Jakab Péter: "A mi feladatunk az, hogy a küzdeni tudókat összefogjuk"

Jakab Péter
Jakab Péter

Jakab Péterrel, a Jobbik frakcióvezetőjével készítettünk interjút

  • az önkormányzati választásokról,
  • a jobbikos jelöltekről,
  • a sokszínű városvezetésről,
  • a fejlődésről,
  • a haldokló vidékről,
  • a száraztészta-jövőről,
  • és egy fontos ígéretről.

Hivatalosan is véget ért a jelöltállítási folyamat, és az eddigi kampányoktól eltérően sok olyan Jobbik-szimpatizáns lesz az országban, aki nem szavazhat sem jobbikos önkormányzati képviselő-, sem jobbikos polgármester-jelöltre, de még csak önálló logós megyei listára sem. Ez egy félig üres, vagy egy félig teli pohár?

Ez egy történelmi jelentőségű választás! Nem pártok fognak megmérkőzni a Fidesszel, hanem hiteles közéleti szereplőknek kell felvenniük a harcot egy hiteltelen hatalommal szemben.

Ebben a küzdelemben a Jobbik minden hiteles jelöltet támogat, és arra kérjük a választóinkat, hogy ők is ezt tegyék.

Egy önkormányzati választáson sokaknak eleve nem a pártszínek a fontosak, hanem az, hogy ki lesz a körzet jó házmestere, aki gondoskodik az ottélőkről, harcol azért, hogy felújítsák az utakat, aki az adóforintokat nem látványberuházásokra fordítja, hanem például új eszközöket, berendezéseket vásárol a helyi kórháznak, mint ahogy azt Szombathelyen Balassa Péter jobbikos képviselő tette az elmúlt időszakban.

Ebben az új szisztémában a Jobbik hogyan teljesített?

A mögöttünk hagyott év arról szólt, hogy lehetőleg mindenhol egy-egy elleni küzdelem alakuljon ki a NER-jelöltjeivel szemben. A Jobbik ezekhez a konstrukciókhoz hiteles közéleti szereplőket kínált. Előfordult persze olyan is, amikor azt kellett kérnünk egy-egy jelöltünktől, lépjen hátra egyet, hogy a közösség egésze kettőt léphessen előre.

A Jobbik erejét pont az mutatja, hogy a jelöltjeink zokszó nélkül képesek voltak áldozatot hozni a közösségükért.

Mi valóban komolyan gondoljuk, hogy az ország csak akkor fog fejlődni, ha készek vagyunk érte áldozatot is hozni. A Fidesz nem hoz áldozatot, ők csak kivesznek a közös kasszából, és azt nézik, hogyan tudják a saját klientúrájukat még gazdagabbá tenni.

Ha már a Fidesz és a közösségek kapcsolatáról beszél: a napokban Gulyás Gergely kancelláriaminiszter már belengette, ha nem Tarlós István nyer, akkor Budapest elesik a fejlesztési pénzektől. Ez a jövő vár az országra is?

Nem. Ez egy tévhit. Ott, ahol nincs teljesítmény, félelemkeltéssel próbálkozik ez a jellemtelen kormányzat. Másrészt, mivel a fideszes polgármester-jelöltek eleve Orbán Viktor kegyéből indulhatnak el a választásokon, úgy érzik, hálával tartoznak, és hálásak is Orbán Viktornak, és ezért soha nem fognak vele szembe menni. Még a választóik kedvéért sem teszik ezt meg. Maximum megköszönik, ha a rezsim némi morzsát leszór a településük asztalára. A lakosság bizalmából megválasztott ellenzéki jelölt viszont csakis a közösségnek tartozik elszámolással, és a település érdekében kész konfrontálódni is a kormányzattal. Ennek a lokálpatrióta küzdelemnek köszönhető, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok gyakran jobban teljesítenek, mint azok, amelyek csak a központi forrásokra vártak.

Idén kevesebb az ellenzéki jelölt. Ez akár jelentheti azt is, hogy valóban a felkészültek kerülnek így helyzetbe, és a programok is sokrétűbbek.

