném még Tisza Kálmán dobost, Sárosi Péter zongoraművészt, Sárdi Tamás zongoristát, a Norvégiában élő László Lehel basszusgitárost, és egy olaszországi dobost, Silviót. Mellettük nem hagyhatom ki Ambarus Ádámot és Vizi Imrét, akik akusztikus gitáron játszanak, sőt Imre segített a stúdióban is, a hangfelvételek során. Mellettük fúvósok – trombita, harsona, és szaxofon –, valamint néhány vokalista hölgy is színesíti a hangzást.
- Ha már a mozgatórugó a húsz éves zenei pályafutásod jubileuma, nem botorság egy kicsit visszatekinteni a kezdetekhez. Mikor dőlt el, hogy zenész leszel?
- A zenei pályafutásom első osztályos koromban indult, amikor a szüleim beírattak hegedű szakra az általános iskolában. Négy évig hegedültem, aztán abbahagytam, olyannyira, hogy negyedik osztálytól a gimnáziumig a zenetanulással hivatalosan nem is foglalkoztam. Illetve, hetedik osztályban autodidakta módon megtanultam néhány akkordot gitáron. Amint ez megvolt, azonnal elkezdtem saját ötleteket, dallamokat, szövegkezdeményeket lejegyezni, de nyilván ezek még elég primitív megoldások voltak - tizenkét-tizenhárom éves gyerek fejéből mik születhetnek? (nevet)
A gimnázium ideje alatt aztán megismerkedtem néhány zenész osztálytárssal, kollégával, és pontosan 2000 október 20-án volt ez első fellépésem színpadon, közönség előtt. Klasszikus rock feldolgozásokat – Edda, Republic, Demjén Ferenc, Bryan Adams, stb. – játszottunk, úgyhogy ettől a pillanattól számítom a zenész pályafutásom elindulását. Időközben jártunk vendéglátózni is, a koncertezés mellett pedig folyamatosan születtek a saját számok is. Aztán 2003-ban megalapítottam a Titán zenekart.
- Térjünk át a most bemutatásra kerülő videoklipre! Miért a Mindenből elég című dalt választottad az album felvezetéséhez?
- Sokáig nem ez volt a címe a lemeznek, más dal volt a címadó, de végigelemezve az összes számot és minden eseményt a nagyvilágban, ami ebben az évben történt, úgy döntöttem a menedzserem tanácsára, hogy a Mindenből elég sokkal aktuálisabb és sokatmondóbb.
A klip egy gyönyörű antikvárium könyvesboltban készült - a forgatás iszonyatosan meleg délutánon kezdődött és jócskán belenyúlt az éjszakába. Annyira nagy odaadással és buzgósággal dolgoztunk, hogy mire vacsorát szerettük volna rendelni, akkor jöttünk rá, hogy éjszaka 1 óra és már nincs kiszállítás, így hát elneveztük ezt az éhes dalnak. (nevet) Üres hassal végül hajnalra sikerült befejezni a forgatást. Nos... ez lett belőle. (nevet)
- Igaz, még van két szűk hónap a lemez megjelenéséig, de azt esetleg elárulod, hogy mennyiben másabb ennek az anyagnak a zenei része, mint mondjuk amit a Titán albumokon már megszokhattunk?
- Műfajilag ez is rock, viszont ebben az esetben a lájtosabb, szoftosabb fajtából. Amolyan viszonyítási alapként a Tátrai Band, vagy Simply Red lemezeit tudnám hirtelen megemlíteni. Az album tíz vadonatúj dalt tartalmaz, melyek az én szerzeményeim. És ha szabad ilyet mondani – mert ugye az én gyermekeimről, „termékeimről” van szó –, szerintem jó lett, bízom benne, hogy sok ember tetszését elnyeri majd. Mert én azon a véleményen vagyok, hogy a közönséget az a zenész is formálja, akit nem erőszakkal tolnak le a hallgatók torkán a lebutított mondanivalójú számaival, hanem aki magát adja mind szövegben, mind zenében. Én mindig is ezen utóbbi úton jártam, mindegyik dalommal igyekeztem minőséget képviselni.