Lassú víz partot mos, avagy amikor az igényességre törekvés felülírja a mennyiségi elvárást

Muzsikaszó a csonkahoni határokon túlról VIII. – Bemutatkozik a gyergyói Dreamland Residents.

 - A zenekari biográfia alapján mindössze két éve működik (ezen a néven) a Dreamland Residents. Sűrű és eredményes hónapok állnak mögöttetek, de mielőtt beleugranánk a mély vízbe, először az érdekelne, hogy ki talált meg kit 2015 nyarán, azaz hogyan állt össze a csapat?

 - Tulajdonképpen a DR összes jelenlegi tagját ismertem, mivel kis túlzással együtt nőttünk fel. Többször előfordult, hogy játszottunk együtt különböző projektekben és végül egy szervező azzal keresett meg, hogy kellene nekik egy beugró zenekar egy rendezvényre, amire én rögtön igent mondtam. Ez hétfőn történt és vasárnapra volt lekötve a koncert. Egy szűk hét állt a rendelkezésemre, hogy összeszedjek egy színpadképes csapatot, aminek a mostani felállás lett az eredménye.

 - Szimpatikus, hogy kizárólag magyar nyelvű dalaitok vannak, és a nevetek is igen barátságos, de utóbbi miért angol?

 - Úgy gondoljuk, hogy igazán csak a saját anyanyelvünkön lehetünk önmagunk és így adhatjuk át legőszintébben az érzéseinket. Jöhet producer, kiadó, szervező vagy bárki, ezt sosem fogjuk másképpen gondolni. Nyilván ellentmondhat ez utóbbi kijelentésemre az angol név, viszont ennek jól megfontolt alapja van. Eleinte csak magyar neveken gondolkodtunk, de valahogy az volt az érzésünk, hogy az komolytalanul hangzana. Ha egy plakátra felírva azt látnám, hogy „Álomvilág Lakói”, akkor valószínű, hogy a kilenc órás esti mese egyik epizódja jutna eszembe.

 - Eddigi rövid fennállásotok ellenére már igen szép szakmai sikereket is magatokénak tudhattok. Mindenképpen emeljük már ki, hogy a tarsolyotokban van a Peron Tehetségkutató Székelyföldi fordulójának első díja, illetve a ti szerzeményetek nyerte a Legszebb Erdélyi Dal 2016 verseny egyik kategóriáját. Szerintetek minek köszönhetőek ezek az elismerések, miben vagytok másak (jobbak) mint a többi kortárs csapat?

 - A Peron Music Tehetségkutató nagy mérföldkőnek számít a zenekar történetében, mivel ez adta az első igazi löketet. A versenynek köszönhetően kijutottunk a budapesti „Öröm a zene” döntőre, ami már csak azért is nagy élmény volt, mert találkozhattunk a szakma legnagyobbjaival és mi képviselhettük Erdélyt. A Legszebb Erdélyi Magyar Dal szintén nagy elismerésnek számít, amire természetesen nagyon büszkék vagyunk.
Azt azonban mindig elmondom, hogy sem a zenekart, sem engem nem a kitüntetések motiválnak. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb elismerés az, amikor egy tér miattunk telik meg, és az emberek a dalainkat éneklik. És hála Istennek, ilyen élményben egyre sűrűbben van részünk.

 - Azt pár szóval felvázolnád, hogy kinek milyen zenei előélete van? Valamint, mely előadók, zenekarok lemezei, dalai hatottak leginkább rád, illetve a többiekre?

 - A sort Mihály Csabával, a billentyűsünkkel kezdeném, ugyanis ő komolyzenei múlttal és jelennel rendelkezik, jelenleg is a kolozsvári zenekonzervatórium hallgatója. Pál Andor művészeti szakközépiskolában tanul ütős szakon, ezáltal került kapcsolatba a dobokkal. A zenekar többi tagja – Imecs Anita énekes, Györfi Albert gitáros, Szabó László basszusgitáros – autodidakta illetve magántanári úton fejlesztette és fejleszti mai napig magát, ahogyan én is. Mint már korábban is mondtam, ránk elsősorban a magyar zene hat igazán. A hatvanas évektől napjainkig minden hangszeralapú muzsikát meghallgatunk, amelyekből igyekszünk tanulni. Egyik legfőbb célunk tovább növelni a magyar zene értékét a saját dalaink által.

