A jobbikos Rig Lajos valóban hű ígéretéhez és szó szerint a nép hangjává vált az országgyűlésben. A képviselő legutóbb egy csoport gerincvelő eredetű izomsorvadással (SMA) élő személy élén jelent meg egy bizottsági ülésen, ahol a képviselőknek arról kellett dönteniük, hogy ezeknek a személyeknek is juttassanak-e állami támogatást a meglehetősen költséges, de a túlélésüket biztosító gyógymód eléréséhez a propaganda kiadások kárára. Noha a fideszes képviselők leszavazták a javaslatot, az érintetteknek legalább lehetősége nyílt arra, hogy szemtől szembe álljanak a sorsukról döntő emberekkel.
30 ember életmentő kezelését akadályozták meg a fideszesek
Rig Lajos nyújtotta be a törvényjavaslatot, amely a propagandakiadásokra szánt 30 milliárd forintból csupán 4 milliárdot csoportosított volna át annak érdekében, hogy minden SMA-s megkapja a Spinraza nevű gyógyszert. Jelenleg 30-an várnak kezelésre, mert forráshiányra hivatkozva nem minden érintettnek finanszírozza a több mint 150 milliós terápiát az egészségbiztosító.
A politikus most egy aggódó pedagógus levelét továbbította Kásler Miklós oktatásügyért is felelős miniszternek, talán azt remélve, hogy ha személyesen a szakember szavaival szól a miniszterhez, az nem tudja politikai mocskolódással kiváltani az érdemleges válaszadást.
A levél így szól:
„Segítségét szeretném kérni. Nem tudom módjában áll-e vagy sem, de mind a pedagógusok, mind a szülők nevében mondhatom, hogy teljes a bizonytalanság a köznevelésről szóló törvény idei módosításaival kapcsolatban - már ami a hat éves gyermekek tankötelezettségét illeti. Óvónőként, gyógypedagógusként nem tudok megfelelő tájékoztatást adni a szülőknek november közeledtével sem, hogy január 15-ig hol és kinél kérvényezhetik, hogy a gyermekük még egy évet az óvodában maradhasson, mivel tőlünk - óvodapedagógusoktól és a szülőktől - ez a kormány megvonta a jogot, hogy ebben a kérdésben dönthessünk (ezzel megkérdőjelezve, lealacsonyítva szakmai hozzáértésünket). Pedig azt hiszem a szülőknél és óvónőknél senki sem ismeri jobban a gyermeket. Nem tudjuk, kinek és milyen kérvényt kell beadni, ki fogja, illetve fogja-e egyáltalán bárki vizsgálni ezeket a gyerekeket, mi alapján születik döntés, stb. Mélységesen felháborító, hogy november elejével még mindig nincs válasz, csak a bizonytalanság. Itt gyerekek sorsáról döntenek, ki tudja mi alapján, félő, hogy nem szakmai szempontok figyelembe vételével. Jelenleg a nagycsoportosomból nyugodt szívvel mindössze a felét engednék iskolába. Van, aki megkésett beszédfejlődés miatt marad el kommunikációjában, esetleg érzelmileg éretlen, másoknak egy-egy területen vannak elmaradásai, ami idővel fejleszthető és megfelelő szintre hozható. De ha ezeket a gyerekeket iskolába kényszeríti a rendszer, akkor kudarcok sorát fogják megélni az amúgy is tragikus oktatási rendszerünkben. Elmaradásuk nőni fog, bukás, kudarcélmény, pszichés problémák tucatjait fogják átélni. Gyógypedagógusként látjuk, hogy már most is rengeteg az olyan gyermek, aki megsegítést igényel pusztán csak az oktatási rendszer pocsék mivolta okán. Szeretném megkérdezni, hogy tud-e érdemi választ kiharcolni, feltenni a kérdést az illetékes személynek? Meddig halogatják a dolgot, amíg a szülő kérni sem tudja a halasztást? Nem tudom tájékoztatni a kétségbeesett szülőket és ez a bizonytalanság ellehetetleníti a szakmai munkát is. Tudna segíteni? Köszönöm!
A Pedagógusok Szakszervezete sem helyesli a változtatást
A tanévkezdés alkalmából készült interjúnkban Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezetének Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke sem helyeselte a változtatásokat. Lapunknak akkor úgy nyilatkozott, hogy az eddigi rendszer, amelyben az óvodapedagógus a szülőkkel együttműködve dönthetett arról, hogy a gyermek kellően iskolaérett-e, kifogástalanul működött. Ráadásul épp azért alakult így ki, mert ez a gyermek sajátos fejlődési üteme; ki 6 éves korára lesz iskolaérett, ki 7 évesen.
Arról a procedúráról, amit a szülöknek a törvény értelmében végig kell járniuk, ha egy évvel tovább tartanák óvodában gyermeküket az a véleménye, hogy ez csak felesleges tortúra lesz a gyermeknek és a szülőnek is.
„Ráadásul a gyermekre az is rossz hatással lehet, ha egy ilyen döntés értelmében egy évvel később kezd, hiszen mondhatni megbélyegzik, és az is, ha úgy kezdi el az iskolát, hogy nem tud lépést tartani az osztálytársaival, nem megfelelően birkózik meg a tananyaggal. A sikerélmények elmaradása, a kudarcok sorozata az egész tanuláshoz való hozzáállására kihathat.”