György Zsombor: „A Magyar Nemzet megszűnt, és nem is támadt fel”

A korábbi főszerkesztő-helyettes szerint a lap szellemisége a Magyar Hangnál él tovább.

Négy év után újra Magyar Nemzet. És újra a szellemi szabadságharc frontvonalában.” Az alapító-főszerkesztő, Pethő Sándor nyolcvanegy évvel ezelőtti megnyitó gondolataival és az idézett két mondattal indult újra a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány égisze alatt a Magyar Nemzet. Hogy érinti ez Önt, aki ott volt tavaly áprilisban a lap megszüntetésénél?

A Magyar Nemzet megszűnt, és nem is támadt fel. Mi most nem a Magyar Nemzetet tartjuk a kezünkben, ha megvettük reggel az újságárusnál. Én megvettem. De ez a Magyar Idők, ami a Magyar Nemzet nevén jelenik meg – lényegében ők fogalmazták meg így, és szerintem ez teljesen korrekt megközelítés.

Mondjuk a zöld színt már megszoktam, most furcsa ez a komor fekete-szürke. Tipográfiailag olyan, amilyen, nekem jobban tetszettek a korábbi Magyar Nemzetek, mint ez az ötvenes éveket idéző. Ez persze szubjektív.

Az országgyűlési választás után megszűnt lap szerkesztőségéből létrejövő Magyar Hang nulladik számában „A Magyar Nemzet szelleme tovább él” címmel azt írta, csak a lap teste halt meg, de folytatják a küzdelmet, hogy a lelkét tovább éltessék. A testét most feltámasztották, azonban a G-nap utáni időszakát a lapnak lényegében eltörölték. Elvették Önöktől a Magyar Nemzet lelkét is?

Fizikai értelemben tönkretették az archívumot. Mindenki ítélje meg maga, mennyire elegáns száznál több embernek is a három és fél éves munkáját majdhogynem elérhetetlenné tenni. Legalábbis most ez a helyzet.

A Magyar Nemzet szellemisége a Magyar Hangnál él tovább, ezt elvenni nem tudják, ez a miénk, semmilyen jogi kapcsolatunk nincs a Magyar Idők kiadójával.

A most elindult Magyar Nemzet a Magyar Idők helyett jött létre, ahol szintén több volt nemzetes újságíró dolgozott. Ők nem követelhetik maguknak a Magyar Nemzet lelkét?

Mindenki eldönthette, hogy hol áll. Erre 2015-ben, és részben még utána is volt lehetőség. Magamat mindig is polgári gondolkodású emberként határoztam meg. Nem titok, 2010-ben örültem, hogy a Fidesz hatalomra került, és sikerült nyolc év után leküzdeni a szocialista berendezkedést, ami nem volt egy dicsőséges korszaka Magyarországnak. Ehhez képest olyan intézkedéseknek lehettünk tanúi a következő években, amelyek először is elbizonytalanítottak. Aztán rádöbbentem, hogy egy hatalmas átverés áldozatai vagyunk, és nem csak mi, újságírók. Akik velem együtt dolgoztak a Magyar Nemzetnél vagy a Hír TV-nél, azok tudják, hogy a 2013-2014-es időszakban már elég hangosan bíráltam a kormány intézkedéseit. Ez nem balratolódást jelentett, egész egyszerűen azt fogalmaztam meg, hogy nem erről volt szó, nem erre szavaztunk.

Ami számomra a legdöbbenetesebb volt, az a magyar termőföldnek a kiárusítása és haveri tulajdonba juttatása. Ez volt az utolsó csepp, ami után azt mondtam, hogy többet nem tudok ezzel a kormányzattal lelki- vagy sorsközösséget vállalni.

Persze az arroganciát, a tömegtájékoztatás irányítását, a letelepedési kötvények révén szerzett százmilliárdos haszon offshore-cégekbe való pumpálását, és még sok egyéb intézkedést is említhetnénk, amiknek semmi köze nincs ahhoz, amit képviselni ígértek 2010 előtt. Mindezeknek sem a kereszténységhez, sem a konzervativizmushoz, sem a polgári gondolathoz nincs közük. Ehhez képest jött egy lehetőség, hogy 2015 után szabadon dolgozhatunk, és nem kell megtagadnunk az értékrendünket, nem jönnek utasítások sem arra vonatkozóan, hogy miként dolgozzunk. Fontos hangsúlyozni, hogy senkit nem küldtek el a laptól. Az a narratíva, hogy a tulajdonos kirúgta volna az orbánistákat, nem igaz. Senkit nem rúgtak ki. Mindenki hozott egy döntést, hogy a propagandánál akarja folytatni a munkáját vagy egy szabad lapnál, mi az utóbbi mellett döntöttünk.

