Sokan vannak ugyanis, akik arra emlékeztetik a csatárt, hogy címeres mezben eddig sem alkotott maradandót.
"Hét hónap alatt rengeteg mindent elértünk, elértem és úgy gondolom, a jövőben bánnám, ha nem adnám meg magamnak az esélyt, hogy a maximumot hozzam ki ebből az idényből. Szeretnék végig a bajnokságért és a gólkirályi címért harcolni! Amióta válogatott vagyok, mindig rendelkezésre álltam, akkor is első helyre tettem a nemzeti csapatot, amikor nem favorizáltak, de most először a saját karrierem kell, hogy a legfontosabb helyen álljon. Senki ne gondolja, hogy ez egy bosszú a részemről, sőt első dolgom volt tájékoztatni a döntésemről a kapitányt. Bernd Storck korrekt volt, tudomásul vette az érveimet, megérti az elhatározásomat és támogatásáról biztosított."
Abban viszont kétségtelenül igaza van Nikolicsnak, hogy a magyar válogatott ebben vb-selejtezőben már nem fog (újabb) történelmet írni (vö.: Andorra, 0-1), és már az is bizonyos, hogy nem fog kijutni az oroszországi seregszemlére. Ugyanakkor pont ő volt az egyik szimbóluma a magyar edzői kar Bernd Storck elleni küzdelmének.
Ugyanis a német szakember fejére folyamatosan azt olvasták rá, hogy nem játszatja eleget a klubcsapataiban rendre eredményes csatárt - holott tegyük hozzá, Nikolics az eddigi 23 válogatott meccsén mindössze három alkalommal volt eredményes (összehasonlításképpen: 22 bajnokin 16 gólja van Chicagóban).
A történet persze önmagában is felvet kérdéseket:
vajon mennyivel fontosabb egy MLS-bajnoki cím, mint a magyar válogatott, illetve annak szurkolói?
Mindenesetre megint beárazták a magyar focit - az éjjel végérvényesen véget ért.