Napi jegyzet - Nem kell már sokat aludni ahhoz, hogy május 26-án vasárnap Magyarország jövőjéről szavazhassunk. Ez egyben alkalom lesz arra is, hogy piros lapot adhassunk az Orbán-kormánynak, ami a „nagy szabadságharcában” lassan minden hidat feléget maga mögött, elszigetelve hazánkat az Európai Unióban.
Az európai parlamenti választásokon eddig mindig jóval kisebb volt a részvételi arány, mint az országgyűlési választásokon. Az előrejelzések szerint ez most sem várható másképp, a tavaly áprilisi közel 70 százalékos részvétel megismételhetetlennek látszik, főleg, hogy sok ellenzéki szavazót csalódottá tett a kormánypártok újabb kétharmados győzelme.
Azt sem feltétlenül érzik sokan, hogy az európai parlamenti választás felértékelődött, Európa és Magyarország szempontjából pedig a mostani fontosabb lesz, mint eddig bármikor. Igaz, május 26-án nem lehet majd leváltani az Orbán-kormányt, ami hivatalosan 2022-ig szerzett mandátumot, ugyanakkor a választók ítélete befolyásolni tudja a kabinet mozgásterét.
Ha viszont a sokat kritizált közvélemény-kutatók számítása bejön, akkor nem csupán egy újabb győzelemmel számolhat az Orbán-kormány, hanem az olyan erős felhatalmazást jelenthet a számára, amivel minden uniós kritikát visszaüthet a következő években.
Mindahányszor az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság szóvá teszi majd, hogy a magyar kormány megsérti a demokratikus jogokat Magyarországon, Orbán Viktor az európai parlamenti választáson elért eredményét lobogtatva kijelentheti:
„A népem nevében cselekszem, és erre felhatalmaztak a magyar választók.”
Vagyis mindent megtehet majd, és meg is fog tenni azért, hogy Magyarország hosszú távú érdekei ellenében a megosztott, széttöredezett Európával egyenlő saját politikai vízióját megvalósítsa.
A 21. század olyan kihívások elé állítja az emberiséget, amit a nemzetállamok egyedül nem lesznek képesek megoldani. Sem a magyar kormány által szajkózott migrációs veszéllyel, sem a Kövér László fideszes házelnök által elbagatellizált klímaváltozással nem vehető fel a harc közös, európai vagy akár globális erőfeszítések nélkül. Ezekben a sorskérdésekben, aki egyedül marad, az nem egyszerűen lemarad, hanem a saját fennmaradását kockáztatja.
Május 26-án erről is döntünk, és ha az ellenzéki pártok szavazói legyintenek a választásra, akkor Orbán Viktor forgatókönyve teljesül.
Sajnos úgy tűnik, mintha még néhány közvélemény-kutatás is arra játszana, hogy az ellenzéki szavazókat apátiába sülyesszék. Felméréseikkel azt sugallják, hogy az ellenzéki pártok esélytelenek és valójában semmi sem állíthatja meg a kormánypártokat. Nem kétséges, a Fidesz-KDNP támogatottsága nagyon nagy, de az csupán a biztos ellenzéki szavazókon múlik, hogy mennyire lefutott meccsről lesz szó a választás napján.
Persze a kormánypártok is tisztában vannak azzal, hogy azért a részvétel nem elhanyagolható kérdés, de továbbra is arra számítanak: most is működni fog az „oszd meg és uralkodj” elve. Ha szétnézünk az országban, csak az óbadoldali MSZP-Párbeszéd és a Fidesz-KDNP által jobbszélre engedett Mi Hazánk választási plakátjai láthatóak kedvezményes helyen. Mindkét alakulat esetében elmondható (az óbaloldalhoz sorolható a gyurcsányista Demokratikus Koalíció is), hogy politikai szükségszerűségük csak kormánypárti érdek. Még ha nem is teljes mértékben bérelt ellenzéki pártok, minimum hasznos lehet a lélegeztetőgépen tartásuk a továbbra is legerősebb ellenzéki pártnak számító Jobbik és a zöldpárti LMP mandátumainak minimalizálása céljából.
A tétek világosak.
Május 26-án még nem válthatjuk le a kormányt, de megakadályozhatjuk, hogy Orbán Viktor leváltsa Magyarország érdekeit a saját céljait emelve a helyükbe.