Reklám, reklám, reklám, majd az ATV-re érve egy erőszakos fiatal nő üvölti a képembe, hogy vásároljak nagyköves aranygyűrűt jó áron. Mutatja is, hogy milyen szépen csillog, meg magyarázza, hogy a spanyolok tervezték, és ez maga a csodálatosság, amitől nekem sokkal jobb lesz az életem.
Már egy egész perce bámulom a műsort, naiv kísérletet téve arra, hogy megismerjem azt a világot, amiből az ilyen kereskedők jól megélnek. De milyen jól? Hiszen a második percben megtudom azt is, hogy a gyűrűt, aminek 30 valahányezer a kiindulóára, mégis megkaphatom ötezerért, sőt rögtön kettőt is kapok, ami így már csak 2500 forint per darab. Felvillanyozódok, hogy ennyiért már a hülyének is megéri, szóval gyorsan hagyom is őket, hadd telefonáljanak.
Én eddig bírtam, nyomkodok tovább. Echo TV.
A Mészáros Lőrinccel felvásároltatott fideszes tévé szakmai igénytelenségéről közhely lenne beszélni, így erre most nincs is szükség. De várjunk csak: azt mondják, most jön a Bayer Show!
Izgatott leszek, hiszen ilyen minőségre kedd koradélután tényleg nem számítottam. Bayer! Meg Show! Együtt!
És igen, kivételesen nem hazudtak, alig egy perc múlva tényleg megjelenik a Publicista, aki vendégeként fogadja G. Fodor Gábort, A Szakértőt, A Stratégiai Igazgatót, A Főszerkesztőt. Rögtön bele is csapnak a hullagyalázásba: a téma nyilván az április 8-i választás.
Arra gondolok, hogy pár mondat erejéig megkínzom magam a két pártkatona örömtáncán, amit még méltósággal a helyén is tudnék kezelni, ha nagyon akarnék. Így veszek egy nagy levegőt, és akarom is.
De sokat látván is megrökönyödök azon, ahogy a Kitüntetett Újságíró és Szakértő Vendége egy tizedmásodpercig sem próbálja magát komoly, legfeljebb burkoltan elfogult szakembernek beállítani, hiszen
a Fideszre szavazó emberekről mindketten úgy beszéltek, hogy ők „ránk” szavaztak, „minket” támogattak „velünk voltak”. Így, T/1 alakban.
Én a rendszerváltás idején születtem, és csak történelemkönyvek oldalain, vagy régi újságokban olvastam arról, hogy a racionalitását vesztett háborús kommunista propaganda milyen röhejesen működött, és milyen szánalmasak voltak azok az állami kiemeltek, akik mindezt önként kiszolgálták, mint „Az Újságírók” és „A Szakemberek”.
Emiatt nemhogy a rendszerváltáskor, de még pár éve sem hittem volna el, hogy 2018-ban újra erre a szintre juthatunk. Valahogy kikértem volna magamnak és a korszakomnak, hogy ilyen zuhanás lehetőségével vádoljanak meg. De a helyzet az, hogy már be kell látnom, a történelem tényleg ismétli önmagát. Benne a mogyoróval meg a dióval.