Ma van az Állatok Világnapja: október 4-én halt meg Assisi Szent Ferenc, akit többek között az állatok védőszentjének tartanak. A legenda szerint Szent Ferenc az állatoknak is tarott prédikációt, például Cannarióból tartó útján így szólt a köré gyűlő madarakhoz:
„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.”
(Assisi Szent Ferenc Virágoskertje)
Az Állatok Világnapja egyaránt szól azokról a vadon élő állatokról, akiknek élőhelyét az emberi tevékenységek folyamatosan veszélyeztetik és azokról haszon- illetve háziállatokról is, akikből közvetlen előnyünk származik mindennapjaink során. Az ember állatok irányába tanúsított tisztelete már utóbbi miatt is elvárható lenne, s ez a gondoskodásban, de haszonállatok során minimum a kíméletességben kell, hogy megnyilvánuljon.
A felelősség kérdése még tisztább a házikedvencek esetében, hiszen ezeket az állatokat jellemzően már nem azért tartjuk, amiért ezer és ezer évvel ezelőtt elkezdtük háziasításukat, hanem egyszerűen kedvtelésből, szórakozásból.
Ezt viszont továbbra sem ők kérték, hanem mi akartuk, hogy így legyen.
Ezt azért fontos észben tartaunk, mert a háziasítás nem csak kényelmet, hanem kiszolgáltatottságot is jelent az állat számára, hiszen elveszíti azon képességét, hogy önmaga boldoguljon. Sorsát az ember kezébe adja, az élelmet és biztonságot tőle várja, hiszen az ember maga mellé fogadta, és nem látta el ösztönszerű feladatokkal.
A kiszolgáltatottá tett állat elhagyása ezért kettős árulás: nem csak a természetes bizalmat szántja fel, hanem egyúttal az önálló túléléshez való lehetőséget is elveszi.
Itt látni a leginkább, hogy mit pusztítunk el (állatkerti körút, Budapest)
Az állatkertek fő feladata egyértelműen a természetvédelem, de cikksorozatunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a hazai létesítmények egyéb feladataik mellett mennyire veszik ki részüket a környezetvédelemből, milyen eszközökkel segítik elő a látogatóik környezettudatosabb szemléletét. Első állomásunk a Fővárosi Állat- és Növénykert, ahol többek közt betiltották a PET-palackok árusítását.
Ne feledjük: nem az állatok döntöttek úgy, hogy összekötik velünk az életüket. Mi döntöttünk így. Nem az állatok döntöttek úgy, tálból eszik az eledelt. Mi döntöttünk így. Nem az állatok döntöttek úgy, hogy egy lakásban isszák tálból a vizet. Mi döntöttünk így. És nem az állat dönt akkor sem, amikor az utcára kerül: arról is csak mi dönthettünk.
"Az állatok a környezetvédelem élő nagykövetei" (állatkerti körút, Nyíregyháza)
A Nyíregyházi Állatpark a lenyűgöző méretei mellett a részletekben rejlő gazdagságával is ámulatba ejti az embert. Ha azt keressük, hogy milyen kreatív megoldásokkal lehet a környezettudatosságra nevelni - és mi azt kerestük -, akkor itt igazán jó példákat találhatunk.
Ráadásul nem is gondolnánk, hogy az állatok még akkor is segítségünkre vannak, amikor szenvednek: az emberi jellem kiválóan tükröződik abban, ki hogyan bánik velük. De minden rendszerben vannak hibák, így az emberi társadalmak rendszerében is. Ezeket a hibákat pedig javítani kell.
Az állatvédelem Magyarországon egyike azon területeknek, amiket a politika mellékvágányra helyezett. Elsősorban nem a törvényi szabályozással, hanem a törvények betartatásával vagyunk lemaradva saját erkölcsi elvárásainkhoz képest. De ami talán ennél is nagyobb gond, hogy az erőforrások is jócskán elmaradnak a minimum elvárhatótól.
Tavaly a kormány mindössze 54 millió forintot szánt állatvédelmi feladatokra, azaz, hogy a mai presztízsberuházások százmilliárdos nyelvén is értsük, egy egész évre jutott 0,054 milliárd forint.
Ha belegondolunk, az állami költségvetésnek illene hathatósan támogatnia az életmentő terepmunkát végző állatvédelmi szervezeteket, finanszírozhatná az állattartó telepek korszerűsítését és a prevenciót jelentő ivartalanítási akciókat, hamar beláthatjuk, hogy 54 millió forint még hetente sem lenne sok, nem hogy évente.
Ehelyett azonban maradnak az adóegyszázalékok, a szponzori pénzek, az adományok és az ingyen, valamint saját zsebből végzett munkák. Ez pedig nem elég ahhoz, hogy az állatoknak olyan sorsuk legyen, amilyet megérdemelnének. Az Állatok Világnapján így csak reményünket fejezhetjük ki, hogy egyszer eljutunk oda, amikor tényleg fontos lesz számunkra, hogyan bánunk a velünk élő állatokkal.