Nyár közepén jelentkezett Égi törvény című új anyagával a RockOut, akiknél két évvel ezelőtt fontos változás történt, énekest cseréltek - a több formációból is már ismert, régóta a hazai zenei színtéren alkotó Szepesi Richárd érkezett a csapatba. Így egy percig sem volt kérdéses, hogy Ricsosszal készüljön el ez az – albumot, a bandát, és az ő szerepét bemutató, elmesélő – interjú, aminek apropóját a pár nap múlva, október 31-én megrendezésre kerülő fővárosi lemezbemutató adja. Viszont, mivel a RockOut Facebook-oldalán elérhető egy rövid biográfia, valamint egy nagyon precíz összefoglaló is az elmúlt években lezajlott belső mozgásokról, így értelemszerűen a zenekarhoz való csatlakozásától vettük fel a fonalat.
- Minden formációnál kemény dió egy énekesváltás, a RockOut esetében meg főként, hiszen egy hölgy után érkeztél a frontra… Miként kerültél a csapatba? Milyen lehetőségeket éreztél/érzel a zenekarban?
- 2018 nyarán érkezett egy felkérés, hogy csatlakozzak a RockOut-hoz. A szólógitáros Tepliczky Gáborral – aki a zenekar vezetője – már korábban együtt muzsikáltam egy másik bandában. A Facebookon megosztottam egyszer az Oligarchia nevű projekt zenekarnak a lemezét, amin többek között én is énekeltem néhány dalt, és megtetszett Gábornak a hangom, mert azt már korábban is tudta, hogy énekelek, csak azt nem, hogy metallal is foglalkozom. Így felhívott, hogy volna-e kedvem hozzájuk csatlakozni. És volt. (nevet)
- Hogyan fogadott a közönség, a rajongótábor?
- Elég változatos visszajelzések érkeztek. Volt olyan, aki megkérdezte, hogy „Mit keres itt ez az Ogre, és miért nem a denevéres csaj van a színpadon?” De volt olyan is, aki Kalapács Józsihoz vagy Molics Zsoltihoz hasonlította a hangomat. Úgyhogy megértem mind a két végletet.
Honfi Anna (az előző énekes - a szerk.) nyilván vizuálisan sokkal érdekesebb karakter, mint én, aki rengetegszer megkaptam már például azt, hogy nem vagyok színpadképes, ne akarjak énekelni vak frontemberként, mivel nem tudom látványban eladni a produkciót. Az ilyen emberek csak azt felejtik el, hogy nekem nincs szükségem kottaállványon figyelő papírokra vagy telefonra, amin el lehet olvasni a dalszövegeket. Én mindent a fejemben tartok, ellentétben jó néhány látó énekessel és zenésszel.
A RockOut zenekar tulajdonképpen egész jókor érkezett az életembe, bár ez a fajta metal nem teljesen az én világom. Akkoriban már kerestem a helyem, egy olyat, ahol valóban szükség van rám, és erre az energiára csatlakoztak rá Gáborék.
- Július legelején jelent meg az Égi törvény című új album. Te mennyiben vettél részt a munkafolyamatban? Már eleve a te hangodhoz készültek a dalok, vagy ezek régebbi szerzemények, csak hozzád lettek „igazítva”?
- Az a helyzet, hogy Gábornak rengeteg jó zenei ötlete volt, amire még senki nem írt kész szöveget. Nekem pedig abból volt raktáron nagyon sok, és mivel nem tudtam még ezeket felhasználni, így ezekből készültek el aztán a lemezen hallható dalok szövegei.
- Azok számára, akik esetleg még nem hallották a dalokat, vagy még egyetlen klipetekkel sem találkoztak, milyen ajánlást adnál a lemezhez?
