Ön szerint mennyi létjogosultsága van 2017-ben az évértékelő beszédnek, mint politikai műfajnak? Egy politikus ezzel a saját táborán kívül mást is meg tud szólítani, célja-e ez egyáltalán?
Én úgy látom, hogy az évértékelő egyfajta összegzése mindannak amit egy politikai erő magáról és a világról gondol. Ebben az évben, amikor a politikai idő minősége a lehetséges kihívókat listázza az ellenzéki erők közül elsősorban a kormányképességet bizonyító műfajnak mutatta magát. Ez klasszikusan a miniszterelnök hazai pályája, hiszen Orbán Viktor honosította meg a magyar politikában. A pártok első számú vezetői azt próbálják megmutatni, hogy rájuk bízható Magyarország: képesek "látni a pályán", valósághűen tudják értékelni az ország helyzetét, átlátják a folyamatokat és a kormányzat szempontjából hasznos, releváns döntéseket tudnak hozni.
Ugyanúgy a miniszterelnök nyitotta ki 2002 után az ellenzéki erők vezetőinek az évértékelővel, mint eszközzel élés lehetőségét, hiszen ezzel tért vissza a választási vereség után a közéletbe. Ma, amikor az ellenzéki oldalon rendre előkerül az előválasztás témája, itt egy olyan kommunikációs módszer, amiben máris összehasonlíthatóak, versenyeztethetőek a szemünkben az alternatívát kínáló vezetők. Ez az eszköz inkább a politikai cselekvésnek tud keretet biztosítani, egyfajta seregszemle, pillanatkép a táborról és vezetőjéről. Növekedni, új támogatókat magunk mellé csábítani témákkal lehet.
"A mostani évértékelők szerintem azért bírnak különös jelentőséggel, mert az ellenzék számára arról szól a történet: ki lesz az, aki eséllyel hívhatja ki Orbán Viktort?"
A két ellenzéki szereplőt - Vona Gábort és Gyurcsány Ferencet - leginkább ilyen szempontból lehet értékelni (az interjúra még Botka László évértékelője előtt került sor - a szerk.).
Ön szerint ki, hogy vizsgázott közülük, sikerült valamelyiküknek egyértelműen elfoglalnia a kormányképes kihívó szerepét?
Az évértékelő is olyan, mint minden más politikai aktus. A politikai stratégiából vezethető le. Ennek persze az a kezdő feltétele, hogy legyen látható, érthető, követhető mozgása a politikai pártnak és ez összeáll-e a szemünkben egy olyan történetté, ami a győzelem vagy legalábbis a fejlődés lehetőségét magában hordozza. Ha ez megvan, akkor meg tudjuk vizsgálni ehhez képest az évértékelőt. Ez segítette-e ezt a győzelmi szándékot, képes volt-e ehhez hozzátenni vagy sem?
Minden más szempont kerüli a lényeget, habár attól még releváns lehet.
Gyurcsány Ferenc - beszorított helyzetben
Ebből a szempontból milyen tanulságok vonhatók le az ellenzéki beszédekből? Kezdjük Gyurcsány Ferenccel!
A volt miniszterelnöktől semmi meglepőt nem hallottunk. Ugyanazt mondja, mint eddig, csak kicsit hangosabban, több túlzással, még többet személyeskedve. Az évértékelőre összegyűltek csillogó tekintetéből és reakcióból láthatjuk, hogy a közösség identitása továbbra is stabil és aktív, Gyurcsány Ferenc a hősük, aki már kormányozta az országot, aki már legyőzte egyszer Orbán Viktort.
"A beszéd alapján számomra egyértelműen az látható, hogy a Demokratikus Koalíció és vezetője bajban van."
