Általános a felháborodás az alacsony egyetemi ösztöndíjak miatt. A hallgatók vagy cinikus viccelődéssel említik a témát, vagy kifejezetten dühösen – erről beszélt a Magyar Nemzetnek Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. A szervezet már tiltakozott amiatt, hogy a kormány az elmúlt 10 évben nem emelte a hallgatói ösztöndíjakat, és a jelek szerint jövőre sem kívánja megtenni.
A HÖOK nemcsak kutatásokkal támasztotta alá a hallgatók rossz helyzetét, hanem konkrét javaslatokat is kidolgozott az ösztöndíjrendszer átalakítására. Például úgy vélik: az egy hallgatóra jutó évi 119 ezer forintos normatívát 172 ezer forintra kellene növelni. Ez kompenzálná az elmúlt 10 évben mért inflációt, így az ösztöndíjak visszanyernék a 2007-es reálértéküket. Ehhez pedig a jelenlegi 31 milliárd forintos forrás 43 milliárdosra növelésére lenne szükség. Utóbbi még mindig kirívóan alacsony például az 1992-es ráfordításokhoz képest, mikor is egy hallgatóra (akkori értékről átszámítva) még 540 ezer forintnak megfelelő összeget költött az állam.
Ma egy 4,5-ös átlagot teljesítő diáknak hozzávetőleg átlagosan 13 ezer forintnyi tanulmányi ösztöndíj jut egy hónapra. Ám vannak olyan intézmények is, ahol csak a törvényi minimumot, vagyis havonta mindössze hatezer forintot fizetik ugyanilyen teljesítményre. Ennek következményeként a HÖOK-elnök szerint az a „rendkívül ijesztő tendencia” van kibontakozóban, hogy a fiatalok tanulás melletti munkavállalása hatalmas mértékben megnő.
Ugyancsak negatív folyamatként jellemezte, hogy jelentős mértékben növekedett a családok anyagi hozzájárulásának aránya a fiatalok tanulmányaihoz. Például a szervezet 2007-es adatai szerint a diákok 58 százalékát támogatták szülei havonta, ám ez 2015-re 74 százalékra nőtt.
Ennek fényében különösen tanulságos a HÖOK egy másik, szintén 2015-ös felmérése, amelyben a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatókat kérdezték megélhetésükről. A lesújtó eredmény szerint a megkérdezettek közel 42 százaléka arról számolt be: hónapról hónapra anyagi gondok és nélkülözések közepette él. További 41,5 százalék pedig azt jelezte: éppen csak hogy kijön a jövedelmeiből.