A Siófok Városért Egyesület ötletére 2015 őszén tartották az elsőt, azóta a nyári hetek kivételével minden vasárnap sorban áll 100-200 helyi rászoruló, most a karácsony közelsége miatt hozták egy nappal előbbre a jubileumi alkalmat. A városban több tucatnyi helyen perselyben gyűlik az adomány és minden hétvégén más-más helyi étterem főz az összegyűlt pénzből, ahogyan Bozai Ágota író-műfordító, ennélfogva természetesen szószóló is mondta, „mindig más étterem a soros a gazdagnak tartott balatoni fővárosban és minden vasárnap pontban délben 15 perc alatt szétkapkodják a 150-200 adagot”.
Az ám, ki tudja, lesz-e kétszázadik ételosztás, hiszen újabban a civilek a kormány üldözendői, sajtóhírek szerint már kész a tervezet, mely megtiltaná civil szervezeteknek, hogy ételt osszanak a rászorulóknak. Egy fideszes főokos nemrég azt mondta, nincs szükség ilyen ételosztásokra, mert ennek ürügyén a bevándorláspárti tanokat terjesztik a „Soros-ügynök”, civilek…
„Szoktuk emlegetni, amikor az ételre váróknak azt mondjuk, most maga a soros”
– ismerte el Bozai Ágota.
Egy tál-adnál? – ez a jelszava a siófoki civil ételosztóknak, a Facebookon is így lehet megtalálni őket. „Sokszínű társaság vagyunk – így a szószóló. – Akad köztünk volt SZDSZ-es, van MSZP-s és jobbikos is. Csak éppen fideszes nincs. Kaptunk már támogatást minden helyi politikai szervezettől, csak a Fidesztől nem. E helyett a városrész fideszes képviselője egyszer azt mondta, visszahoztuk a hajléktalanokat a környékre, pedig már sikerült őket innen kipaterolni…”
Hajléktalanok valóban szép számmal sorban álltak a tán a karácsony közelsége miatt rekordlétszámú szombati ételosztáson (a helyi krízismenhelyen hétvégente nincs főtt étel), persze annak is köszönhetően, hogy élelmiszercsomagokat is osztottak a lelkes aktivisták (Potocskáné Kőrösi Anita alpolgármester, jobbikos országgyűlési képviselőjelölt is segédkezett nekik, akár csak a polgármester felesége, vagy Wald Marianna jobbikos önkormányzati képviselő – más városi potentáttal nem találkoztunk, nyilván a karácsony előtti rohanás lekötötte őket, igaz, a korábbi kilencvenkilenc vasárnapon se láttak közülük senki mást a siófoki Újpiac téren...), az ételosztás „lelke”, Juhász Attiláné Margó, helybéli vendéglős úgy összegzett: bő két év alatt 15 600 adag ebédet osztottak szét, és ha 250 forintokkal számolnak, akkor úgy négymillió forintot dobtak össze a siófokiak.
„Nem gondoltam, hogy ebben benne lehet két év és még ki tudja mennyi, ha hagyják...”
„Nem hagyjuk, hogy ne hagyják, majd magánterületre megyünk, ha közterületen nem oszthatunk” – szögezte le Bozai Ágota. S közben sorjáztak a sorban állók a személyes történeteikkel; László és Zsolt, akik hosszú évek óta a hajléktalanszálló lakói, Sándor, aki nyomorúságos körülmények között tengődik apró lakásában, Pista bácsi, a korelnök, aki azt mondta, „igazság csak odafönt lesz, az örökkévalóságban” és remegő kezeivel felfelé bökött. Kopott kabátja alól kilógott a katétere…
„Borzasztóan dühös vagyok minden uszítóra¨ – árulta el Lengyel Róbert polgármester, a legújabb fideszes őrületre, a civilek vegzálására utalva, mielőtt megköszönte volna a kéttucatnyi lelkes aktivistának a minden hétvégi helytállást és persze az adományozó városlakóknak, hogy minden hétvégén van miből főzni az éppen soros étteremnek. „Nem mindenkinek adatik meg, hogy meleg legyen a házában, hogy jusson neki meleg étel, és fedél a feje fölé – fordult a rászorulókhoz. – Erről sokan elfeledkeznek. Manapság, amikor emberek farkas módjára ugranak egymásnak, mert egymásnak uszítják őket, óriási dolog, hogy vannak, akik figyelnek embertársaikra és segítenek”.