Eddig Gyurcsány a hangosabb, radikálisabb retorikájával folyamatosan és eredményesen darálta le az MSZP népszerűségét. A stratégia egyszerű volt: minden témában szembefordulni a kormányfővel és hangosan képviselni ezt. A bizonytalan és sokszor képességeiben is megrendült szocialistákkal szemben ez eddig könnyen ment. Most azonban érzi, hogy megtorpanhat a szavazatszerző képessége, mégpedig a Jobbik-kihívás miatt. Az elégedetlenek, akik a régóta nélkülözik a politikai sikert eddig Gyurcsánnyal együtt radikalizálódtak. Úgy működött ez, mint az a kukta, amely időnként nagyot sípol, ha már felgyűlik benne a gőz. Ma, amikor a baloldaliak számára ott van lehetséges alternatívaként Botka László és Vona Gábor ki fog Gyurcsány Ferenc mellé állni, aki egy ideje úgy viselkedik, mint az egyre ordenárébb stílusban lelátóról kiabálók. Retorikájában tolvajozik, bűnözőzik, jelzőivel a jó ízlés határain túlra merészkedik. Szerencsétlenségére még itt is kapott versenytársat Juhász Péter személyében.
[video:https://youtu.be/aob9WIfQoV8]
Láthatóan a Jobbik baloldali szavazók felé tett mozgása a legjelentősebb veszély számára, hisz az évértékelőjében - nemcsak a kormányra - a Jobbik felé is elszór néhány kemény mondatot. Felkészíti a szavazóit a megjelent veszélyre: bármennyire változik is a Jobbik, nem szabad hinni neki, hiszen báránybőrbe bújt farkasok ezek. Ne feledje senki, ő lesz az, aki le tudja váltani Orbánt. A másik ok, ami miatt úgy látom, bajban van a DK, hogy a személyeskedő, bozótharcos kiszólásokon túl már nem maradt erő, figyelem arra, ami egy évértékelőnek fontos feladata: szólni a jövőről. Attól válik "politikai guruvá" egy pártvezető, ha képes "megjósolni" a jövőt, ha pontos képet tud adni az előttük álló időszakról. Ez kimaradt a beszédből. A helyzetértékelése is hibás, hiszen úgy kezdte a beszédét, hogy megbűnhődte már a vétkét. Még mindig úgy gondolja, bocsánatos a bűne, de a választók szemében az Őszödi-kór halálosnak látszik. A csodálatos gyógyulás csak egy sajátos politikai konstellációban mehetne végre, aminek még a jelei sem mutatkoznak.
"Ez számomra csak azt mutatja, hogy elkezdődött a DK és Gyurcsány Ferenc lecsúszása a politikai porondról."
A volt kormányfő ugyanakkor a baloldalnak is markánsan üzent.
Botka Lászlónak címzett üzenetéből is világos, nehéz helyzetbe hozhatja őt egy olyan baloldali szövetség, amiből kihagyják. Gyurcsány Ferenc egy ideje olyan szereplője a baloldalnak, akit jóérzéssel megölelni sem tudnak, de ellökni is képtelenek maguktól.
Ha képes lesz az MSZP egy olyan baloldali szövetséges létrehozni a 2018-as választásokra, amely kihagyja a DK-t, akkor sokak szemében a volt kormánypárt ismét visszakerülhet a politikai időszámításba. Ha Őszöd után ugyan 10 és fél évvel is, de lerázhatja magáról azt az erkölcsi béklyót, amely szavazatszerző képességét is korlátozhatta.
A baloldal már a múltban is próbálta egyfajta karanténba zárni a Jobbikot, ennek most van realitása?
Régebben ez egyszerűen ment, csak idézniük kellett egy-egy jobbikos vezető nyilatkozatából és kedvükre szörnyülködhettek. Az értékkülönbség markánsan megmutatta magát. Mára az megváltozott. Baloldali értelmiségiek is kiálltak már Vona Gábor mellett, láthatóan ebből a szellemi, ideológiai karanténból kitört a Jobbik. Most épp ez a nagy kérdés, hogy a baloldali választó képes-e "régi ördögével" szövetkezni Orbán Viktor leváltásáért? Az biztos, hogy nagy segítségére van a Jobbiknak, hogy a kormányzati kommunikáció elég rendesen üti őket, hisz a baloldali választónak adja magát a logika: "az ellenségem ellensége a barátom". Ez megkönnyítheti a baloldaliaknak, hogy rátaláljanak Vona Gáborra.
Vona Gábor - Egész pályás letámadásban a kihívó szerepért
Térjünk is át Vona Gábor évértékelőjére. A Jobbik elnöke ki is emelte saját beszédében: örül neki, hogy őt ütik. Ezzel jogosan pozicionálhatja magát kihívóként?
