Miért harcoljunk egy olyan jövőért, amiről úgy gondoljuk, hogy rossz és kilátástalan?

Miért harcoljunk egy olyan jövőért, amiről úgy gondoljuk, hogy rossz és kilátástalan?

A klímaválság sokasodó és nyilvánvaló negatív hatásait tapasztalva egyre sürgetőbbnek tűnik a cselekvés a politikai döntéshozók részéről, azonban ennek előjelét - főleg a régiónkban - nemigen érzékelni. Sőt, az EU északi, nyugati országaiban végbement "zöld forradalom" sem igazán gyűrűzött be hozzánk. Az Ökopolisz Alapítvány "Szavak helyett valódi lépések" című nemzetközi klímakonferenciáján többek között arra keresték a választ, hogy Kelet-Közép-Európában miért nem hatékonyak a zöld pártok, mozgalmak.

Nincsenek már szép szavak

Az alaphangot az osztrák Thomas Waitz, az Európai Zöld Párt társelnöke adta meg. Ő biztatónak nevezte az új Európai Bizottság terveit, és azt is, hogy a holland Frans Timmermans lett a zöld átmenettel kapcsolatos munka koordinátora. Mint mondta, az Európai Unió 40-50 milliárd eurót fog klímavédelmi célokra fordítani évente.

"Ha ezzel a programmal nem tudjuk eléggé hajtani a változást, akkor a változás fog hajtani minket"

- fogalmazott. 

Thomas Waitz szerint most az a kérdés, hogy a klímánk egyre gyorsabb átalakulását hogyan tudja kezelni a társadalmunk.

Az LMP-s Schmuck Erzsébet erre felfűzve azt emelte ki, hogy a zöld politikusoknak valóban változtatni kell azon, ahogy az emberekhez szólnak.

"A szép szavak ideje lejárt, a tettek következnek"

- fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy a klímaváltozás hatásairól beszélni nem riogatás, hanem a tények bemutatása, amik ismertéhez joga van az embereknek.

Elgondolkodtató megállapítást tett, amikor arról beszélt, hogy a klímaválságot nem lehet csak technológiával megúszni, ugyanis erkölcsi és értékválságban is szenvedünk.

"Az embereknek bölcsebbnek kell lennie"

- fogalmazott.

Köszi, Thomas!

A bevezető gondolatok után azt kezdték el egy kerekasztal beszélgetés formájában elemezni, hogy mit tehetnének másképp régiónk zöld pártjai.

Az osztrák politikus például ahhoz hasonlította a térség országainak környezetvédelmi hozzáállását, mint egy családot, ami a napi fennmaradásért küzd, nincs ideje másra, és a zöld gondolat - a példa szerint - luxusterméknek tűnik (köszi ,Thomas! - a szerk.)

Schmuck Erzsébetnek ezt sikerült azért árnyalnia. Hangsúlyozta, a zöld pártok sikere azon múlik, hogy kitudják-e mozdítani az embereket a komfortzónájukból. Az országgyűlési képviselő szerint rövid távon is sikeres lehet az a párt, amelyik ezt a három kérdést felmeri vállalni:

  1. nincs fenntartható gazdasági növekedés,
  2. a fogyasztói társdalomnak,
  3. és az olcsó energia korszakának vége.

Vít Masare, a cseh Zöld Párt elnökségi tagja szintén kelet-közép-európai szemüveggel nézte a valóságot, mint mondta, hiába van demokrácia a régiónkban, nagy bátorságra van szükség szembeszállni Csehországban is a szénlobbival. Felhozta, hogy hazáját szintén marginalizálják, felelősségre vonják, míg otthon mindent a kommunizmusra fognak.

Tanáccsal szolgált a zöld politikusoknak is: ne úgy tekintsenek magukra, mint úttörőkre.

Nagyon sokan szimpatizálnak a környezetvédelemmel, és sokan környezettudatosan is élnek, de nem akarnak csatlakozni a zöldek politikai mozgalmához.

Ettől a kalaptól meg kell szabadulnunk, mert közösen kell dolgoznunk - érvelt a nyitás mellett Vít Masare.

Kendernay János (társelnök, LMP) szintén bővítette a kört, amikor jelezte, hogy nemcsak a félperiféria keleti országai, hanem az EU déli tagállamaiban sincs zöld előretörés. Ezt azzal magyarázta, hogy az általános gazdasági tünetek, a centrum és a periféria közti különbségek ezekben az országokban éreztetik leginkább a hatásukat.