Az Orbán-rendszer egy dolgot biztosan megtanított nekünk: azt, hogy képesek legyünk olyanokkal is leülni egy asztalhoz, akikkel egyébként a világlátásunk nem azonos, ennek ellenére fontosnak tartjuk azt, hogy közösen gondolkodjunk a településeink jövőjéről. A Fidesz soha nem igényelte a közös gondolkodást, a Fidesz csak kinyilatkoztat. És akármilyen butaság is az, amit kitaláltak, végrehajtották, mert eddig nem volt velük szemben megfelelő erejű kontroll.

Ha képesek vagyunk a településünk érdekében megtalálni a közös nevezőt, én azt hívom úgy, hogy fejlődés.

A sokszínű városvezetés a garancia arra, hogy ha valakivel elszaladna később a ló, mindig legyen olyan politikai, közéleti szereplő, aki az adott polgármestert, alpolgármestert figyelmezteti.

Akárhogy is, 2019-ben a párt történetében először polgármestert adhat egy megyeszékhelyen (Eger – Mirkóczki Ádám), egy megyei jogú városban (Dunaújváros – Pintér Tamás), valamint egy fővárosi kerületben (XXIII. kerület / Soroksár – Bereczki Miklós) is. A Jobbik mennyire készül külön ezekre a kampányokra?

Mi mind a 3200 települést prioritásként kezeljük, de nyilván vannak olyan helyek, amelyek kiemelten fontosak számunkra.

Mert itt megmutathatjuk, hogy a Jobbik nem arra szerződött, hogy a pálya széléről kiabáljunk nagyokat. Most bebizonyíthatjuk, arra is alkalmasok vagyunk, hogy felmenjünk a pályára, és gólokat rúgjunk a lakosság érdekében.

Egyébként pedig központilag annyira támogatjuk a jelöltjeink kampányait, amennyire ők azt igénylik, hiszen helyben nem a pártpolitikát kell elsősorban hangsúlyozni, hanem a helyi ügyek fontosságát.

A kampány során járja a kistelepüléseket is, mennyire narancssárga a valóságban a vidék?

A kistelepülések egyáltalán nem narancssárgák, de egzisztenciális okokból, sok esetben kényszerűségből odahúzzák az ikszet. Hiszen azt hallják, hogyha nem a Fideszre szavaznak, akkor az egyetlen foglalkoztatótól, az önkormányzattól sem fognak munkát kapni. A jelenlegi rendszerben egyről a kettőre jutni szinte lehetetlen, a bérek a béka feneke alatt vannak, sok helyen nincsen háziorvosi ellátás, nincs iskola, a vidék gyakorlatilag haldoklik. Eközben keresik azt a segítő kezet, amely képes kiutat mutatni a jelenlegi helyzetükből, a kezet, amely összefogja a településüket.

Akkor fog elindulni az ország a fejlődés útján, ha a magyar emberek végre nem egymásban látják az ellenséget, hanem közösen fellépnek azért, hogy a kormánynak ne legyen más lehetősége, mint szolgálni őket, mert máskülönben megbukik.

Ahogy arra az imént utalt, egy-egy helyi gazdasági csoport túszul ejthet egy közösséget, jelenthet számukra valós segítséget egy ellenzéki segítő kéz?

Az, hogy ennyire különböző hátterű politikai és közéleti szereplők képesek együttműködni, erőt kell sugalljon a választópolgárok számára. Nincsenek kevesen, nincsenek egyedül, van hova csatlakozniuk, lesz aki, megvédje őket! Így érdemes felvenni a kesztyűt a helyi kiskirályokkal szemben.

Kapott ön is egy zacskó száraztésztát. Megérte?

Pontosan az volt a száraztésztás akcióm célja, hogy a fiatal korosztályt is megszólítsuk, és közéleti aktivitásra sarkalljuk. Ebben segítségemre volt a száraztésztás játék is. Az a dorogi srác pedig aki hozott egy zacskó tésztát az ottani fórumomra, így üzente meg Orbán Viktornak, hogy az ő jövője nem eladó. Az ő nevében is tettem le a miniszterelnök asztalára azt a bizonyos szatyrot. Az ország jövője nem eladó.

