2018. 10. 09. 20:29

"Turistából bűnelkövető" (állatkerti körút, Szeged)

Folytatjuk a hazai állatkertek környezetvédelmi tevékenységeinek bemutatását. Ezúttal a déli határ mellé, Szegedre utaztunk. A fókuszban továbbra is a környezetvédelem áll, de hogy ne csak szelektív kukákról vagy kreatívabb megoldásokról írjunk, törekszünk arra is, hogy más jellegű, de a környezetvédelemmel azért összefüggő területeket is bemutassunk. 

Akárcsak a már korábban bemutatott két állatkert (két hete Budapesten kezdtük, múlt héten Nyíregyházára látogattunk el), a szegedi is tagja az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének. Ahhoz, hogy egy intézmény felvételt nyerjen, számos elvárásnak kell megfelelnie tudományos, természetvédelmi, oktatási munka terén egyaránt. A szövetség egyik kiemelt célja pedig a közös fajmegmentési- és tenyészprogram koordinálása. 

Amikor a kifutók mellett sétálunk, sokszor találkozhatunk az EEP vagy az ESB rövidítésekkel, ezek mind azt jelölik, hogy az adott állat része valamilyen programnak. Ilyet láthatunk például a május végén érkezett ázsiai elefántoknál is, akik igazi szintlépést jelentettek a park számára. Nagyjából félmilliárd forintos pályázattal sikerült megvalósítani a hatalmas kifutót és az elefántházat, amely számos biztonsági intézkedéssel van felszerelve a látogatók, a gondozók és az elefántok védelme érdekében. Amilyen nagyok, olyan okosak is, így szükség is van erre. 

Látogatásunk során Endrédi Lajostól megtudjuk, a jövőre harmincéves Szegedi Vadasparkban a megtekinthető fajok több, mint egyharmada „programos”. Sok esetben ezek a programok menthetnek meg egy-egy fajt a kipusztulástól, előkészíthetik a visszatelepítést, de az állatkerti populációk megfelelő genetikai variabilitást is szolgálhatják.

Amiről pedig kevesebb szó esik, Szegeden viszont a város elhelyezkedése miatt ez napi szinten tapasztalható, a program az állatkereskedelem visszaszorítása érdekében is tesz erőfeszítéseket. 

Az állatkereskedelem olyan jövedelmező, mint a drogcsempészet

A határ közelsége miatt a park elég sok olyan állatot fogad, amelyet elkoboznak a határon. Az a szabály ugyanis, hogy amit elkoboznak, az közgyűjteménybe kerül. 

„Nekünk van karanténunk, mi vagyunk a legközelebb, és ez néha nagy kihívást is jelent. El tudjátok képzelni, hogy milyen az, amikor egyszerre bejön 100 papagáj vagy 1000 teknős?”

Őszintén szólva: nem tudjuk elképzelni. Azt viszont ki tudjuk számolni, hogy ha egy kisebb teknőst 10-20 ezerért, egy nagyobbat pedig akár 30-40 ezerért is el lehet adni, akkor mekkora biznisz ezer, nyilván feketekereskedelemből származó teknős becsempészése.  

A befogadó állatkerteknek ilyenkor el kell látni az állatokat, karanténba helyezni őket, egészségügyi vizsgálatot végezni rajtuk, ráadásul egészen az eljárás végéig bűnjelként meg is kell tartaniuk. Ez akár éveket is jelenthet. Az sajnos ritka, hogy visszakerülnek utána az élőhelyükre, a csempészek ugyanis többnyire nem tudósemberek, és nem igazán írják fel, hogy pontosan honnan származnak az állatok. 

„Az nem elég például, hogy Kelet-Afrika. Faunahamistás lenne, ha egy adott genotípust behoznak valahonnan, mi viszont teljesen máshová kitennénk. Felelőtlen telepítésekkel akár ökológiai katasztrófát is előidézhetnénk”

 – hangsúlyozza kísérőnk.

Az említett ezer teknős sorsa viszont például egészen jóra fordult, ugyanis sikerült genetikai vizsgálatokkal megállapítani, hogy pontosan honnan származtak. Kiderült, hogy Bulgária déli részéről, a görög határ mellől, ahová végül minisztériumi egyeztetések után visszatelepíthették őket. Több, mint nyolcszáz példány maradt életben, ami két eltöltött tél után jó aránynak számít.

„Az illegális állatkereskedelem ugyanolyan haszonkulccsal működik, mint a kábítószer- vagy a fegyverkereskedelem, miközben a büntetési kategóriája alacsonyabb.” 

Nem véletlen, hogy több bűnbanda „szakosodott” erre a tevékenységre. A lefülelésük mellett pontos szabályozásra is volt szükség arra vonatkozóan, hogy az egyes fajokkal hogyan lehet, vagy nem lehet kereskedni. Ezért jött létre a CITES, vagy más néven a Washingtoni Egyezmény, amelyhez 1985-ben Magyarország is csatlakozott. Ez pedig nemcsak az élő állatok kereskedelmét szabályozza, de az állatokból és növényekből készült termékekét is. Égető szükség van erre, ha nem akarjuk, hogy tovább folytatódjon például az afrikai elefántok populációjának csökkenése (a múlt században az állomány tízmillióról négyszázezerre csökkent). 