Kitért arra is, hogy Magyarországon még a meglévő zöld politikai erő is széttagozódott, ami szintén nehezíti a hatékony üzenetátvitelt.

A legnehezebb kiinduló helyzetben talán Igor Skórzybót, a lengyel Zöld Párt ifjúsági szervezetének szóvivője volt. Lengyelországnak ugyan van környezetvédelmi minisztere, de a kormányzat továbbra is kitart a szénipar mellett, és a döntéshozatalba sem tud beleszólni a 2 zöld párti parlamenti képviselő.

Ugyanakkor úgy látja, a környezetvédelem ügye megjelent a kormánykoalícióban, és a lengyel állampolgárok is definiálták a klímaválságot.

Igor Skórzybót figyelmeztetett:

"Nem tudjuk magunkat bezárni egy ideológiai buborékba".

Majd hozzátette:

pedig az elmúlt években úgy tettünk, hogy csak a zöldek az a párt, amely a legjobb környezeti programmal rendelkezik, és amikor más párt is ilyen kampányokba kezdett, úgy éreztük, ellopták a programunkat. Nem szabad hagyni, hogy csak saját magunkat üdvözítsük

- fogalmazott.

Ez a jövő?!

Pribéli Levente, a klímatüntetéseket szervező Fridays for Future magyarországi képviselője közbevetésében szintén arra kérte a zöld pártok képviselőit, hogy ne csak a Országgyűlésbe kerüljenek be, hanem legyenek katalizátorok a politikában, különben egy idő után mindegy lesz, ki kerül be a nemzeti parlamentekbe.

Thomas Waitz ezt egy kicsit megint másként látta. Azt megerősítette, hogy Nyugat-Európában a zöldeknek valóban az a célja, hogy leváltsák a kormányokat, és bebizonyítsák, hogy tudnak is kormányozni. Szerinte a politikusok feladata az, hogy szigorú szabályozásokkal tartsák kordában a vállalatokat, és szerinte ez Kelet-Közép-Európában különösen nehéz (azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy osztrák politikus szájából ez némileg visszás, hiszen éppenséggel ausztriai cégek pusztítják az erdélyi fenyveseket; kihasználva a román korrupciós hajlandóságot, és laza szabályokat - a szerk.)

Kendernay János az önkormányzati választások eredményét hozta fel, mint politikai előrelépést, véleménye szerint csak olyan jelölteket támogatott az LMP, akik elfogadták a párt zöld minimum programját.

"Csehországban is sokan vannak, akik napi problémákkal küzdenek, nekik a klíma lenne a legfontosabb? Nem!"

- hozott vissza mindenkit a földre Vít Masare. Továbbra is hangsúlyozta, hogy muszáj politizálniuk még olyan környezetben is, ahol a "populista bla-bla" a népszerű.

A konferencia legfontosabb üzenete azonban csak ezután érkezett, méghozzá a lengyel Igor Skórzybóttól:

Jelezte, vannak olyan esetek, amikor az embereket nem motiválja, hogy a klímaváltozással szemben fellépjenek.

Miért harcoljanak egy olyan jövőért, amiről úgy gondolják, hogy rossz, kilátástalan, és továbbra is küszködniük kell a megélhetésért?

- mutatta be az ifjú politikus a kelet-közép-európai rögvalóságot.

Epilógus

Egyébként érdekes módon, és ez kritikaként is felfogható, a konferencia résztvevő, bár néha utaltak rá, és talán érintették is, de semmiféleképpen sem rögzítették, hogy egy hiteles zöld pártból - főleg a térségünkben - egyáltalán nem hiányozhat a rendszerkritika, és a globalizációkritika. Bár elhangzott, hogy a zöld politika nem merülhet ki a klímavédelemben, és ez mélyebb szociális-gazdasági-társadalmi kérdéseket is felvet, ugyanakkor a transznacionális kereskedelmen alapuló neoliberális gazdasági modellel kapcsolatban már nem hangzott el felvetés. Így az sem került szóba, hogy mekkora a felelőssége a perifériát kizsákmányoló, a termőföldet felvásárló, a képzett humánerőforrást elszívó magországoknak és multijaiknak. 

Enélkül meg problémás bízni a változásban.

A  Jövő TV egyébként élőben közvetített az eseményről: