Azon belül is Mezőkövesdre; azért oda, mert egy hónap híján egy évvel ezelőtt már forgatott ott az N1TV stábja, így van alapunk az összehasonlításra, másrészt mert kíváncsiak voltunk arra, hogy az Orbán-kormány (legalábbis papíron) egyik legfontosabb tagjának, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökének, Tállai András parlamenti és adóügyekért felelős államtitkárnak uradalmi központjában is olyan elégedettek-e a nyugdíjasok, mint a már hivatkozott miskolci néni.
Nos, csalatkoznunk kellett - a helyzet Mezőkövesd belvárosában tényleg folyamatosan romlik.
A matyóföldi 15 ezres város történelmi sajátossága, hogy Mezőkövesd közepén, Észak-Hadason kialakulóban van egy sajnos már klasszikussá váló borsodi szegregátum, ahol szintén nem éppen felhőtlen a cigány-magyar együttlét. A rendszerváltással megkezdődött folyamat eredményeként ma már jóval nagyobb többségben élnek itt a cigánycsaládok, viszont utcánként egy-két házban laknak még olyan idős magyar emberek, akik a ledolgozott élet után ilyen méltatlan helyzetbe kerültek.
Érdekes korkép egyébként, mert a szegregátum a szemünk előtt van éppen kialakulóban - alkalmasint akár még közbe is léphetnénk, ugyanakkor az sem kérdéses, hogy mi van az út végén. Mert az semmire sem vigasz, hogy lehetne a helyzet ennél sokkal rosszabb (aminek viszont szintén egy jellemző momentuma, hogyha baj van, a magyar szomszédok lehúzzák a redőnyüket).
Egyben azt sem árt hangsúlyozni, hogy a már harmadik ciklusát elkezdő fideszes polgármester, Fekete Zoltán is szem-és fültanúja az eseményeknek – már csak azért is, mert a szegregátumba ragadt, illetve a Főtér közelében élő nyugdíjasok nemcsak a rendőrség, hanem az önkormányzat felé is folyamatosan élnek bejelentésekkel.
"Én velem így még senki sem beszélt"
- sóhajtozott nekünk egy idős néni. Nem, nem Vona Gáborra gondolt, hanem azokra a cigány gyerekekre, akik parasztkurvának nevezik őt, ha éppen a néni rájuk szól, amiért az ablaka előtti folyamatos zajongás miatt nem tud aludni (vannak drasztikusabb válaszreakciók is, ilyenkor kavicsokkal dobálják kívülről az ablaküveget).
A néni elmondta, sok esetben az sem segítség, ha kihívja a rendőröket;
"mert ki tudja, hol van az az egyetlen járőrautó?"
Mivel egyre inkább romlik Észak-Hadas állapota, ezért az ingatlanok is elveszítik az értéküket. Az itt rekedt nyugdíjasok csak jóval ár alul tudnák pénzzé tenni egy élet munkáját, viszont akik a szegregátumban vásárolnának ingatlant - gyakran romos lakóházat - azok is a környékről, például a mezőkövesdiek által csak elveszett településnek tartott, Sályról érkező cigányok.
Az 1970-óta itt élő idős néni csak nyugalomra vágyna.
"Azt nem mondom, hogy cseréljünk, de legalább egyszer sétáljon végig a Lehel utcán a polgármester"
- majd némi malíciával hozzáteszi, hogy a milliárdokért felújított közeli főtér szökőkútjába járnak mosni és mosakodni innen a cigányok.
A nekünk nyilatkozó nénihez hasonlóan, Pista bácsihoz is több alkalommal betörtek már, ugyanakkor az idős férfi mégis azt vallja, hogy
"nem szabad begubózni, mert akkor van vége mindennek".
Azt azonban kénytelen elismerni, hogy "itt mindenki azt csinál, amit akar", és egyes cigányok úgy beszélnek a kiérkező rendőrrel, mint a kutyával.
Sétálgasson egyet Észak-Hadas utcáin - régen itt éltek Mezőkövesd alapítói.
Elképesztő, pedig igaz, a 7 milliárd forintos költségvetésű, kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező város közepének bizonyos utcáin a látható kilátástalanság ül tort.
Reméljük, a Vona Gábort bekérdező miskolci nyugdíjas néni is talál egy társadalmi szempontból fontosabb küldetést is magának - például élhető környezetet biztosítani a vele együtt megöregedő honfitársainak.