2018. 05. 17. 19:41

A mi véleményünk is számít Európában!

A nyugodt, kiegyensúlyozott polgári élet alapja, hogy nem kell aggódnunk anyagi és létbiztonságunk miatt. Az ember tisztességes bért kap azért a munkáért, amit elvégez. Ebből fedezi maga és családja boldogulását. Saját lakása, vagy családi háza van. Tisztességgel tudja taníttatni gyermekeit, de van lehetősége minőségi kikapcsolódásra, utazásra is, a számlák miatt pedig nem kell aggódnia. Ma ez Magyarországon utópisztikusan hangzik, és csak igen kevesek kiváltsága. Jobbára inkább vágyálom, ugyanakkor kívánatos cél a magyar társadalom számára, melyért tenni kell és lehet is.

A bérkérdés egyáltalán nem új keletű probléma, megoldásának hiánya azonban mára számos súlyos tünettel jár: elszegényedés, mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek, népességcsökkenés, elvándorlás, a képzett munkaerő hiánya. Mindezek idővel drámaian fogják befolyásolni az ország gazdasági teljesítőképességét is, csapást jelentenek majd a nyugdíjrendszerre, az oktatás és az egészségügy helyzetére nézve.

Tavaly márciusban nyolc kelet-közép-európai ország, Magyarország, Horvátország, Lengyelország, Szlovákia, Romániai, Bulgária, Lettország és Észtország képviseletének részvételével széles körű európai polgári kezdeményezés indult az európai bérunióért. „Egyenlő munkáért egyenlő bért!” – így szólt a szlogen, amely röviden és közérthetően fogalmazta meg a célt.

Komoly sikernek volt elkönyvelhető, hogy tavaly májusban az Európai Bizottság zöld utat adott a polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésének, amely papíron és online az egész Európai Unióban elindulhatott. Gyorsan kiderült, hogy nem csupán regionális ügyről van szó, a bérunió ugyanis egy komplex problémára világított rá egész Európában. A fő kezdeményező, a Jobbik nemzetközi konferenciát is szervezett a kérdésben a brüsszeli Európai Parlamentben, pont azért, hogy még inkább felhívhassák az egész európai közvélemény figyelmét. Bár az itthoni és a külföldi szakszervezetek is jogosnak ismerték el a bérfeszültségek feloldásának szükségességét, végül vagy szervezeti gyengeségük okán, vagy politikai okokból, de nem sokat tettek hozzá a polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésének népszerűsítéséhez. Gáncsoskodókból sem volt hiány, a hazai sajtó – politikai kötődéstől függetlenül – előbb elhallgatta, majd támadta a bérunió ügyét.

Az Orbán-kormány sem csinált titkot abból, hogy az ország gazdaságát inkább az olcsó munkaerőre építené, vagyis nem volt érdekelt a polgári kezdeményezés sikerében.

Az aláírásgyűjtés határideje május 22-én jár le, az már biztos, hogy a szükséges egymillió aláírás nem lesz meg, hiába volt erre egy év, hiába lehetett volna gyűjteni az egész Európai Unió területéről. Ha így nézzük, a kezdeményezés sikertelenül végződött, noha egész Európában van igény az egyenlőtlenségek felszámolására.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a napokban elindult az Európai Bizottság által jóváhagyott, az Európai Unió jövőjéről szóló összeurópai konzultáció, melyben ott szerepel az egyenlő munkáért egyenlő bér kérdése.

A béruniós polgári kezdeményezés vezetője, a nemrégiben a Jobbik új elnökhelyettesének és frakcióvezetőjének megválasztott Gyöngyösi Márton az Alfahírnek adott interjújában hangsúlyozta: mivel a béruniós kezdeményezésnek az volt a célja, hogy az Európai Bizottság figyelmét felhívja az Európai Uniót szétszakító bérhelyzetre, függetlenül az aláírások számától óriási sikernek tartja a kampányukat. Csütörtöki sajtótájékoztatóján elismerte, hogy az egymillió helyett, valamivel több mint 500 ezer aláírást gyűjtöttek össze, de a bérunió ügyét továbbra is sorskérdésnek nevezte. Arra kérte a magyar lakosságot, hogy vegyenek részt az összeurópai konzultációban, és fogalmazzák meg véleményüket az Európai Uniót szétfeszítő bérfeszültségről. Gyöngyösi Márton azt is hozzátette, hogy a Jobbik részt fog venni a konzultációban, amely a jövő évi európai parlamenti választ megelőző kampányuknak is a része lesz.

Az Orbán-kormány, amelyről már egész Európában úgy tartják, hogy kivezetné Magyarországot az Európai Unióból, megtagadta ezt az összeurópai konzultációt, miközben magyar adófizetői milliárdokból finanszírozza propaganda célokat használó saját konzultációit. A kormány azonban nem tilthatja el a magyar embereket attól, hogy véleményt mondhassanak, és ezzel akár alakíthassák is az Európai Unió jövőjéről szóló gondolkodást olyan sorskérdésekben, mint a bérhelyzet.

Éljünk a lehetőséggel, és vegyünk részt az összeurópai konzultációban!