Merkel ünnepelni jött, de itthon Orbán ünnepelhet

Akik konfrontatív hangnemre vártak Angela Merkel német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök találkozója kapcsán, azoknak csalatkozniuk kellett, helyette nagyon is konstruktív hangnemet tapasztalhattak.

A két vezető a páneurópai piknik 30. évfordulója alkalmából találkozott Sopronban. Arra emlékeztek közösen, hogy 1989. augusztus 19-én több száz NDK-állampolgár léphetett át az osztrák-magyar határon, ez fontos mérföldkő volt a berlini fal leomlásához és a német újraegyesüléshez. Az ünnepélyes apropó miatt sem volt várható, hogy a német és a magyar kormányfő ezt az alkalmat használja fel kritikára, noha a bevándorlás és az Európai Unió jövőjének kérdése miatt egyáltalán nem volt felhőtlen a két ország viszonya az elmúlt években. A Merkel és Orbán narratívája közti különbségek azért finoman, de felfedezhetőek voltak ünnepi beszédeikben.

A magyar miniszterelnök azt mondta a német kancellár méltatásába csomagolva, hogy „Európát újra és újra, vitáról vitára, konfliktusról konfliktusra, napról napra újra kell egyesíteni”. A következő mondatában azonban már a kormánya által az uniós központosítással (centralizálással) szembemenve képviselt szuverenista (ezt a liberálisok sok esetben félremagyarázva „veszélyes” nacionalizmussal és a populizmussal azonosítják) felfogásnak adott hangot:

„Európa alapját a független és szabad nemzetek adják, ezért az európai egység sosincs kész, azt mindig, újra és újra meg kell alkotni.”

Ezzel amellett foglalt állást, hogy az egységes Európának nem lehetnek a közös jövőre nézve kőbe vésett koncepciói, hanem mindig az adott kor körülményeihez kell igazodni, akár vállalva a vitákat is.

Angela Merkel sem maradt úgymond „adós”, és Sopron történelmének példájából levezetve, az európai jövőt övező vitákra utalva úgy fogalmazott: Sopron egyenlő a szabadsággal, a szolidaritással, a békével, és Sopron a példája annak, hogy 

„milyen sokat el tudunk érni mi, európaiak, ha bátran kiállunk oszthatatlan értékeink mellett”. 

Jóval konkrétabban fogalmazott a menekültkérdésről, amikor lényegében a magyar kormány narratíváját húzta alá, ami arról szól, hogy a problémát helyben kell kezelni, míg a bevándorlást vissza kell szorítani. Merkel azt mondta: a válságövezetekből származó, védelemre szoruló, Európában menedéket kereső emberek arra emlékeztetnek bennünket, hogy milyen fontos harcolnunk a menekülést és az elüldözést kiváltó okok ellen. Vagyis ő is azt emelte ki, hogy elsődlegesen helyben kell kezelni a menekültkérdést.

Az ünnepi beszédeik után a két vezető közös sajtótájékoztatót is tartott, melynek súlypontját inkább a gazdasági és a hadiipari kérdések adták. A hétfői találkozón nem csupán az volt szokatlan, ahogy Orbán Viktor körbedicsérte a kancellárt („a keményen dolgozó és sikeres hölgyek előtt pedig már messziről megemeljük a kalapunkat”), de Angela Merkel sem csupán a vitás ügyekben volt finomkodó. A kancellár – akarva-akaratlanul - még muníciót is adott az Orbán-kormánynak azokkal a kritikákkal szemben, melyek folyamatosan az uniós források rossz felhasználásával és a korrupció intézményesítésével vádolják a magyar kabinetet.

„Ha Magyarország növekedési rátáját megnézzük, akkor valóban látszik, hogy Magyarország az emberek érdekében jól fekteti be ezt a pénzt”

 – jelentette ki Angela Merkel az uniós forrásokra célozva, majd azt is megjegyezte: Németország örül, hogy munkahelyek létesítésével hozzájárulhat ehhez. Nesze neked „csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez”.