A G-nap előtt és után is olvasható volt a fejlécben, hogy „polgári napilap”, ahogy most is, illetve a Magyar Hang szintén „polgári hetilapként” határozza meg magát. Mit jelent a polgári újságírás, mi számít annak?

A Magyar Nemzet nevet nem vihettük tovább, de a polgári szó az mindannyiunké. Bárki használhatja, aki ezt saját magának érzi. Nem akartuk magunkat skatulyába zárni. Nem gondoljuk azt, hogy a 21. században különféle izmusoknak kellene megfelelni. Sokkal inkább hiszünk abban, hogy minden ideológiai irányzatból a legjobbat, az értékeset kell kimazsolázni. Eszerint érdemes élni és dolgozni. Ez azt jelenti, hogy ha például a hagyományok tiszteletéről, a határon túli magyarságért való kiállásról vagy a történelmi egyházak által betöltött társadalmi szerep fontosságáról beszélünk, akkor konzervatívok vagyunk. Ha ki kell állnunk az elesettekért, a szegényekért, fel kell hangosítsuk azoknak a szavát, akik erre rászorulnak, akkor szociáldemokraták is vagyunk. Ha meg például a szólásszabadságról van szó, akkor meg liberálisok, a szó jó értelmében. Nem hiszem, hogy be kellene zárkózni különféle skatulyákba. Amit pedig a Magyar Idők az elején hirdetett magáról, hogy kormánypárti napilap, az még újságírói fejjel értelmezhetetlen kategória.

Ballai Attila, a Magyar Nemzet főszerkesztője az Azonnalinak azt mondta, a szakmaiság lesz számára az első, mindenképpen embereknek és olvasóknak, nem pedig szavazóknak fogják írni a lapot, és nem is az emberek felének vagy kétharmadának írnának, hanem „mindenkinek, akinek nem célja a békétlenség”. Ez korrekt válasznak tűnik, Ön szerint ez jelenthet egy őszinte békejobbot?

Eddig semmi jelét nem láttuk annak, hogy a propagandagépezet bárkinek is békejobbot kívánt volna nyújtani. Nem volt szó konszolidációról, és most sem fogalmaztak meg azt, a propaganda nem ismert kíméletet. Elég csak megnézni, hogy a kormányoldalt szolgáló újságírók milyen rágalmakat hordanak össze, akár a közösségi médiában, akár a cikkeikben. A másik tapasztalat az, hogy a kormánypárti gépezet leginkább a saját táborának üzen, annak a másfél-kétmillió Fidesz-szavazónak, akiket egyben akarnak tartani. Az Orbán-kormány további sikerének és lehetséges győzelmeinek a titka, hogy ez a tábor politikailag aktív legyen, és minden választáson részt vegyen. Amíg egyben vannak, addig Orbán Viktor hatalma szinte biztosnak tűnik, legalábbis az ellenzék jelen állapotát elnézve.

Nem szeretnék semmi rosszat mondani Ballai Attiláról. Éveken keresztül együtt dolgoztunk, kedélyes, józan, barátságos emberként ismertem meg őt.

A fideszes médiaalapítvány hétfőn lemondásra kényszerült kuratóriumi elnöke, Varga István és Ballai Attila kijelentései között van hasonlóság. Varga is arról beszélt, hogy olyan keresztény nemzeti konzervatív újságírásra van szükség, amit a másik oldalon is elolvasnak. Mintha a kormányoldalon is igény lenne a revolvermédiát, karaktergyilkos bulvárt nélkülöző újságírásra. Elképzelhetetlen, hogy a kormánypárti sajtóban elinduljon egy konszolidációs folyamat a nyelvezet terén?

Ha azt akarnák, hogy a nyelvezet terén javulás legyen, akkor talán nem kellene a legócskább szennylapokat állami hirdetésekkel kitömni. Nem a Magyar Időkre gondolok, hanem mondjuk a Lokálra, a Ripostra, az Origóra, a Pesti Srácokra és a 888.hu-ra, melyek hemzsegnek a kormányzati hirdetésektől. Az adófizetők pénzéből tartják életben ezeket a lapokat, miközben csak meg kell nézni, hogy milyen címek futnak és milyen elképesztő gyűlöletpropaganda megy rajtuk a mai napig. Ha őszinte szándék lenne ennek megállítására a kormányoldalon, akkor visszahívnák a zsoldosaikat, de ennek nem látjuk jelét, sem bármiféle békejobbnak. Ez amúgy is idegen az Orbán-rendszertől.

Mit kíván vagy üzen a most újraindult Magyar Nemzet szerkesztőségének?

Amikor engem augusztus elsején kirúgtak a HírTV-től, akkor Liszkay Gábornak is annyit tudtam mondani, hogy sok sikert a továbbiakhoz, Ballai Attilának sem tudok mást üzenni.

(Fotó: Alfahír)