Igen, jogosan teheti, nyilvánvalóan ez is a célja. Nem véletlenül őt támadják: a Jobbik az egyetlen olyan politikai erő, ami a néppárti mozgással a jobboldalról és a baloldalról is képes választókat megszólítani. Jobbról jön, balra megy miközben olyan szélesre tárja a karjait, hogy minél nagyobbat ölelhessen.
"Egyértelmű, hogy a Fidesz számára ez jóval nagyobb veszély, mint Botka vagy Gyurcsány."
Gyurcsánytól sosem kellett tartaniuk, az "eredendő bűne" mindig is akadályozta a szavazatszerző képességének növekedését. Elég volt az, ha jó lendülettel végezte a zavarórepüléseit. A Botka-kihívás még nem tudjuk mennyire komoly. Ha azt látjuk, hogy a nyilvánosságban egyre másra kerülnek elő a szegedi kormányzásának vitatható ügyei, akkor tudhatjuk, vele is számolnak. Vona viszont egyértelműen a legnagyobb kockázati tényező, hiszen jelenleg a Fideszt a baloldalról, csak baloldali identitásból, ideológiából nehéz lenne megverni. Néppártot, néppárti helyzetből lehet hatékonyan támadni, mondhatni: "sárkány ellen sárkányfű". A Jobbiknak ugyanaz az előnye, mint a hátránya: nem terhelik a politikai emlékezetben kormányzati kudarcok, visszaélések a számlájukat, de tapasztalatuk sincs benne. A Jobbik egy sikeres újrapozicionálással nagyot nyerhet, ám pont ezek miatt nagy kockázattal is jár a művelet. Ha nem sikerül nincs hová hátrálni.
"Vona Gábornak volt talán a legfontosabb az évértékelő: először is megmutatta magát, hogy 'köszönöm, jól vagyok'."
Kapott ő rendesen az elmúlt időszakban, méghozzá olyan övön aluli ütéseket is, melyek személyében bántották, sértették. A Jobbik támogatói, vagy lehetséges támogatói ezért az évértékelőt olyan szempontból is figyelhették, hogy mennyire magabiztos Vona Gábor, mennyire összeszedett, megrendült-e a támadásoktól?
"Ebből a szempontból nagyszerűen vizsgázott. Összeszedett, jól felépített, logikus beszédet tartott, bizonytalankodásnak, visszavonulásnak jelét sem adta."
Nem véletlenül hangsúlyozza, hogy számított a támadásokra, és a támogatóit is felkészíti a további kemény össztűzre. Klasszikus keretezést hajt végre: az a normális, ha így történik, tehát nem kell ezekre figyelnetek. Igyekszik lezárni belülről kifelé a táborának határait.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=SNCC_7cgawg]
Egy évértékelőben a kormányzóképesség bizonyítása a már említett pontos helyzetértékeléssel és az ország jövőjéről elmondott építő gondolatok, vátesz jellegű szándékok áttekintésével érzékeltethető. Beszédében saját értelmezését történelmi példákkal erősítette, a kormányfői képességeit az összmagyarság fontos témáinak távlatos áttekintésével igyekezett megmutatni. Vona most is megerősítette azt a stratégiai irányt, amit a Jobbik kitűzött maga elé: minden magyart képviselni.
"Úgy látom, hogy a párt az elmúlt évben felszámolta a legnagyobb gyengeségét: a szellemi hátország hiányát."
A sorait feltöltötte olyan szakértőkkel, akik láthatólag képesek tovább lendíteni a párt szekerét. Az is érződik, hogy ez a szellemi hátország fel is készíti a pártelnököt. Markáns retorikai fejlődést látok nála az utóbbi másfél évben, és szerintem ez a fejlődőképesség, ami a sikeres karaktert leginkább jellemzi: képes megszólítani a hallgatóságot, logikusan építi föl a beszédét, tagoltan beszél, hatásszüneteket is tart, a zárt kommunikációból nyitott kommunikációra váltott, egyre inkább használja a kezeit mondandója nyomatékosítására.
"Az ember azon veszi észre magát, hogy rajta marad a figyelme, ami egy politikusnál nagyon fontos dolog - főleg amikor valaki 40 percig beszél."
