Vágyvezérelt elméletek helyett objektíven a Trump-Orbán-találkozóról

Trump és Orbán
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Napi jegyzet - Ha valamelyik kormánypárti sajtótermék munkatársa lennék, minden bizonnyal az lenne a gondolatmenetem vezérfonala, hogy Donald Trump és Orbán Viktor csúcstalálkozója újabb áttörés/óriási siker az amerikai-magyar kapcsolatokban, az Egyesült Államok elnöke kiállt a magyar miniszterelnök mellett, és kijelentette: jó munkát végez az országa biztonságának megőrzésében. Azt is kiemelném, hogy két olyan vezetőről van szó, akik szövetségesek a migráció és a terrorizmus elleni küzdelemben, illetve elkötelezetten védelmezik a keresztény közösségeket világszerte.

Jó láthatóan pontosan ez a narratíva jelenik meg a kormányoldalon, és a kormányzati propaganda is teljes fordulatszámon pörgeti Donald Trump és Orbán Viktor washingtoni kézfogóját.

Érthető. Maga a találkozó rég áhított eseménye volt a magyar diplomáciának. A 2016-as amerikai elnökválasztás eredményéről győzelmi mámorban számolt be a hazai kormánypárti sajtó, ujjongott a kormányoldal, majd Donald Trump beiktatása után csak arra várt a magyar diplomácia, hogy megérkezzen Orbán Viktor számára a meghívó a Fehér Házból. Az Obama-adminisztráció alatt ugyanis igencsak fagyossá vált az amerikai-magyar viszony.

2014 októberében az Egyesült Államok megtagadta a beutazás lehetőségét hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől, akik esetében a korrupció gyanúja merült fel. Neveket nem mondtak az amerikaiak, de a magyar sajtóban megjelent spekulációk szerint az egyik személy Habony Árpád, a magyar miniszterelnök hivatalosan el nem ismert tanácsadója lehetett. (Csak Vida Ildikó, a NAV akkori elnöke ismerte el, hogy belépése az Egyesült Államokba nemkívánatossá minősült.)

Habony Árpád a kitiltásra aztán úgy cáfolt rá, hogy lefényképeztette magát a The Wall Street Journal című amerikai lappal a kezében a washingtoni Lincoln Memorial előtt ücsörögve. Őt egyébként most is kiszúrták Washington utcáin Lánczi Tamással, a Figyelő című hetilap volt főszerkesztőjével, a Schmidt Mária által gründolt XXI. Század Intézet igazgatójával. Erről a Márki-Zay Péterrel Washingtonban kiránduló és az amerikai külügyminisztériumba látogató Kész Zoltán volt független országgyűlési képviselő számolt be a magyar sajtónak. Újabb bizonyítéka annak, hogy bár Orbán Viktor sosem ismerte el, sőt, tagadta, hogy Habony Árpádnak bármi köze is lenne hozzá, vagy a kormányhoz, mégis mindig a tűz közelében van. A Népszava egyenesen tudni véli, hogy a nem hivatalos miniszterelnöki tanácsadó közvetít Orbán Viktor és David B. Cornstein amerikai nagykövet között.

Igaz vagy nem igaz, az amerikai kitiltások homályba vesző ügye után nem is lehetett volna jobban demonstrálni az amerikai-magyar kapcsolatok stabilitását, mint a két ország vezetőjének találkozójával a Fehér Házban. Nem számít, hogy

Orbán Viktor úgy nézett fel Donald Trumpra, mint egy tini rajongó a bálványozott popénekesére.

Nem számít, hogy

úgy feszengett zavarában és nyilvánvaló örömében az amerikai elnök mellett, mint aki most kapta meg élete legfontosabb autogramját egy közös fotóval együtt, ami bekeretezve fog lógni a Karmelita kolostorban lévő irodájának a falán.

Csak az számít, hogy a Vlagyimir Putyin „pincsikutyájának” tartott Orbán Viktor megmutathatta mindenkinek,

Nyugaton és Keleten egyaránt megnyílik előtte a legnagyobbak ajtaja is.

Az elején azzal kezdtem, hogy miről írnék, ha kormánypárti újságíró lennék. Kormánykritikus oldalról most írhatnék valami olyasmit, hogy Orbán Viktor az oroszokkal lefekszik, az amerikaiaknak meg odafekszik.

A Válasz Online ezt úgy fogalmazta meg, hogy a nagyhatalmak „hasznos hülyéi” vagyunk, és „provinciális gondolkodásmód”, valamint „bazári hízelkedés” vezérli a kormány politikáját. A képlet szerintem nem ennyire egyszerű.