Ha már országjárás: mit jelent 2019 szeptemberében olyan magyar kistérségekben élni, amelyek egyébként az EU legszegényebb régiói között vannak számon tartva?

Van akinek a teljes kilátástalanságot, másnak a küzdeni akarást. A mi feladatunk az, hogy a küzdeni tudókat összefogjuk, a reményvesztetteknek pedig reményt adjunk. A leszakadó és elszegényedő vidék problémája ugyanis mindannyiunké. Sopronba például tömegével érkeznek a kelet-magyarországi munkavállalók, jártam is a Kis-Miskolc nevű városrészben (egyébként a soproni ellenzék egyik kampánytémája épp a városba érkező rejtett migráció megállítása – a szerk). Sok térségben teljes a kilátástalanság, ha akad is munkahely, nincs a munkalehetőségek között alternatíva: vagy az egyik gyártósornál dolgozom, vagy pedig egy másiknál, de még ezért is két órát kell utaznom olyan buszjáratokon és utakon, amik szinte használhatatlanok.

A vidéki emberek éppen ezért nem azt akarják, hogy Budapestről mondják meg nekik, hogy mi a magyar valóság.

Azt várják, hogy valaki menjen el közéjük, és öntsön lelket beléjük, hogy van értelme maradni, van értelme küzdeni, van értelme a közéletben aktivizálni magukat. Ez az első lépés. Nem az ideológia érdekli őket, hanem a napi szintű túlélés. „Csak éljük túl a mai napot, éljük meg a holnapot!” - azt várják a politikusoktól, hogy ebben segítsenek nekik.

A nagy béremelésnek aztán mégis az lett a következménye, hogy a jászberényi Electrolux 800 munkavállalójától megszabadul. Legalábbis ezt mondta a fideszes polgármester.

A kormány felelősségé, hogy szinte minden a multinacionális cégek kénye-kedve szerint történik ebben az országban. Semmilyen elvárást nem fogalmaznak meg velük szemben, miközben a magyar kkv-kat agyonadóztatják. A multik átlagosan 15 millió forint támogatást kapnak minden egyes újonnan létrehozott munkahely után. A magyar kis- és középvállalkozók mi mindenre lennének képesek, ha a kormányzat ezt az összeget nekik utalná át?! Béreket emelnének, fejleszthetnének, modernizálhatnának. És amikor jön egy válság, ők itt maradnának, míg egy multi, ha már nem megfelelő számára a gazdasági környezet, hipp-hopp  elhagyja az országot.

A versenyt megöli a kormány, a rabszolgatartókat pedig támogatja, még akkor, ha esetleg a rabszolgákat szélnek eresztik.

Miskolc kapcsán hallani arról, hogy elmehet a Bosch, de leépítést jelentett be a Tobacco is. Ennyire kiszolgáltatottak vagyunk?

A kormány a homokba dughatja a fejét, de a munkavállaló látja, hogy a gyárban az egyik műszakot megszüntetik, és az alkalmazottak az utcára kerülnek. Érthetetlen, hogy amikor a Bosch első számú gazdasági vezetője bejelenti, hogy jön a recesszió, és az elbocsájtásokkal járhat, akkor a kormány elintézi annyival, hogy nekik nem szóltak erről. Ez lenne az Orbán-kormány gazdaságvédelmi akcióterve? A magyar kormánynak fel kellett volna készülnie, vagy sokkal inkább meg kellett volna előznie, hogy a gazdaságunk szinte teljesen egészében a német autóipar gyarmataként működjön. Ez a gyarmati lét Orbán Viktor komfortérzetének ugyanakkor megfelel, hiszen Angela Merkel is megdicséri őt, hogy tökéletesen használja fel a forrásokat. És ez nem véletlen.

Orbán azt vállalta, hogy olcsó munkaerőt biztosít a német gazdaságnak, cserébe a német politika mindent el fog tűrni neki, azt is, ha lábbal tiporják a magyar demokráciát. Az alku árát úgyis a magyar munkaerő fizeti meg.

Jászberényben jellemző módon három nyelven jelentették be az elbocsájtásokat, magyarul, angolul és ukránul.