A sajtótájékoztatón érdemi kérdés csak két német újság részéről érkezett. A bevándorlás ügyét láthatóan Merkel igyekezett „tovább passzolni” és megismételte, amit már korábban többször is kijelentett, vagyis az Európai Bizottság új elnökével, Ursula von der Leyennel ért egyet, aki szerint „új startra” van szükség. Hogy ennek milyen iránya lehet, egyelőre csak találgatni lehet, de jól jelzi a német álláspont változását, hogy ünnepi beszéde után Merkel a sajtótájékoztatón is azt mondta: a menekülteknek elsősorban ott kell segíteni, ahol a probléma keletkezett.

Az, hogy az utolsó hivatali idejének végéhez közeledő német kancellár egyre óvatosabban és megfontoltabban nyilvánul meg a bevándorlásról, összefügg az őszi kelet-németországi választásokkal. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a volt NDK területén a bevándorlásellenes AfD a legnépszerűbb párt, a Merkel-féle CDU a második helyen áll. Amennyiben Kelet-Németországban nem sikerül megakadályozni az AfD előretörését, az akár Merkel kancellárságának az idő előtti végét is jelentheti.

A soproni sajtótájékoztatón Orbán Viktor is kapott német újságírói kérdést, szembesítették azzal, hogy a bevándorlás miatt kifejtett álláspontján kívül is kap kritikákat, például a magyar demokráciát elmarasztaló véleményeket. A magyar kormányfő ezt a felvetést lazán lepattintotta magáról, szerinte politikai elfogultságból támadják a kormányát. Merkel uniós forrásokra vonatkozó kijelentése után magabiztosan állíthatta azt, hogy a kormánya ellen felhozott vádakat tényekkel nem támasztják alá, ezért nem is veszik őket figyelembe. Cinikusan még azt is hozzátette, hogy mindenki gyűjtsön személyes tapasztalatokat, jöjjön el Magyarországra, és „akkor meg fogja érteni, hogyan szervezik az életüket a magyarok”, szívesen megismertetik a világgal, „hogy mik azok a folyamatok, amelyek elindították Magyarországot a gyarapodás útján”.

A találkozó és a sajtótájékoztató alapján Orbán Viktor az, akinek van oka dörzsölnie a tenyerét. Nem csupán azt sikerült újfent demonstrálnia, hogy az ellenfelei által ismételgetett „elszigeteltség” ellenére továbbra is stabilak a német-magyar kapcsolatok, de még a bevándorlás tekintetében is úgy tűnik, egyre jobban felzárkózik a magyar állásponthoz a német politika. Az már csak hab a tortán, hogy az uniós források felhasználását ért vádakkal szemben ezentúl Merkel kijelentésével lehet visszaütni minden támadást.

Thorsten Benner, a berlini Globális Közpolitikai Intézet igazgatója erre azt írta a Twitteren, hogy Merkel közvetlenül táplálja az orbáni propagandát, mivel a kohéziós források olajozzák Orbán klientelista gépezetét, amit már az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is vizsgál.

„Borzasztó megfogalmazás, ha ezt mondta. Lehet pozitívan nyilatkozni a gazdasági kapcsolatról anélkül, hogy szemet hunyna Orbán korrupciója felett”

 – írta Benner. Egy másik bejegyzésében azt firtatta, hogy Merkel miért nem beszélt a jogállamiságról, arról, ahogyan Orbán visszaél a kereszténydemokráciával és „illiberális államot”. Benner szerint Merkel és Orbán sajtótájékoztatója azt a szörnyű jelzést küldi, hogy a német kancellárt nem érdekli a jogállamiság, illetve Orbán megvette a hallgatását azzal, hogy támogatta Von der Leyent.

Boris Kalnoky, a Die Welt tudósítója - szintén a Twitteren – úgy fogalmazott:

„Aki kritikát várt Merkeltől Orbán irányába, akár virágnyelven, az hiába várta. Itt egyértelműen egy új kezdetről van szó a kétoldalú kapcsolatokban.”

Figyelmeztetés ez azoknak az ellenzéki és kormánykritikus hangoknak is, melyek kívülről várják az Orbán-kormány megtörésének csodáját.