 - Aduász címmel már egy középlemezt is megjelentettetek. Ezt néhány mondatban bemutatnád Olvasóinknak? Valamint, az is érdekelne, hogy milyen fogadtatásra talált ez a kiadvány?

 - Pontosan egy évvel ezelőtt figyelmes lettem a budapesti Utopia Hangstúdió által kiírt pályázatra, ahol induló előadóknak hirdettek lemezfelvételi lehetőséget. Ezt a pályázatot váratlanul megnyertük, de akkor még csak egyetlen saját dallal rendelkeztünk. Ekkor jöttünk rá, hogy rövid idő áll rendelkezésünkre az alkotáshoz, így fontos volt szem előtt tartani, hogy ez ne menjen a minőség rovására. A legfontosabb az volt, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből a dologból, a közönség – esetleg irányunkban tanúsított – elvárásaival nem foglalkoztunk. Az „Aduász” cím is tulajdonképpen ezt sugallja. Egy erős kártyalap került a kezünkbe, amely adott esetben átmenetileg elbuktathat vagy akár mindent is vihet. Hála Istennek egyre inkább az utóbbi látszik beigazolódni, szóval mindenképp örülünk ennek.

 - A csapaton belül megvannak a zenéért, szövegekért felelős tagok, vagy netán a próbákon közös alkotómunka során születnek meg a dalaitok? Az énekdallamokat ki hozza, a hangszereléseket ki végzi?

 - Nagy fejtörést okozott ennek a kérdésnek a megválaszolása, aminek az oka az, hogy erre nincs nálunk konkrét recept. Úgy gondoljuk, hogy nem feltétlenül jelent problémát ha esetleg két dal nem ugyanazon a folyamaton és koncepción megy át és születik meg, hiszen ez egy folyamatos változatosságot generálhat.
Mihály Csaba írja a szövegeket és ehhez hoz egy zenei koncepciót, amit végül közösen valósítunk meg. Az első albumnál még ez úgy zajlott, hogy Csaba elküldte nekem a szövegeket, amelyekre én egy szál gitárral dalokat szereztem. Látva, hogy ezeknek mekkora sikerük lett, mindenki arra vágyott, hogy még jobban részese legyen a saját szerzeményeknek, így egyre több közös ötlet látott napvilágot. Ennek köszönhetően mára bátran kimondhatjuk, hogy van egy letisztult hangzásvilága a zenekarnak.

 - Könnyen születik meg egyébként egy-egy DR nóta?

 - Bizonyára sok olyan zenekar van, aki két év alatt két nagylemeznyi saját anyagot képes „termelni”. Szerintem ezt önmagában még könnyen meg lehetne valósítani, viszont van egy bökkenő. Mi mindig arra törekedünk, hogy a tehetségünk legjavát tegyük bele a szerzeményeinkbe. Elárulom, hogy sok olyan van, amelyek soha nem kerültek és nem is kerülnek a közönség elé, mert nem éreztük arra érdemesnek. Ennek köszönhetően idén már azt az utat választottuk, hogy inkább kevés dallal állunk elő, de semmiképp nem szeretnénk azt, hogy egy-egy megjelent szám után hiányérzetünk legyen.

 - Szinte egy meghallgatás után, azaz nagyon könnyen meg lehet barátkozni a dalaitokkal. A repertoárotokban jelenleg mennyi szám van, egy-egy koncertre milyen műsorral tudtok készülni? És beszélhetünk-e már kimondottan Dreamland Residents rajongótáborról, nagyobb szimpatizáns bázisról?