Mindezek miatt úgy látom, Vona Gábor évértékelője sikeres, az is igaz neki volt most erre a legnagyobb szüksége az áttekintett értékelők közül. Persze, lehet még fejlődni, lehet még olyan mondatokat beletenni a beszédbe, amiket könnyebben idéz a sajtó, lehet időnként konkrétabbnak lenni, vállalásokat megfogalmazni, de a helyzetükben a legfontosabb volt megmutatni, hogy szilárd a pozíciójuk, tudják, merre mennek és tartják az irányt.
Milyen kockázatoktól kell még tartania a Jobbiknak, mik azok a kihívások, amivel nekik szembe kell most nézni?
A baloldalon egy nagy ütközés várható. Ha az MSZP képes Gyurcsányt kihagyva maga mögé húzni a többi baloldali erőt, az megnehezíti a szavazók elszivattyúzását. Mert Botka azzal alternatívává válhat számukra, ráadásul közelebb áll jelenleg hozzájuk, így úgy értékelhetik, kisebb kockázat számukra mögé felsorakozni.
"Ha ő ügyesen megcsinálja ezt a dolgot, akkor nem tudom elképzelni a 2018-as kormányváltást, a baloldali emberek viszont nem fognak nagy számban megjelenni a Jobbik mögött. A 2018 utáni időszak már más kérdés."
A baloldali szavazók egyre inkább kiéhezettek a politikai sikerre. Olyan ez, mint amikor már régóta ostrom alatt van egy vár. Egy ideig még marad a várvédőkben kurázsi védeni a várfalat, de egy idő után, ahogy fogynak az erőforrások szükségszerűen nő az apátia és elkezdenek elszivárogni a várfalon kívülre az ott lakók. A baloldaliak egy része biztosan ahhoz fog pártolni, akinek nagyobb esélye lesz leváltani Orbán Viktort.
"A szavazatszerző képesség növelése mellett azonban fontos megtartania a radikális szavazókat, hiszen egy néppártban nekik is helyük van."
Nem véletlen, hogy Vona tavaly komoly szervezeti átalakításokat és személycseréket végzett. Ez volt a stratégiájának szervezeti alapfeltétele, most pedig a baloldaliaknak kell csábító, "udvarló" üzeneteket megfogalmaznia, közben pedig el kell végeznie azt a munkát, hogy a jobboldali érzelműeket se veszítse el.
"A szervezeten belül pedig a közvetlen kommunikációval meg kell üzenni, hogy a békétlenkedők is elhallgassanak: 'mi nem változtunk, csak kormányt akarunk váltani, azért csináljuk ezt'."
Ez nem könnyű szervezeti feladat, mert kívülről, a nyilvánosságon keresztül az ellenérdekelt felek médiafelületei igyekeznek ezt bomlasztani.
Például azzal, hogy a kormánypárti sajtó és a politikusok egyenlőségjelet tesznek a baloldali választók és a baloldali közéleti személyiségek, politikai erők közé, azt sugallva, hogy Vona Gábor az ő kegyeiket keresi?
Igen, és ez elidegenítheti a radikális szavazókat, ezért kell az ő kezüket szorosan fogni. A Jobbiknak és Vonának meg kell tanulnia kettős, de még inkább a sokszólamú beszédet, ez szükséges a néppártosodáshoz. Az első számú vezető mellett meg kell jelenjenek azok a kulcsfigurák, akik lojálisak a pártvezetőhöz és önállóan is okosan képesek beszélni, hisz ők belül tudják tartani ezeket az embereket: az ős stílusukban, az ő szavaikkal tudják elmondani az üzeneteket, és tudják demonstrálni, hogy ők egy politikai család.
"A családban időnként vannak viták, másként gondolkodunk bizonyos dolgokról, de egy közösség vagyunk, ha elmegyünk egy 'ünnepségre', együtt megyünk - ha elmegyünk a választásra, együtt szavazunk."
Ez nagy kihívás egy politikai erő számára, ami think-tankek, spin doctorok, szakértők nélkül nem lehetséges. Ma már professzionális a politika, a megjelenéseinket, a szakpolitikai tartalmakat jól ki kell mérnünk, ami meghaladja a politikus hétköznapi emberi képességeit. Szervezeti, személyi, stratégiai szinten meg kell születnie a professzionális politikának.
