Már a rácsok mögött van a Fidesz volt országgyűlési képviselője, Mengyi Roland. A Voldemortként elhíresült kormánypárti politikus múlt szombaton vonult be a kecskeméti börtönbe, miután tavaly szeptemberben jogerősen négy évet kapott költségvetési csalás kísérlete és más bűncselekmények miatt. Mengyi az országban jól ismert korrupciós rendszer része volt, társaival egy 800 millió forintos uniós támogatást akartak megszerezni úgy, hogy a politikusnak előbb tízmillió forintnyi kenőpénzt kellett adni, majd az elnyert összegből is vissza kellett volna osztani neki.
Szerdán a Magyar Hang írt arról, hogy Hadházy Ákos független parlamenti képviselő információi szerint Mengyi már börtönben van, majd csütörtökön a Blikk megerősítette, hogy a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben ül.
Az expolitikusnak állítólag már decemberben be kellett volna vonulnia, de halasztást kaphatott.
Mengyi Roland egyébként a lehető legjobban járt azzal, hogy Kecskemétre került, pontosabban a kecskeméti II-es számú egységbe. A Bács-Kiskun megyei Büntetés-végrehajtási Intézet ugyanis két részből áll, az egyik a belvárosi I-es, Mátyási utcai épület, ahol elég rossz körülmények vannak. A másik a „parkettás”, II-es rész a város szélén, a Wéber Ede utcában. Ez a legjobb börtön az országban, ide jellemzően olyanok kerülnek, akik nem erőszakos bűncselekményt követtek el, hanem közlekedési, vagy gazdasági jellegűt (egy itt található épületbe kerülnek a fiatalkorúak is, de az ő esetük teljesen más, erőszakosabb elkövetők is lehetnek köztük).
Blöff lehet, hogy Orbán az igazságérzetünk miatt állítja le a raboknak fizetett kártérítéseket
Orbán Viktor váratlan bejelentést tett januári Kormányinfó nevű sajtótájékoztatóján arról, hogy a magyar állam ezentúl megtagadja a büntetés-végrehajtási intézetekben letöltendő szabadságvesztésüket töltő raboknak való kártérítési összegek kifizetését. A miniszterelnök állásfoglalása először is azért volt érdekes, mert egy olyan jogorvoslati eljárást állított le, amit korábban saját maguknak vezettek be.
Emiatt a szigor is sokkal enyhébb, a rabok kijárhatnak dolgozni, egy idő után hétvégente haza is mehetnek, ráadásul messze nem olyanok a körülmények, mint a többi büntetés-végrehajtási intézetben. A cellák egyszemélyesek, berendezettek, a rabok saját kulcsot kapnak hozzá, így inkább hasonlítanak egy kollégiumi szobára, mintsem egy zárkára. A társadalomban általában tévesen szerepel az a kép, hogy a börtönök "szanatóriumok", de ebben az esetben ez megállja a helyét.
A Blikknek egy korábbi fogvatartott így jellemezte a helyet:
– Egyágyas, jól felszerelt szobák vannak. A fürdőszoba ugyan közös, de van például közös konyha, ahol főzhetnek, a hozzávalókat pedig a börtön boltjában vásárolhatják meg. (…) Szabadidejüket tévézéssel, számítógépezéssel, kártyázással, pingpongozással, vagy a könyvtárban tölthetik el. Van biliárdasztal, konditerem, sakk- és angolszakkör és még kertészkedni is lehet. Nyáron az intézmény füves sportpályáján 1-2 órát napozhatnak, és közben egy kerti csapnál hűthetik le magukat.
A kecskeméti börtönről a Blikk azt írja, lényegében a politikához több szállal kötődő olajszőkítő bűnözők leültetésére hozták létre, itt ült korábban Stadler József és Zuschlag János is. Utóbbi esetében ugyan felmerül a kérdés, hogy akkor mégis, miért kapott kártérítést az EJEB ítélete alapján, de a válasz az, hogy nem ült végig itt: büntetésének kétharmadát a belvárosban töltötte, míg csupán egyharmadát a II.-es egységben. Utóbbiban egyébként anya-gyermek körlet is működik, játszótérrel, gondozott kerttel. A VIP-nek is nevezhető feltételeket alátámasztja azt is, hogy a Helsinki Bizottság korábbi, 2013-as tanulmánya szerint az országszerte tapasztalható, jóval 100% feletti férőhely-kihasználtság ellenére itt csupán 71% volt a telítettség.