 - Úgy próbáljuk írni a dalokat, hogy azok minél inkább fülbemászóak legyenek, ugyanakkor megmaradjanak a zenei igényesség határán belül. A mai zenére jellemző, hogy „sok refrén szakaszt győz”, és ez lassan sajnos íratlan szabállyá is válik, hogyha az ember be akar jutni a rádiókba. Az ilyen elvárásoknak kell úgy eleget tenni, hogy az ne váljon visszataszítóvá, ami természetesen nem egyszerű. A koncertjeinken többnyire saját számok hangoznak el, de helyet kap néhány feldolgozás is, amelyek a saját dalok gyarapodásával egyre inkább ki fognak szorulni a műsorunkból. Folyamatosan érezzük, hogy a zenénk eljut az emberekhez. Nem ritka, hogy megismernek az utcán, közös fotót kérnek vagy egyszerűen ismeretlen emberek írnak a Facebookon. Ez külön öröm számunkra.

 - Néhány videoklippel is jelentkeztetek már, amik szintén az igényesség jegyében készültek. Ezek a ti ötleteitek megvalósításait tükrözik, vagy vannak segítőitek?

 - A videoklipek nagyrészt saját elképzelésünk alapján készülnek, de itt kiemelném Keresztes Zoltán szerepét is, aki az operatőrünk, a vágónk, a forgatókönyvírónk, a rajongónk és a barátunk is egyben. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis ebben a kis erdélyi közegben nagyon sok profi szakember van, legyen itt szó bármiről.

 - Még mindannyian tanultok vagy netán néhányan már dolgoztok a muzsikálás, zenekarozás mellett? Mennyi időt tudtok az együttesre fordítani – ezt elegendőnek érzitek-e –, és hogyan oldjátok meg?

 - Az együttes ilyen szempontból nagyon változatos. Ketten vagyunk egyetemisták, van akinek munkahelye van, de olyan is van, aki csak a zenével foglalkozik. Bármennyire is nehéz, itt nincs helye lazsálásnak, mindenki tudja, hogy nagy felelősség egy olyan együttesben játszani, amelyik egyre inkább széles körben ismertté válik. Ennek köszönhetően nem ritka, hogy egy vizsga után próbára igyekszem, vagy, hogy Laci épp a munkahelyéről kéredzkedik el, hogy elérjen egy-egy koncertre.

 - Egy zenekar életébe nem csak a dalok írása, próbálás és a koncertezés tartozik, hanem jóval több fronton is helyt kell állni, egy formáció sikeres működtetése más fontos – a háttérben elvégzett – dolgoktól is függ. Nálatok van kimondott szereposztás ezekre, vagy közösen igyekeztek elvégezni az ilyen jellegű feladatokat?

 - Eleinte nem is számoltunk azzal, hogy mennyi nehézség jöhet egy zenekar életébe. Dalok levédése, koncertszervezés, médiakapcsolatok megteremtése. Ha ez nem lenne elég, akkor bejönnek még olyasmik, mint az arculat tudatos megtervezése és egy egyéni stílus kialakítása. Sokszor értek támadások, hogy másoktól inspirálódunk, de ez részünkről egyáltalán nem volt tudatos. Ez csupán egy letisztulási folyamat része volt, aminek egyre inkább a végére érünk. Mindenkinek megvan a jól kiosztott szerepe, jelen pillanatban ez bizonyul a leghatékonyabb megoldásnak.

 - A Facebook-oldalatokat böngészve jó néhány koncertdátummal találkozhatunk. Ez azt bizonyítja, hogy Erdélyben már ismernek titeket, kíváncsiak rátok. De mi a helyzet az országhatáron túli meghívásokkal, lehetőségekkel?

 - Először itthon szeretnénk megismertetni magunkat, úgyhogy eddig nem is igazán törekedtünk arra, hogy magyarországi helyszínekre eljussunk. Az itthoni sikereink minden bizonnyal megkönnyítik majd a kinti pályánkat. Egyelőre csak kis célokat tűzünk ki magunk elé, igyekszünk reálisan látni a helyzetünket és semmiképp nem szeretnénk nagy fába vágni a fejszénket. Igaz, hogy már idén is lesz néhány fellépésünk a határon túl, de ezzel igazából jövő nyártól szeretnénk komolyabban foglalkozni.

 - Mennyire vagytok jelen a helyi sajtóban, rádióban, tévében, vagy egyéb internetes felületeken, azaz mennyire fókuszál rátok az otthoni média?

