Török Gábor: nem az a lényeg, hogy egy politikus milyen ember, hanem az, hogy mi a cselekvésének a végeredménye

A Corvinuson jártunk a politikai elemző könyvének bemutatóján.

„A politikát nagyon sokan kritizálják, de a világ minden borzasztó és nagyszerű dolgát valójában nem a politika, hanem az emberek követték el”

– vélekedett Török Gábor a szerdai bemutató beszélgetésen, amelyen kérdezője Kóczián Péter újságíró volt. Az elemző hangsúlyozta: a politika csak egy eszköz az emberiség kezében arra, hogy egy meghatározott politikai közösségben, viszonyrendszerben döntéseket tudjon hozni, illetve ezeket a döntéseket végre tudja hajtani. A fő vizsgálati tárgy azonban mindig is az ember.

Török Gábor idézte G. Fodor Gábor politológust (ő mostanság inkább a kormányzati propagandaoldal, a 888.hu főszerkesztőjeként hírhedt), aki korábban egy beszélgetésük során kijelentette: „a politika nem más, mint embertan”. Török szerint ez egy nagyon bölcs megállapítás.

„Az, aki politikával akar foglalkozni, akár elméleti szinten, annak ismernie kell az embereket. Aki pedig politizálni szeretne, annak szeretnie is kell az embereket, vagy legalábbis meg kell tanulnia az emberekkel bánni”

- jelentette ki.

Mindenki feje ugyanannyit ér a tömegdemokráciában

Török Gábor arról is beszélt, ma vagyunk a legközelebb ahhoz, hogy a politikai közösség elfogadja: létezik politika, léteznek alternatívák, ezek az alternatívák érdekek köré csoportosulnak, ezek az érdekek akaratban jelennek meg, politikai cselekvésben, és végül egy döntésben manifesztálódnak.

Megismételte azt a gondolatot is, amelyet könyvében is említ: a modern politika abban különbözik a korábbi rendszerektől, hogy „régen a fejeket levágták, ma a fejeket megszámolják”. Ma mindenki feje ugyanannyit ér - tette hozzá.

Az elemzők és véleményvezérek kapcsán elmondta, szerinte egy nagyon komoly hiba volt, amikor a magyar politikai vezetők túlzottan komoly figyelmet fordítottak arra, hogy az értelmiség, a véleményvezérek miről beszélnek.

„Volt olyan magyar miniszterelnök a rendszerváltást követően, aki egy politológust még be is perelt” – utalt arra Török Gábor, amikor Antall József 1993-ban a magyar kormány nevében feljelentést tett Lengyel László politológus ellen. (Az akkori MDF-kormány idejében Lengyel egy veszprémi előadáson kijelentette: „a közigazgatásban kialakult a tökéletes korrupció, pontosan meg lehet mondani, melyik minisztert vagy főosztályvezetőt mennyiért lehet megvenni”.)

Török Gábor szerint nagyon sokáig tradíciónak számított, hogy fontos volt, „mi a hangzik el este az egyébként 80 ezer ember által nézett politikai vitaműsorokban”. Ma már ugyanakkor nem ez a meghatározó, hanem az, hogy a véleményvezérek, elemzők, „beszélő fejek” nem fontosak. A politikai elemzőt ez nem frusztrálja, és úgy fogalmazott: ez a helyes politikai gondolkodás.

Kóczián Péter erre azt kérdezte:

miért jó az, hogy a „politikai amőbák” szavazata, hangulata, számossága ugyanolyan fontos, mint a politikailag felvilágosult embereké, miért kéne örülni ennek a helyzetnek?

„Nem örülünk neki. Ezt hívják tömegdemokráciának. Ez van” – válaszolta az elemző. Majd hozzátette: hosszan lehet megfogalmazni ennek a kritikáját, de a kérdés az, hogy tudunk-e ennél jobbat, vagyis, hogy van-e más.

„Persze tudnánk jobbat mondani, Platón is tudott jobbat mondani, elképzelte, hogy milyen lesz majd az, amikor a filozófusok kormányoznak. Ezt Magyarországon én mindig el szoktam képzelni, mikor néhány filozófust látok az ATV esti műsorában. Milyen lenne az a kormány?”

- fejtegette Török Gábor, akinek ATV-s kijelentése a könyvbemutatón résztvevők között nagy derültséget keltett.

„Az emberiség történelmében lesznek még visszafordulások”

Az elemző aztán továbbment és arról beszélt: lehetne más politikai rendszereket kitalálni, ha élnénk még háromezer évet, akkor látnánk is, mert a történelemnek nem ez az utolsó lépése, ami most van. „Ez vagy fájdalmas, vagy örömteli, de ez a helyzet, most ez van” – tette hozzá.

Szerinte fontos arra felkészülni, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés nem fog magától megmaradni. Ha ugyanis valamilyen előre nem látott külső támadás érné a politikai közösségeket, akár világszinten, vagy pedig valamilyen fontos erőforrás korlátozottá válna, biztos, hogy elsöpörné a politikai hatalomgyakorlásoknak azt a formáját, amit ma ismerünk Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban.

„A demokratikus hatalomgyakorlás nagy valószínűséggel feltételezi azt a lehetőséget, biztosságot, bőséget, amit most látunk”

– mondta.

De ez nagyon könnyen megváltozhat. Török Gábor nem érti azt a gondolkodásmódot, amely azt felételezi, hogy véget ért volna a történelem, „megnyertük a csatát, most már ez lesz.”

Fukuyama vs. Huntington

Francis Fukuyama amerikai filozófus, politikai közgazdász 1992-es A történelem vége és az utolsó ember című munkájában azt állította, hogy kommunizmus bukásával a történelmi haladás, mint ideológiák közti harc véget ért, és a liberális demokrácia győzedelmeskedett a világban. Részben munkájának kritikájaként jelent meg 1996-ban Samuel P. Huntington amerikai politikatudós A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyve, amelyben amellett foglalt állást, hogy a politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és a kultúra civilizációk közötti összecsapása.