- Azoknak ajánlom, akik szeretik a jó döngölős metalt, és az elgondolkodtató dalszövegeket. Ezen a korongon a családon belüli, elsősorban gyermekeket érintő szexuális erőszakról, a kollektív népirtásról, a politikai hazugságokról, hűtlen barátokról, szerelemről, bántalmazó kapcsolatokról (is) énekelek. Sokszor ért engem az a vád, hogy túl bonyolultak, túl „intelligensek” a dalszövegeim. A RockOut tagjai valahogy mégis meglátták benne a lehetőséget, amiért nagyon hálás vagyok. Nem vagyok elszállva magamtól, de pontosan tisztában vagyok azzal, hogy van egy gondolkodni akaró réteg, akinek tetszenek a szövegeim. Ennek bizonyítéka az összes olyan lemez, ami a kezem nyomát viseli. Akár a Szkítia 2007-es, vagy 2017-es albuma, vagy az Avatar első, illetve második lemeze. Sok zenészkolléga azt vallja, hogy egyszerűen kell fogalmazni, mert az emberek azt értik meg. Én úgy fogalmazok, ahogy tudok, mert hiszem, hogy az ember gondolkodásra született, és nem arra, hogy a megrágott és a szájába köpött instant gondolatokat, és hitrendszereket mindenféle tapasztalatszerzés nélkül, birka módon sajátítsa el.
- Hogyan születik meg egy RockOut dal? Szoktatok közösen ötletelgetni, alkotni, vagy mindenki otthon írja a saját részeit?
- A zenéket Gábor ötletei alapján együtt rakjuk össze, a szövegeket többnyire én írom. A csapat tagjai egytől egyig kitűnő zenészek, a még nem említett Vákár Viktor dobostól kezdve, a basszusgitáros Kis Robin át, a ritmusgitáros Kazár Péterig mindegyikük zseniális a maga területén.
A felvételek Érden, a Nortyx Hangstúdióban készültek. A stúdió vezetője, Tóth Peti barátunk adta ki a lemezt, akinek ezúttal is köszönöm a bizalmat!
- Az online elérések mellett tőletek CD-n is beszerezhető az Égi törvény. Miért fontos nektek a fizikai formátum?
- Azért, mert a közönség igényli, hogy egy kézzel fogható kiadványt kapjon. Amikor nyár elején kijött a két videoklip, majd a lemez, elárasztottak minket CD rendeléssel. Őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy ilyen pozitív fogadtatást kapott az anyag, bár tudtam, hogy nem rossz, amit csinálunk. Azt azonban nem gondoltam, hogy ilyen jó visszhangja lesz.
- A lemezborítón, pólómintán visszaköszönő madárfej egyébként mit jelképez?
- Ezt már én is kérdeztem Gábortól. Nagyjából valami olyasmit mondott, hogy ezek az amúgy bulizós, pörgős zenék ezekkel a magvas szövegekkel számára azt az üzenetet közvetítik, hogy nehéz az élet, de nem kell annyira komolyan venni. (nevet)
- Október 31-én lesz a lemezbemutató koncert. Milyen műsorral készültök? Illetve, ha alábbhagy vagy teljesen eltűnik a koronavírus, és újra lehetőség lesz hosszú távra is tervezni, mennyi régi-korszakos dalt hagytok benn a programban, illetve külföldi feldolgozásokat elővesztek-e majd esetleg?
- Sajnos cseregitárossal kell fellépnünk a Big Bike Pub-ban, mert Peti nemrég ért haza Etiópiából, így a járványhelyzet miatt karanténba kell vonulnia, de a zenekar egykori ritmusgitárosa, Ale Péter kisegít minket, amit ezúton is köszönünk neki.
Önálló műsorral készülünk, csak saját dalokat játszunk innentől. Jópofa dolog feldolgozásokkal fellépni, de hosszútávon nem kifizetődő. Élő zenegépekként színpadon állni, még ha hangról hangra megtanulja is az ember az adott dalt, szerintem nem nagy dicsőség. Természetesen ennek is megvan az értéke, mivel a zenész arra született, hogy szórakoztassa a közönséget. Viszont, ha alkotó ember is egyben, akkor a sorsa egész más. Üzeneteket kell közvetítenie az emberek felé, amelyek gondolat-ébresztőek, ahogy erről már Petőfi is írt A XIX. század költői című versében. Egy zenésznek egyszerre kell a gyógyító, a bohóc, és a tanító szerepét bevállalnia. Gyógyítania kell a lelket, megajándékozni a közönséget az önfeledtség érzésével, és a fejekben gondolatokat kell ébresztenie.
zenekari fotó: Zsiga Pál