 - Én úgy érzem, hogy látva a sikereinket, egyre inkább kezdenek foglalkozni velünk. Ez egy fajta elismerés és ugyanakkor felelősség is számunkra. Úgy gondolom, hogy az erdélyi média teljesen a „szárnyai alá vett”, amiért nagyon hálásak vagyunk, de hála Istennek Magyarországon is egyre több lehetőséghez jutunk.

 - Egy interjúban elég markáns véleményt fogalmaztatok meg a különböző tévés tehetségkutatókkal kapcsolatban. Én ebből egyrészt azt szűrtem le, hogy nem szándékoztok egyikre sem jelentkezni, másrészt, hogy már most, a pályátok elején elég határozott elképzeléseitek vannak bizonyos dolgokkal a zenekar jövőbeni megmozdulásait, szakmai irányvonalát tekintve.

 - A kétezres évek közepén elindult egy nagy tehetségkutató hullám, amelynek gyerekként még én is nagy rajongója voltam. Azonban, ahogy teltek az évek, azt vettem észre, hogy egyik győztes jön a másik után és gyakorlatilag a régiek közül senki nem tud megmaradni. Már gyerek fejjel felismertem, hogy ez a pénzről szól és szó sincs itt tehetségkutatásról. A zenésztársaim ugyanezt fedezték fel és ezért közösen elhatároztuk, hogy ezt a nehezebb utat választjuk. Nem titok, hogy egy bizonyos televíziós tehetségkutatóból több producer is megkeresett minket, fűt-fát ígérve, de nekünk nincs szükségünk ilyesmire. Félreértés ne essék, minden lehetőséggel szívesen élünk, amely belefér a koncepciónkba. Nekünk most elsősorban apró lépéseket kell megtenni a létrán, és ezeket mind-mind egyenként kell meglépni. Ha egy is kimarad, akkor a következő bizonytalanná válhat és végül egy fájdalmas hanyatlás következhet.

 - Ebbe belefér az, hogy néha esetleg „csak” jólesően sodródtok az eseményekkel, és majd idővel kiderül, hogy hol áll meg a Dreamland Residents, vagy kő komolyan veszitek a bandát és a zenélést, és mindent egy lapra téve a sikerességén, befuttatásán dolgoztok az összes létező szabadidőtökben? Milyen minimális célkitűzéseitek vannak, és mi lenne az az igazán nagy kívánság, amit a zenekar kapcsán szeretnétek, ha megvalósulna?

 - Én azt szoktam mondani a zenekarban, hogy mindegy, hogy maguktól jönnek-e a nagy dolgok vagy keményen megdolgozunk értük. A lényeg az, hogy ma ha egy kicsivel is, de előrébb legyünk, mint tegnap. Itt nap mint nap kemény munka folyik. Ami ebből kifele látszik az csupán a jéghegy csúcsa, éppen ezért gyakran megkapjuk, hogy „bezzeg jó nektek, mert mindenhol szerencsétek van”, de a szerencsénk megteremtése nagyon sok időt felemészt mindannyiunk életében. Ebben pedig az a legszebb, hogy egy ezzel eltöltött percet sem bánunk. Ahogyan azt már mondtam, minden olyan lehetőséget örömmel fogadunk, ami előre vihet minket, de természetesen nem várunk ezekre karba tett kézzel, mert akkor tizenöt év múlva is erről kell beszéljünk. Bevallom őszintén, hogy kevés sikerhez vezető ajtó nyílik magától, a többségét páros lábbal kell berúgnunk. Azt azért nem mondanám, hogy kizárólag a befutás érdekel, nem szeretnénk erre rágörcsölni. Azon dolgozunk, hogy minden helyzetből a lehető legtöbbet tudjuk kihozni.

 

 - A 2017-es esztendő derekán járunk. A nyári koncertszezon sikeres abszolválását követően év végéig még miket terveztetek be?

 - Ebben az évben néhány új dallal és videoklippel szeretnénk még jelentkezni. Ezeket már most nagy érdeklődés övezi. Őszre egy közös erdélyi klubturnéra készülünk a magyarországi Magidom zenekarral, ami egy izgalmas projektnek ígérkezik, már csak azért is, mert kölcsönös lehetőség révén nekünk is alkalmunk lesz játszani egy ismert budapesti koncerthelyszínen.