Számít-e, hogy meghalt az Iszlám Állam vezetője?

Bagdadi

Egy amerikai különleges egység likvidálta Abu Bakr al-Bagdadit, az Iszlám Állam vezetőjét – pontosabban fogalmazva a terrorvezér öngyilkos lett menekülés közben. Mit jelent ez a szervezetre és általánosabban véve a terrorizmusra nézve?

A Külügyi és Külgazdasági Intézet „Mi a jelentősége Abu Bakr al-Bagdadi halálának a dzsihádista terrorizmus jövője szempontjából?” címmel közölt elemzést a kérdésről, amelyben több kutató véleményét is olvashatjuk.

Szalai Máté szerint

al-Bagdadi likvidálása fontos lépés lehet ugyan a globális dzsihádista mozgalom elleni küzdelemben, ugyanakkor a jelenlegi tudásunk szerint mérföldkőnek legfeljebb csak szimbolikus értéke miatt tekinthető.

Negatív és pozitív hatásai is lehetnek az ilyen kiiktatásoknak, pozitív akkor, ha

  • kommunikációs problémákat okoz a szervezeten belül
  • gyengíti a csoport tagjainak merényletek elkövetésére való képességét
  • az utód mérsékeltebb

A károkat minimalizálhatja a szervezet

  • ha a likvidált vezetőből sikerül mártírt faragni, így növelve a népszerűségüket
  • ha intézményesítik a működést, tehát csökkentik a parancsnokok és a személyes kapcsolatok szerepét, a sikeres utódlás következtében növekedhet a szervezet intézményeibe vetett bizalom

A kutató szerint ezekből következően két szemponton múlik a likvidálás értéke:

  • a hálózat szerkezetén és a vezető abban elfoglalt szerepén
  • és a vezetőség túlélő tagjain

Az ISIS szervezete

Az Iszlám Állam végrehajtást tekintve decentralizált transznacionális hálózatként működött, tehát nem al-Bagdadi döntött minden operatív kérdésben, sőt, gyakran akár nem is tudhatott róluk. Ebből kiindulva nem biztos, hogy kiiktatása bármilyen gyakorlati változást hoz az ISIS életében, a globális hálózatuk él és virul, az általa szorosabban irányított iraki-szíriai magszervezet helyi sejtjei épp visszaerősödőben vannak.

Utódlás

Szalai úgy látja, rövid távon a nemzetközi biztonsági helyzet romlásával járhat, ha az új vezető saját legitimitásának erősítése érdekében nagyobb merényletek szervezésére ösztönöz, de nem biztos, hogy al-Bagdadi karizmatikus személyét pótolni tudják.

Jó az al-Kaidának?

Az elemzésben arról is olvashatunk, hogy Oszama bin-Laden halálát követően az al-Kaida pont al-Bagdadi miatt került PR-hátrányba, mert Ajman al-Zavahiri nem tudott megfelelni a kommunikációs szerepének.

Ebből akár következhet az is, hogy átrendeződés történik a globális dzsihádista mozgalmon belül, ha az ISIS visszaszorul, újra előrébb léphet az al-Kaida, vagy más csoportok. Összességében az ilyen szervezetek létrejöttének megágyazó politikai, gazdasági és társadalmi okokat kellene felszámolni.

Tálas Péter azt írja, hogy al-Bagdadi volt az utolsó élő tagja az ISIS negyvenhárom alapító vezetőjének. A kutató kifejti, hogy az ISIS, mint kvázi állam két éve halott, de a kisebb szervezetek így is tovább élnek, tehát al-Bagdadi likvidálása csak szimbolikus jelentőséggel bír.

Ilyen szempontból viszont mégis fontos lépés volt, mert a „kalifátus” al-Bagdadi személyes projektje volt, ezzel pontot tettek a „legyőzhetetlen ISIS” narratívájára.

Csiki Varga Tamás is vegyes következményekről beszél:

A „szakrális vezető halála közel sem jelenti a mozgalom végét, mint ahogy a „kalifátusként berendezkedett egykori földrajzi entitás felszámolása sem jelentette az ISIS végét. Azonban a „franchise” stratégiai léptékű veszteségként élheti meg a magát politikai és vallási vezetőnek kikiáltó „kalifa” halálát, mert Bagdadi személye egyben szimbólum is volt, amelyet/akit nehéz pótolni.

Negatívum lehet az ISIS-re nézve, hogy lazulhat azokkal a szervezetekkel a kapcsolat, amelyek személyesen al-Bagdadinak fogadtak hűséget.

(…) sőt, maga az ISIS központi szervezete is tetszhalott állapotba kerülhet a szíriai és iraki csoportok és vezetőik folyamatos „kivéreztetése” következtében, bár az ottani szélsőséges harcosok száma még mindig több ezres nagyságrendű lehet.

Amerika üzenete

Csiki Varga Tamás azt is megemlíti, hogy az Egyesült Államok Szíria-politikája kapcsán jelzésértékű is lehet ez az akció:

bár formálisan a katonai erők kivonása az elsődleges stratégiai cél, rendelkezésre állnak még olyan eszközök, amelyekkel Washington is bele tud nyúlni a térségben – akár helyi szinten – zajló eseményekbe is.

Wagner Péter azzal kezdi elemzését, hogy al-Bagdadi valószínűsíthető halála felüdülést hoz az amerikai Közel-Kelet-politikába, mert végre világos sikert tudnak felmutatni.

A kutató szerint az utódlás mindig kényes kérdés, lehetőséget biztosít a viszályra, ami gyengítheti a szervezetet, ráadásul al-Bagdadinak kialakult egy belső ellenzéke is.

A lényeg viszont ezután sem változik:

Abu Bakr al-Bagdadi halála nem fogja a dzsihádista terrorizmus végét jelenteni sem a Közel-Keleten, sem általában az iszlám világban. Az erőszak mögött meghúzódó ideológia sokkal szélesebb körű, mint maga az Iszlám Állam, és továbbra is virágzik. Az iszlám világ jelentős területeit átható társadalmi és politikai feszültségek ezentúl is jelen lesznek, a mostani trendek alapján nem úgy tűnik, hogy a számuk vagy a súlyosságuk középtávon csökkenne. Így aztán az is valószínű, hogy még sokáig jelentik az Iszlám Államhoz hasonló szélsőséges szerveződések táptalaját, illetve az ott élők annak tömegbázisát.

Abu Bakr al-Bagdadi portrénk:

A terroristavezér, aki rettegésben tartotta a világot

A Newsweek információja után Donald Trump hivatalosan is megerősítette, hogy meghalt az Iszlám Állam vezetője, a magát kalifának kikiáltó Abu Bakr al-Bagdadi, a világ egyik legkeresettebb terroristavezére. Pontosan ki is volt ő? Abu Bakr a-Bagdadi, vagy Ibrahim kalifa, nevével ellentétben valószínűleg nem Bagdadban, hanem Szamarrában született 1971-ben, vallásos család fiaként, az Ál-Bú Badri törzs tagjaként.

 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Németh Márton

Friss