Máris megrongálták a karikatúra szerű Hunyadi-szobrot

Hunyadi-szobor

Szerdára virradóra ellopták a kilenc napja felavatott zimonyi Hunyadi János-szobor kardját, a hatóságok azonban már el is kapták a tolvajokat - közölte értesülését a Vecernje Novosti című belgrádi napilap az internetes oldalán.

Az újság közlése szerint a kard hamarosan visszakerül a helyére.

A bronzszobor kardját három férfi és egy nő lopta el, a nőt a rendőrség szabadon engedte, két férfit őrizetbe vett, a harmadik ellen pedig körözést adtak ki.

Hunyadi János egész alakos zimonyi szobrát a múlt hétfőn, az 1456-os nándorfehérvári csata 563. évfordulóján avatta fel Áder János magyar és Aleksandar Vucic szerb államfő.

Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész alkotása állítólag a Thuróczi-krónikában fennmaradt ábrázolás alapján készült, ám az MTI jellemzésével szemben a meglehetősen méltatlanra sikerült alkotás a gyakorlatban úgy fest, mintha a művész legalább két kiló varázsgomba után próbálta volna megformálni a híres törökverőt.

Az MTI beszámolója szerint a szerbek Hunyadi Jánost Sibinjanin Jankóként ismerik, és nevét a szerb emberek körében legalább akkora tisztelet övezi, mint a magyarokéban (nyilván ennek kifejezéseképpen tették tönkre az egykori hadvezért ábrázoló szobrot...).

A nándorfehérvári csatát - amikor a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira - a szerb történelemkönyvek a törökök ellen Hunyadi által vezetett magyar-szerb közös küzdelemnek nevezik. Hunyadi János Zimonyban halt meg pestisben, így nemcsak a nándorfehérvári csatának, hanem a hadvezér egész életének is emléket állít a zimonyi Duna-parton felavatott szobor.

Mérget adjatok nekem, rögtön ölő mérget! - hörögte a török szultán, mikor megtudta, hogy legyőzték Nándorfehérvárnál

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt - a mai Belgrádot - védő magyar hadak megsemmisítő, legendás vereséget mértek II. Mehmed török szultán seregeire. A keresztény győzelem kis híján öngyilkosságba kergette a fiatal török uralkodót. A korabeli források szerint meglehetősen ambiciózus, művelt, ugyanakkor kegyetlenségéről hírhedt II.