Szuvenírből bűnjel

Turistaként pedig nagyon könnyen belefuthatunk abba, hogy a határon meglepetésként elkobozzák tőlünk például a szuvenírként magunkkal hozott, viszont az egyik legszigorúbban védett európai állatot, a görög teknőst, de ugyanígy járhatunk elefántcsontból, korallból, bármilyen más védett állatból vagy növényből készült tárgy esetén is. Szóval érdemes ezért is körültekintőnek lenni a feketekereskedelemből, bizonytalan forrásból származó csecsebecsékkel, ha nem akarja az ember egy hatósági eljárással zárni a nyaralását. 

A Szegedi Vadaspark pedig arra külön figyelmet szentel, hogy felhívja minderre a felnövő generációk figyelmét. A zoopedagógusok által tartott oktatási alkalmakon felső tagozatosok és középiskolások is részt vehetnek olyan foglalkozásokon, amelyeken lehetőségük van megnézni az országhatáron elkobzott, veszélyeztetett állatokból készült tárgyakat. Az óra neve sokkoló: „turistából bűnelkövető?”

Számos egyéb program mellett – témánkhoz kapcsolódóan – környezetvédelmi foglalkozást is tartanak alsó tagozatosoknak és óvodásoknak, akiknek például „bemutatkozik Szemet Elek”, hogy megismertesse velük a szelektív hulladékgyűjtést, valamint felhívja a figyelmüket arra, hogy milyen veszélyt jelent az erdőben eldobált szemét az állatokra nézve. 

Mint megtudjuk, a természetes erdőben elhelyezkedő, sokszor egészen vadregényes hangulatú vadasparkban igyekeznek az egyéb évközi programjaikba is becsempészni a környezettudatosságot. Az elmondottak alapján a kedvencünk a húsvéti tojásvadászat lett, és nem csodáljuk, hogy állítólag nagyon szeretik a gyerekek. Melyik gyerek ne szeretne több száz, különböző méretű tojást megkeresni egy állatkertben, majd a bennük lévő kérdésekre a táblákon megkeresni a válaszokat apró nyereményekért? 

A gyermekek oktatása, nevelése pedig egyfajta befektetés a jövőbe, ugyanis mint máshol is, itt sem igazán működnek még a szelektív kukák. Legalábbis a vadasparkba ellátogató évi 200.000 látogató jelentős része sajnos kevésbé használja azokat. Talán majd a következő generációk. 

A természetvédelem kirakatai

 „Kezdetben az állatkerteknek élő múzeum jellege volt. Akkor ez volt a korszellem. Most azonban már mindegyik modern állatkert, így mi is arra törekszünk, hogy élvezetes módon adjuk át az ökológiai típusú szemléletet. Az állatkertek tulajdonképpen a természetvédelem kirakatai”

– mutat rá Endrédi Lajos.

És hogy ezt hogyan kell érteni? Például, hogy egy orángutánt nem biztos, hogy Magyarországon a legjobb szaporítani, mert az egy szumátrai vagy borneói mentőközpontban sokkal eredményesebb lehetne, így viszont az európai ember figyelmét is fel lehet hívni arra, hogy támogassák ezeket a programokat, és elő lehet segíteni, hogy megismerjék a természetvédelmi programokat. 

„Még egy filmnek sincs meg az az élményfaktora, mint amikor élőben lát valaki egy vadállatot. Az állatkert hozza létre a legközvetlenebb kapcsolatot az egyre szűkülő vadon és a civilizáció között.”

És valóban. Az állatkerteken felül legfeljebb cirkuszokban találkozhat a hétköznapi ember állatokkal, azok viszont, ahogy kísérőnk fogalmaz, a jelenlegi trendek azt mutatják, hogy „egy letűnt világhoz tartoznak”.

„Persze vannak, akik szerint ez is rabság, de ez csak egy mesterséges élettér. Nem rosszabb, mint a természetes, csak más. A természetben is vannak ugyanúgy korlátozó tényezők, csak mások”.

Korlátozó „tényezők” közé pedig nemcsak az embereket sorolhatjuk, hanem a fajtársakat, ragadozókat és a környezeti viszonyokat is. Problémát jelenthetnek a mesterséges tárgyak, mint a villanyvezetékek és közlekedési eszközök is. Ezek pedig a madarak egyik legnagyobb ellenségei. A Szegedi Vadasparkba rengeteg sérült egyedet hoznak be, ahogyan magukra maradt fiókákat, elgázolt vadonélő állatokat is. Az állatok kétharmadát meg tudják gyógyítani, és többségében vissza is engedik őket a természetbe. 

Arra azonban Endrédi Lajos külön felhívja a figyelmet, hogy vannak olyan állatok is, amelyeket nem kellett volna bevinni nekik. Így például jobb, ha senki nem kapja a hóna alá az őzgidát, ha attól tart, hogy magányos, mert nagy valószínűséggel csak elrejtette az anyja, amíg elmenekül az emberek elől. Tehát ahogyan a nemtörődömség, úgy a túlbuzgóság is károkat tud okozni. 

Ezekkel az útravaló gondolatokkal hagyjuk el a Szegedi Vadasparkot. Jövő héten Pécsre megyünk, a nemrég teljesen felújított állatkertbe. Érdemes lesz velünk tartani.