„Még mindig nincs túl késő kisétálni, Mr. Trump”

Dél-Korea és Japán úgy érzi, hogy a biztonsága veszélybe került

„A megállapodás távol áll attól, amit Japán alkudott volna ki magának, noha tény, hogy Trump telefonkapcsolatban állt Abéval (a japán kormányfővel), amíg Szingapúrban volt, és a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kétoldalú megbeszéléseken előkerült az elrabolt japánok ügye”

- írta a Japan Times-on megjelent „Japánnak ki kell dolgoznia egy B-tervet” című véleménycikkében Sihoko Goto, a Wilson Center amerikai think tank munkatársa, Japán, Tajvan és Dél-Korea gazdaságának, illetve politikájának szakértője.

Sihoko Goto szerint, bár az amerikai elnök és az észak-koreai vezető rövid, négypontos megállapodásában nem határoztak meg világos ütemtervet, vagy más részleteket a folyamat végrehajtásáról, a Trump-adminisztráció hajlandó ismeretlen terepre lépni.

„Attól sem riad vissza, hogy konfrontálódjon régi szövetségeseivel az alapvetően erős viszony ellenére - ez tükröződik Trump azon kijelentéséből is, hogy befejezné a közös hadgyakorlatokat anélkül, hogy előzetesen konzultált volna Szöullal, konszenzust ért volna el a kormányában, vagy valódi, igazolható kötelezettségvállalásokat kapott volna Phenjantól a leszerelésre”

- vélekedett Sihoko Goto.

A szakértő hozzátette: ez nagy győzelem Kimnek, Trump pedig rámutathat az ezzel járó költségcsökkentésre.

„Szöul és Tokió viszont úgy érzi, biztonsága veszélybe került, Japán katonailag sebezhetőbbé válik Észak-Koreával és Kínával szemben is”

- írta Sihoko Goto.

Szerinte Japánnak először is törekednie kell arra, hogy Washington ne vonuljon még jobban vissza a régióból. Ehhez rá kell mutatnia, hogy még nincs valós előrelépés a denuklearizációban, a folyamat évekig tarthat, Kína biztonsági fenyegetést jelent a régióra, és ellensúlyozni kell „a kínai agressziót”, különösen a Dél-kínai-tengeren. Ezzel egy időben Japánnak újra kell értékelnie a kapcsolatait az Egyesült Államokkal, különösen ami a biztonsági függőséget illeti.

„A status quo fenntartására való törekvés helyett Japánnak most már azzal kell foglalkoznia, hogy nagyobb szerepe legyen a térség stabilitásának biztosításában”

– szögezte le Sihoko Goto.

Trump átvette Észak-Korea szóhasználatát

A Japan Times „Több stílus, mint tartalom Szingapúrban” című szerkesztőségi vezércikke óvatosan fogalmazott: Trump és Kim elkötelezettsége egy új kapcsolat kiépítésére, illetve Kim ígérete a denuklearizációra értékes, de maga a nyilatkozat nem mutat túl az előző megállapodásokon, bizonyos kérdésekben pedig még kevesebbet is mond. Nem említi például, hogy a denuklearizáció ellenőrizhető (verifiable) legyen, és a koreai háború lezárására sem tér ki. A Japan Times hozzátette: optimista megfigyelők szerint ezekre a részletekre majd a további tárgyalásokon kitérnek, vagy a háttérben már szóba is kerültek. Ugyanakkor a lap azt is szóvá tette, hogy

Trump a hadgyakorlatokat „háborús játékoknak” (war games) és provokatívnak nevezte, ez pedig Észak-Korea szóhasználatát idézi.

„Egy hete még a szöuli és a washingtoni védelmi minisztérium is azt mondta, nincs irányváltás, a hadgyakorlatok ügye külön van választva az észak-koreai tárgyalásoktól”

- emlékeztetett a Japan Times. A lap kiemelte:

„Trump és Kim nyilatkozatai a találkozóról ígéretesek, egészen addig, amíg nem vetünk egy közelebbi pillantást a történelemre, hogy meglássuk, megszegett ígéretek sora vezetett ehhez a pillanathoz.”

Jó és rossz forgatókönyvek

Kuni Mijake, a tokiói Foreign Policy Institute nevű think tank igazgatója a szingapúri találkozó kapcsán négy forgatókönyvet vázolt fel a Japan Times-on, azt is hozzájuk tette, hogy mire számított, mi valósult meg ezekből:

• Sikeres, de legvalószínűtlenebb forgatókönyv: Kim őszinte és Trump éleslátó, amennyiben Kim kész rövid időn belül felszámolni a nukleáris arzenálját, illetve amennyiben Trump meg van győződve arról, hogy Kim ezt tényleg megteszi. Ez egy jól elvégzett munka, Trump pedig Nobel-békedíjat kaphat. „Sajnos, most nem ez történt” - fogalmazott Kuni Mijake.
• Egy kihagyott lehetőség: Kim őszinte, de Trump elszámítja magát, bár Kim hajlandó feladni az atomarzenálját, Trump nem bízik benne, egy sor jogos történelmi okból. „Szerencsére ez sem történt meg.”
• Visszatérés a konfrontációhoz: Kim ismét csal, Trump pedig erre számít. Kuni Mijake erre számított május 24-én, amikor Trump a találkozó lemondásáról írt, azóta viszont kiderült, hogy éppen az amerikai elnök az, aki találkozni akart Kimmel. A közös nyilatkozat alapján pedig nagyon valószínű, hogy erre a harmadik forgatókönyvre sem került sor, és Trump ezért nem sétált ki a szobából.
• A legrosszabb forgatókönyv: Kim tovább hazudik és Trump hisz neki. Kuni Mijake szerint lehetséges, hogy éppen ez történt. Vagy az is lehet, Trump csak úgy tesz, hagyta magát átverni, hogy megvédje a történelmi jelentőségű első amerikai-észak-koreai találkozót. „Ez azt jelentené, hogy továbbra is valahol a harmadik és a negyedik forgatókönyv között vagyunk” – vélekedett Kuni Mijake.

A tokiói Foreign Policy Institute nevű think tank igazgatója azt reméli, hogy nem tévedett, mert ebben az esetben még van esély a CVID-re.

Kuni Mijake szerint Trump hallgathat tapasztalt tanácsadóira, valamint külföldi vezetőkre, például Abe Sindzó japán kormányfőre, amennyiben az amerikai elnököt még érdekli a tartalom, és kész tanácsot elfogadni tőlük.

Ha azonban Trump már elégedett is a találkozó történelmi voltával, és az azt kísérő nemzetközi médiafigyelemmel, már túl késő lehet.

„Azonban Mr. Trump, még nem késő elsétálni a tárgyalóasztaltól, amint értékeli az Egyesült Államok és szövetségesei érdekeit”

- tette hozzá a szakértő.

Japánt aggasztja Donald Trump hozzáállása

A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének meghívására tartott kedden előadást „Kelet-ázsiai biztonság: egy nézőpont Japánból" címmel Szahasi Rjo professzor, a Kanagawa Egyetem Ázsiai Tanulmányok Központjának igazgatója. A professzor elemezte a Szingapúrba tervezett Trump-Kim csúcstalálkozó kilátásait és körülményeit, továbbá arról is beszélt, hogy Kína kemény (hard), lágy (soft) és éles (sharp) erővel használja fel térségbeli befolyását, átalakítva a világrendet, miközben Donald Trump amerikai elnök kevés figyelmet fordít rá, mert inkább Észak-Koreára összpontosít.