"Én jelenleg azt látom, hogy ez elkezdett működni a Jobbiknál, az innováció egyértelműen látható."
De Botkánál is lehet innováció, ha képes lesz kiszorítani Gyurcsányt. Egy évértékelő viszont nem dönti el ezt a kérdést, ott a vezető inkább retorikai eszközeivel a már felhúzott várfal köveit fugázgatja, erősíti.
Orbán Viktor - Egy más dimenzióban
Beszéljünk akkor az "ostromlott várról", ha szabad így fogalmazni: mi szűrhető le Orbán Viktor évértékelőjéből?
Orbán Viktor abban érdekelt, hogy itthon - a saját szempontjából - rend legyen. Senki ne kerüljön kihívói szerepbe, a kormányzati hatalmát senki se veszélyeztesse. Az évértékelő tartalma is bizonyítja: itthon nincs olyan hadsereg, akivel megütközne, így szóra sem méltat más szereplőt. Neki, mint a régi hagyomány tovább fejlesztő "kalandozó magyarnak" most a határokon kívül van teendője. A magyarság és így ő maga is történelmi küldetést teljesít, az a víziója, hogy megvédje Európát a külső veszélyektől. Ehhez elvégezte itthon a munkát is, hiszen a többség elfogadta ezt az értelmezést. Sikerült a kormányfőnek azt elérnie, ami eddig nem volt elképzelhető: nemzetközi téma vált a hétköznapok beszédtémájává, európai kérdésekről beszélgetnek az emberek. Megérthetjük a választót, hiszen az Európára zúduló migráció az, hogy az életmódjuk alapkérdéseit sodorhatja veszélybe, ha a kormányzat nem tudja megnyerni a hazától távol lévő csatákat.
"Visszakerültünk a keresztes hadjáratok idejében: jön az ellenség, amit meg kell állítani, a csapatokat össze kell szedni, a határoktól távol kell megállítani őket."
Ez azért nehéz kihívás a politikai ellenfeleknek, mert a Maslow-i szükségletpiramisban az alapvető biztonságigény az ellenzék által menedzselni kívánt témáknál mélyebb réteget érint, így sokan fontosabbnak is látják azoknál.
Az ellenzék "téma-szentháromsága" - a korrupció, az oktatás és az egészségügy - nem működik olyan erővel, ahogy ezt várhatják tőlük a felvetőik.
"Az, hogy az ember egyáltalán tovább vihesse az életmódját, az prioritást élvez ezekkel szemben."
Ez az egyik oka, hogy nehezen devalválható a Fidesz-bázis, a kormányzati stratégia célja pedig az, hogy megtartsa, és kicsit mindig bővítse az alaptábort, mert akkor el tudják kerülni, hogy "az ellenzék témáinak természeti ereje" koptassa a támogatók számát. Úgy látom, amíg a migráns-témát a köztudatban képesek fenntartani és élőveszélyként érzékelhető marad, amíg Orbán Viktor harcolni tud a brüsszeli elittel, a többség összetartható. Persze meglepetés, új szempont mindig megjelenhet.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=Txi5rXFk4NI]
A kormányzati kommunikáció gyártja a szembenállásokat, fontos, hogy előállítsa a választó számára, hogy éppen érte harcol a kormányfő. A miniszterelnök beszédében meg is nevezi ütközőtémákat: őrizetbe vehetők-e a migránsok, a civilszervezetek továbbra is utaztathatják-e, segíthetik-e őket, tovább vihető-e a rezsicsökkentés, illetve megvédhetők-e a munkahelyteremtő támogatások és az adócsökkentések?
"Az ellenzék szereplői azért vannak nehéz helyzetben, mert amint valamelyik párt növelhetné a támogatói bázisát, jön a 'botránykasza', és visszavágja azt. A kormányzati kommunikációnak biztosítania kell a nyugodt belpolitikai állapotokat a kalandozások sikeres végig viteléhez."