A politikai elemző szerint hibás azt gondolni, hogy most már semmi más nem fog történni, minthogy ezen a szinten maradunk, vagy még javítunk a jelenlegi politikai rendszer helyzetén.

„Sokkal valószínűbbnek tartom azt a forgatókönyvet, hogy az emberiség történelmében lesznek még visszafordulások, kanyarok, elfordulások. Részben azért is, mert a politikai hatalomgyakorlás valahol erről is szól. Baromi nagy szerencsénk van, hogy olyan korban élhetünk, amelyben az erőszak a politika eszköztárában ugyan benne van, de nem általában alkalmazott. Nagyon kis dolgokat kellene megváltoztatni egy politikai közösség életében ahhoz, hogy – ahogy erre látunk is példákat – az erőszak a mindennapok részévé váljon”

- vélekedett Török Gábor.

Bár az emberiség komoly történelmi fejlődésen ment keresztül, a politikai elemző azonban nem látja annak garanciáját, hogy többet ne történjen meg az, hogy például felnégyeljék azt, aki elveszíti a parlamenti választásokat.

„Ezért fontos érteni a politikát, és időben észrevenni azokat a jeleket, amelyek egy ilyen típusú hatalomgyakorlás felé mutathatnak”

- szögezte le.

Az emberiség kiszámíthatatlan, a politikai vezetőknek fontos szerepe van

Török Gábor abban sem hisz, hogy a politikát eszközül használó emberiség viselkedése kiszámítható, vagy előrejelezhető lenne.

„Ha tíz hangyát leraksz különböző helyeken, akkor mindig ugyanaz fog történni. Ha tíz embert leraksz három lakatlan szigeten, akkor lesz egy hely, ahol egy hét múlva már senki nem fog élni, lesz egy hely, ahol valaki az Istencsászár-király lesz, és lesz egy hely, ahol egy gyönyörű demokratikus rendszert fognak létrehozni.”

A politikai elemző szerint sem a média, sem a politikai propaganda nem képes arra, hogy mindenkinek a fejét átmossa, és abba az irányba fordítsa, amerre szeretné. Ugyanakkor a politikai vezető szerepét, személyét lényegesen fontosabbnak tartja, de a döntésmechanizmus kapcsán esetükben is az esetlegesség mellett foglalt állást.

„Ha rendkívüli szituációba visszük le a politikát, pl. egy posztapokaliptikus helyzetbe. Egy olyan szituációba, amikor a társadalmi rend megszűnik, és egyszerű emberekből lesznek politikai vezetők, akkor szinte mindig látjuk, hogy hát ott áll szegény, jönnek a zombik, és el kell dönteni, hogy balra fussunk, vagy jobbra fussunk. És az lesz a sikertelen politikai vezető, aki azt mondta, hogy balra, mert ott van egy másik zombi, amely fölfalja őket, és az, amelyik tök véletlenül, valamilyen megérzés alapján azt mondta, hogy jobbra, az meg lesz a sikeres politikai vezető. Mikor Orbán Viktor keresgélt témákat 2015 elején és elment emerre-amarra, könnyen megehették volna a zombik, de rátalált az aranytojást tojó tyúkra.”

Török Gábor nem gondolja azt, hogy a körülményeknek olyan irtózatos nagy szerepe lenne a politikai döntésekben, amelyek alapján azt kellene mondani, hogy soha nincs alternatíva és a személyeknek nincs szerepe. A kettőt együtt érdemes figyelni. A körülmények csak az adottságot jelentik, de utána a döntést a politikus hozza meg.

„A politika kegyelmi pillanata az, amikor valakinek döntést kell hoznia”

- jelentette ki. Idézte Simicska Lajos mondását is, aki azt mondta: „hülyének lenni alkotmányos jog.” Török Gábor hozzátette: hülyének lenni minden politikus számára ott van lehetőségként.

Egyrészt-másrészt

Azt is kifejtette: egy politikai helyzetben, döntésben nem az a fontos, hogy az szakmailag egy jó döntés-e, hanem, hogy az a szereplőnek a hasznára válik-e, vagy árt.

„Mi számít a politikában, a szándék vagy a végeredmény?” – tette fel Török Gábor az örökbecsű kérdést.

„Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ha a politikus, még ha rosszat is akart, lehet, hogy abból jó lett”

– vélekedett, de hozzátette: ez fordítva is igaz lehet. Az elemző szerint a pokolba vezető út is könnyen lehet jó szándékkal kikövezve, illetve rossz szándékkal is el lehet jutni sokkal kedvezőbb szituációkba. Hogy ki az államférfi, azt az utókor fogja tudni megmondani a politikai cselekvések alapján, és nem az alapján, hogy ő egy korrupt vagy csúnya ember volt.

A könyvbemutatón szó esett arról is: Török Gábort sokszor illetik azzal a kritikával, hogy „egyrészt-másrészt elemző”. Erre reagálva azt mondta: ha egybitesnél alaposabban akarunk bármilyen politikai cselekvést megvizsgálni, akkor ezt nem lehet elkerülni.

„Miért ne lehet azt mondani, hogy xy egyrészt egy borzalmasan korrupt, elviselhetetlen, gonosz ember volt, másrészt az eredményei meg ilyenek és amolyanok?”

– tette fel a kérdést.

Azt azért világossá tette a félreértések elkerülése végett: egy politikus nem attól lesz sikeres, ha korrupt, de a közösség szempontjából, a politikai teljesítményt illetően elsődlegesen az számít, hogy mi a cselekvésének a végeredménye.