Kezdjük a filmmel: az nem kétséges, hogy látványban, hatásban, kifejezetten hatásvadászatban az amerikaiak nagyon ott vannak a topon. Nem csak egyszerűen drága és tényleg szórakoztató filmeket gyártanak, hanem mindezt tökéletesen használják fel arra, hogy az amerikai emberekben felébresszék és/vagy ébren tartsák a hazafiság érzését.
Ezek a filmek, háborús hősköltemények teljesen alkalmasak arra, hogy az állampolgár megáévá tegye az erős és igazságos ország gondolatát.
Beül a moziba, és minden létező érzékszervére hatva áramlik belé a jó, a hatalmas, a gonosz ellen mindig és mindenhol harcoló Amerika.
El tudom képzelni, hogy ha amerikai lennék, nekem sem esne nehezemre azonosulni ezzel az USA-képpel, a professzionális országmarketing, benne a filmgyártás minden segítséget megad ehhez.
És akkor most haza: nem volt könnyű, de megpróbáltam elképzelni, hogy csak kormányközeli médiából tájékozódom. Próbáltam belehelyezni magamat egy olyan embernek a gondolatvilágába, aki egész nap, reggel és este, minden hullámhosszon azt hallja, hogy
Orbán Viktor meg akarja őt védeni, ezzel szemben mindenki, aki nem Orbán Viktor, az meg rosszat akar neki.
A Fidesz-média kicsiben hasonló hatással van emberek százezreire, millióira itthon, mint Hollywood Amerikában, Hollywood általában a világra. Nyilván jó érzés egy erős(nek látszó) politikai közösséghez tartozni, és nyilván nehéz kizökkenteni embereket a készen kapott képzetek világából, amelyek csak részben tartalmazzák az igazságot, viszont 100 százalékosan szolgálják a célt:
Viktor jó, szavazni kell rá. Nem Viktor nem jó, nem Viktor ellenség, nem szabad rá szavazni.
Biztosan nem csak nekem van keserű tapasztalatom az utóbbi időkből, amikor érvekkel próbáltam vitázni fideszes ismerőssel, és saját érvek, tények helyett a jól betanult kommunikációs paneleket kaptam vissza, de akkor sincs nagyon más út, mint türelemmel, megértéssel, észérvékekkel áttörni a "magyar Hollywood" falát.