Orbán Viktor harmadik ciklusában viszi ezt a kormányfői szerepet, hogy nem bonyolódik hazai küzdelmekbe. A nemzetközi politikában megy előre, mint kés a vajban: sokan már most Közép-Európa vezetőjeként látják, s előbb-utóbb egész Európa egyik lehetséges vezetőjének tekinthetnek majd rá. Ehhez persze nagyon sok mindennek össze kell állnia a világpolitikában, ez már egy bonyolultabb világ, sok "nagytestű" szereplővel. Mégis Orbán Viktor ugyanazt a küzdelmet exportálhatja, amit itthon a baloldali-liberális elittel szemben sikerrel végig vitt. Az ideológiával átszőtt valóságot mentesítheti az élősködő eszméktől és azt adhatja vissza az embereknek.
"A kormányfő beszédének minden mondata bizonyíték arra, hogy más pályán mozog: míg Gyurcsány gerillaharcosként küzd, Vona Gábor a baloldali hadjáratot vezeti, addig ő rég az országhatáron túl, minden magyarért küzd, védi őket és igyekszik politikai zsákmányt hazahozni."
Sokakat meglepett, hogy a kormányzat nem szállt bele az olimpiáért való küzdelembe. Pedig ha jól megnézzük, egy okot sem tudunk e logikán belül, miért is tette volna. A népszavazási küszöb elérése, könnyebben ment volna, ha ők is beszállnak a kommunikációba, hiszen az ellenfeleket ez azonnal mozgósítja. Mindemellett a Momentum pártként való megjelenése áldás a kormányzat számára, hisz tovább töri az ellenzék erejét, a szembenálló centrum megvalósulásának lehetőségét gyengíti. Mindamellett az olimpiai pályázat sikerre vitelének az esélyei kétséges lehetett, így legalább van oka a kudarcnak. Ez később még a fejére is olvasható a formálódó csoportosulásnak. A téma így belátható, hogy a stratégia irányát nem is érinti. A miniszterelnöki évértékelőben nagy meglepetéssel nem találkoztunk. Megvolt a seregszemle, a saját tábor megkapta az iránymutatást, ez alapján történnek majd a következő egy év eseményei.
De azért Orbán Viktor sem ülhet nyugodtan a babérjain, vagy mégis?
A kormányzat berendezkedett a permanens kampányra. A kvóta-népszavazással gyakorlatilag tartottak a félidőben egy választást, ami épp akkor stabilizálta a tábort, amikor annak természete szerint az gyengülni szokott.
"Jellemző a hazai politikai állapotokra, hogy ezt hozta sikerként az ellenzéki sajtó, ennek örültek a kormánnyal szembeni szavazók."
Ez ma a politikai realitás, pont itt tartunk. A permanens kampány jellemzője, hogy a választási kampányon kívül is a kampányok logikája az érvényes. Láthatóan a botránykeltés, a "fekete PR" az, ami hatékony és egyszerű eszköz a politikai ellenfelek kordában tartására. A beszédben ott volt az eredmények végig sorolása is, ami azt sugallja: itthon rendben mennek a dolgok, nincs szükség váltásra, sem politikai harcokra. Nyilvánvaló a Jobbikot is azért kezdte mielőbb ütni a kommunikáció, hiszen ha már szárba szökken a párt, kialakítja új identitását, akkor a sérülékenysége is csökken. Mondjuk az is igaz, hogy éppen ezek a támadások segítik annak megismerését és láthatóvá tételét, hogy miként változik a Jobbik, mit szeretne Vona Gábor.
Kicsit talán álnaiv lesz a kérdés, de a mai kiéleződő médiaviszonyok közepette van-e önmagában üzenetértéke, és ha van, akkor mi az, hogy melyik pártelnök beszédét mely médiumok közvetítették élőben?
Ebben nem volt meglepetés, a médiaviszonyok világosak, polarizálódott nyilvánosságban tudunk tájékozódni. Az egyik rendező elve egy személyes konfliktus Orbán és Simicska között. Emellett pedig a hagyományos volt baloldali és kormányközeli médiumok között feszül a tájékoztatási szakadék. Annyi történt csak az utóbbi időben, hogy a Simicska-médiumok és a volt baloldaliak egymáshoz rendezték a pozíciókat.
"Érdekesség, hogy Vona Gábornak - vagy annak, aki megnyeri a 'kihívói virtuális előválasztásokat' - épp ez hozhat további lehetőségeket."