Az erősen vágyvezérelt, objektivitást mellőző ellenzéki újságírás már a Trump-Orbán-találkozó előtt elkövette azt a hibát, hogy spekulációkkal kezdte el tüzelni az olvasóit:

Trump majd jól kiosztja Orbánt, a magyar miniszterelnököt raportra hívták, dirr-durr, majd jól megalázzák Orbánt az amerikaiak.

Csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy az országos politikába folyamatosan bekiabáló hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter és a volt független országgyűlési képviselő, Kész Zoltán a magyar miniszterelnökkel egy időben utazik Washingtonba, ahol az amerikai külügyminisztériumban is vendégül látják majd őket. A hírt úgy futtatták meg a kormánykritikus sajtóban, mintha ez elhomályosítaná a Trump-Orbán-találkozót, és az amerikaiak Márki-Zayék meghívásával akarnák „üzenni”, hogy már tárgyalóképesnek tartják a magyar ellenzéket, hamarosan érkezik a felmentősereg a jogállamiságot leépítő magyar kormány ellen.

Nem fog. Márki-Zay Péter és Kész Zoltán kirándult egyet Washingtonban, szétnéztek az amerikai fővárosban és megihattak egy kávét az amerikai külügyminisztérium néhány alacsonyabb szintű tisztségviselőivel. A kapcsolatok minden bizonnyal Kész Zoltánnak köszönhetőek, aki éveket élt kint az Egyesült Államokban, amerikai történelmet tanított Kaliforniában, és az életrajza szerint egy amerikai think tank (agytröszt) vezetőképzőjét is elvégezte. Ennél többet nem érdemes belelátni a történetbe.

Amit viszont látnunk kell, hogy Orbán Viktor számára ez a találkozó – akár tetszik, akár nem - politikai fegyvertény, egy marketing-vizit:

ezzel ellensúlyozhatja a Putyin-barát vádakat, továbbá közvetlenül az európai parlamenti választás előtt demonstrálta mind itthon, mind Európában, hogy egyáltalán nincs elszigetelve. Ezek mellett az udvarias házigazdaként viselkedő Donald Trump baráti szavai alkalmasak arra, hogy a magyar miniszterelnök igazolhassa sokat támadott illiberális rendszerét is.

Magyarország helyzete szempontjából nézve Orbán Viktor egy kis ország miniszterelnökeként egyensúlyozni, lavírozni próbál a nagyhatalmak között. E tekintetben mondhatni szűk keretekre szabott politikai mozgástér van, amit semmilyen kormány nem hagyhat figyelmen kívül. Tűnjön ez bármennyire „provinciális gondolkodásmódnak”, valójában realitásnak nevezik.

Ami kérdés lehet, az a hatékonyság és a motiváció, de kétlem, hogy

ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, hanem valaki az ellenzékéből, akkor nem diadalként tüntetne fel egy találkozást az amerikai vagy akár az orosz elnökkel. Még akkor is, ha amerikai részről ez a mostani találkozó csupán egy udvarias audiencia volt.

Kormánykritikus oldalról azt tartom fontos tanulságnak a washingtoni vizit kapcsán, hogy önmagunkat csapjuk be, ha nem vagyunk képesek objektíven és reálisan látni politikai folyamatokat, eseményeket. A vágyvezérelt remények és elméletek rossz politikai válaszokhoz vezetnek. Kívülről várni a csodát a magyar belpolitikai helyzetre tűkön ülve pedig olyan, mintha azt várnánk, hogy a sült galamb majd magától a szánkba repül.
 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
1
sss
2019. május 19. | 11:10
1
sss
2019. május 19. | 09:12
Nobert Hofer közlekedési miniszter állhat a Szabadságpárt élére.
1
sss
2019. május 18. | 22:03
Mindenesetre az Orbán-Salvini-Strache tengely már nem jön össze utóbbi bukásával.
1
sss
2019. május 18. | 15:33
Az ellenzéki párt reményei szerint a kampányfilm nagyon sok választót meg fog győzni arról, hogy támogassák az EP-programjukat.
1
sss
2019. május 18. | 13:45
sss
2019. május 19. | 09:12
Nobert Hofer közlekedési miniszter állhat a Szabadságpárt élére.
sss
2019. május 18. | 22:03
Mindenesetre az Orbán-Salvini-Strache tengely már nem jön össze utóbbi bukásával.
sss
2019. május 18. | 15:33
Az ellenzéki párt reményei szerint a kampányfilm nagyon sok választót meg fog győzni arról, hogy támogassák az EP-programjukat.
sss
2019. május 18. | 13:45
Most már erről is papírjuk van.