Igen, de beszédes az is, hogy ha valahol sztrájk van, akkor mindig megjelennek a külföldi vendégmunkások, és sztrájktörőként megakadályozzák, hogy a magyar munkavállalók érdekeit lehessen a törvények szerint érvényesíteni. Ez is az alku része, Orbán Viktor csak azt vállalta, hogy olcsó munkaerőt biztosít, innentől kezdve az már nem érdekes, hogy honnan érkeznek az olcsó vendégmunkások. Csak az irány egyértelmű, alacsonyan kell tartani a magyarországi béreket. A Jobbik béruniós kezdeményezése ezen a helyzeten változtatott volna. Hiszen a nyugat-európai államokban dolgozók sem nézik azt jó szemmel, ha félperiféria országaiból tömegesen érkező munkavállalók letörik az ottani béreket.  Nem véletlen, hogy a magyar bérfelzárkóztatás érdekében német szakszervezet működik hazánkban.

Jogosnak tűnő kritika a Jobbikkal szemben, hogy bár volt egy innovatív ötletük, a bérunió, ám azt elengedték. Most Ön, frakcióvezetőként mégis a bérfelzárkóztatásról beszél.

A bérunió innovatív lépés volt, amit folytatni kell, már csak azért is, mert az országon belül is óriási a bérszakadék. Joggal sérti az emberek igazságérzetét, hogy egy vidéki melós kevesebbet keres ugyanazért a munkáért, mint egy fővárosi munkavállaló, még akár egy állami cégnél is. Arról nem is beszélve, hogy még mindig él az a sztereotípia, hogy Budapesten drágább az élet, de ez nem igaz: az élelmiszer, a rezsi, a benzin sok esetben többe kerül vidéken. A vonatjegyért, az utazásért pedig ugyanannyit fizet mindenki, hiába van a fizetések között több tízezer forint különbség. Jogos követelés a bérszakadék betemetése, azonban az állam inkább kihasználja a vidéki emberek szegénységét.

Mit tudnak segíteni a jobbikos képviselők, polgármesterek?

Legfőképp abban tudnak segíteni, hogy közösen, egymást is erősítve az asztalra csapnak, és kiállnak azért, hogy módosítsák a munka törvénykönyvét úgy, hogy az ne a munkavállalókat kihasználók, hanem a munkavállalók törvénykönyve legyen. Ha közösen követeljük a bérek felzárkóztatását és a valódi munkavállalói érdekvédelmet, akkor a társadalmi akarat előtt, ha az egy irányba mutat, még ez a kormány is kénytelen lesz meghajolni.

Tehát, most megígérte, hogy a Jobbik ebben partner lesz október 13. után is?

Nemhogy partner lesz, hanem a küzdelem generálója. Addig nem fogjuk elengedni a bérfelzárkóztatás kérdését, amíg érdemi lépéseket nem tesz ezirányba a kormány.

De nagyon fontos, hogy ne csak a Jobbik álljon a kezdeményezés mögé, hanem lehetőleg minél több önkormányzat ismerje fel, hogy ebben a kérdésben lépni kell, különben a vidék el fog néptelenedni.

Egyébként milyen eredményt vár az önkormányzati választásoktól?

Nem akarok a számokkal játszani. Akkor leszek elégedett, ha azt látom, hogy az emberek ezen a választáson felismerik, hogy a kormányváltás az önkormányzatokban kezdődik. Ne otthon üljünk október 13-án, hanem tegyük meg az első lépést azon az úton, amelynek a végén mi magyarok ismét elmondhatjuk azt, amit a történelem során oly sokszor: ezt a rezsimet is megbuktattuk. 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss

Nehezen tudják megemészteni a vasárnapi eredményeket a kormánypártban.
A felmérések nem tudták előre jelezni Borkai Zsolt győri polgármester szex- és korrupciós videójának negatív hatásait.
Az Index online választási műsorban kérdezte a frissen megválasztott ellenzéki főpolgármestert, aki többek között arról beszélt, hogy minek tulajdonítja a győzelmét, miben hibázott a Fidesz, és az eredmény mennyiben köszönhető a Borkai-ügynek.
Hetekbe telhet, amíg Ausztriának új kormánya lesz.