A négy evangéliumban megtalálhatjuk azokat a mondatokat és szavakat, amelyeket Jézus halála előtt az írások tanúsága szerint mondott. A nagyhétben, nagypéntek közeledtével fontos, hogy idézzük fel ezeket a szavakat néhány gondolat kíséretében.
Jézus, az Isten Fia nagypénteken hozza legvégső áldozatát, a keresztáldozatot. Megváltott minket bűneinktől azzal, hogy életét adta áldozatul. Jézus testét összezúzták, megtörték, emberi méltóságától is megfosztották, de a Lelke békéjét megőrzi haláltusájában is, azt a nyugalmat, hogy szeretetével megváltotta a világot. Ezt a mélységes, sugárzó békét fejezik ki Jézus szenvedésében kimondott utolsó szavai, mint ahogyan az egyetemes európai értékeink (emberi méltóság, felebaráti szeretet, egyenlőség, egyetemesség, béke, igazságosság, irgalom) is ezt közvetítik.
„Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.”
A szelídség, az irgalom, és a megbocsátás szavai ezek. Korábban ezt kérte Jézus a követőitől: Szeressétek ellenségeiteket! Jézus gyakorlati módon mutatja meg az ellenségszeretetet. Példát mutat, hogyan imádkozzunk azokért, akik szenvedést okoznak nekünk vagy bántanak minket.
A jobb latorhoz szólva az igazságosság fejeződik ki:
„Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban!”
Az Isten Fia úgy szenvedi el az ítéletet és a halált, hogy nem szolgált rá, míg a két lator bűnei következményeként. A jobb lator ezt veszi észre és bűnbánóan megfeddi Jézus balján lévő sorstársát. Reménykedve a megbocsátásban a kereszten függő Jézust kéri, akinek válasza megnyugtató minden bűnbánó ember számára, hogy bűneink bocsánatot nyernek.
Máriához és a szeretett tanítványhoz szólva a gondoskodást láthatjuk:
„Asszony, íme a te fiad!” „Íme, a te anyád!”
Az emberbe mélyen bele van kódolva a gondoskodás készsége. Jézus empátiája valósul meg ebben a mondatban.
A vég közeledtével a 21. zsoltár kezdő verssorát idézi Urunk: „Éli, éli lamma szabaktani?”, azaz ”Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ez a fájdalom felkiáltása. A földi út végét mindenki egyedül teszi meg.
”Szomjazom!” Az agónia, a haláltusa kiszáradással jár, az ostorcsapások okozta sebek seblázban égnek. Szomjazik testileg és lelkileg. Jézus magára vette a halált és a szenvedést.
Amikor ecettel kínálták, azzal a legtökéletesebb áldozat „Beteljesedett!”.
Jézus mintegy három órán át szenved a kereszten. Utolsó szavai a 31. zsoltárból az Atyához, a mennybe szállnak:
„Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!”
Majd lehajtja fejét és kiadja lelkét.
Három óra volt. Az ég elsötétült, a föld megrendült, a jeruzsálemi templom függönye kettéhasadt. Jézus beteljesítette halálával azt, amit kért tőle az Atya, az egyetemes, minden ember számára elhozott megváltást.
„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”
Jézus nemcsak barátaiért áldozta fel magát, hanem mindenkiért. Értünk. Ez a valódi felebaráti szeretet.
Jézus szavait mélyen ültessük a lelkünkbe, hogy életünk végén mi is tudjunk hozzá hasonlóan imádkozni.
Sztoikus