Pedig lassan tényleg ott tartunk, hogy ciki, nem ciki, valóban indokolt lesz a diktatúra megjelöléssel illetni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
A tény miatt érzett szekunder szégyenérzet izzadtságcseppjei ráadásul nem akkor kezdenek gyöngyözni az ember homlokán, amikor elképzeli a "Ti dolgoztok - Ők lopnak" jobbikos kampány és folytatásai láttán elemi dühtől tajtékzó miniszterelnököt, a kormányülést, ahol vöröslő fejjel kiadja az ukázt, hogy ezeket mindenképp el kell távolítani az emberek szeme elől, és a sápadó pofával, egymásra licitálva hajbókoló slapajokat, amint kórusban lihegik: "Meglesz, főnök!"
Még csak nem is akkor, amikor az ellenzéki véleményeket kormánypárti politikusok utasítására, időt, energiát nem kímélve, szervezett brigádok mázolják össze a felismerhetetlenségig.
Az igazi szégyen akkor hasít belénk, amikor azzal szembesülünk, hogy van még ember az országban, aki ezt helyesli, aki ehhez ugyanúgy himbálja a nyakára nőtt víztornyot, mint az Orbán kedvét leső bólogató Jánosok.
Amikor egy társadalom ebben a helyzetben néma marad, vagy ami rosszabb, örül, akkor nem szívesen gondolunk bele:
holnap vajon mi kerülhet kívül a Nemzeti Együttműködés Rendszerének határain?
Azt már tudjuk, hogy a miniszterelnöknek címzett, nem kormánypárti kérdések réges-rég a tiltott kategóriába kerültek, ahogy az sem járja, hogy egy olyan felelős államférfi, amilyennek Orbán Viktor szereti látni és láttatni magát, bárkivel vitába elegyedjen az ország jövőjéről.
Egy fejlett morális érzékkel bíró társadalomnak már ez is a torkán akadt volna,
de a kritika teljes tilalma, az eltérő vélemények semmissé tételére való ilyen abszolút törekvés még abban az emésztőgödörben sem maradhatna széleskörű felháborodás nélkül, amivé a hatalmi orgazmustól görcsöt kapott Fidesz a magyar közéletet silányította.
A Jobbik plakátjainak saját reklámfelületükről történő eltávolításával Orbán Viktor és pártja ugyanis egy olyan határvonalat radírozott ki, amit egy hagyományait és erkölcseit tisztelő, a vélemények sokféleségéből építkező kultúrában - mint a magyar - nemhogy nem szokás, egyenesen bűn:
bürokratikus selyempapírba csomagolt karhatalmi ólmosbottal igyekszik beverni az ellenzék vezető erejének arcát, mert rettegnek a kihívótól és az általa ígért elszámoltatástól.
A ceruza pedig most Damoklész kardjaként lebeg a levegőben, mi pedig várhatunk: vajon hol húzódik majd az új NER-Rubicon, mi fér bele innentől a szólásszabadságba, és a kormánykritikus polgárokat vajon csak képletesen szaggatja-e meg a hatalom, ha olyat mernek mondani, írni, gondolni, ami ingerli a miniszterelnök lelkiismeretét?
Festékszóróval pótolta a törvénytelenül eltávolított plakátot a jobbikos képviselő-jelölt
Fodor Roland, a Jobbik győri országgyűlési képviselő-jelöltje festékszóró segítségével pótolta a hatalmi szóval letépetett mondanivalót. "Tiétek lehet az összes újság, leszedhetitek az összes plakátunkat, de az igazság, ha eltiporva is, ha suttogva is, de igaz marad".írja szerdai Facebook bejegyzésében a politikus.