„Sunyi rezsiemelés a szociális ellátásban”
– így kommentálta a 24.hu-nak egy demens, idős asszony lánya, a tavaly decemberben sajtóvisszhang nélkül kihirdetett kormányrendeletet, miszerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásoknál az intézményi térítési díjat és a személyi térítési díjat bentlakásos intézményi ellátás esetén már nem ellátási napra és hónapra, hanem csak ellátási napra vetítve kell meghatározni.
Azaz mostantól a 31 napos hónapokban egy nappal több ellátási díjat kell fizetni minden érvényes működési engedéllyel rendelkező egyházi, civil, állami és önkormányzati intézményben.
A portálnak nyilatkozó nő esetében az 1 millió 548 ezer forintos éves díj 25 800 forinttal emelkedik. Így hiába az édesanyja januári 2,8 százalékos nyugdíjemelése, többel kell azt kiegészíteni, mint eddig. Ráadásul nem kizárt, hogy a 4,7 százalékos infláció és 8 százalékos bérajánlás miatt a díjak néhány százalékkal még emelkedni is fognak.
Gondoskodási válság van
A társadalmi berendezkedés változásával és a 65 évnél idősebb lakosság arányának növekedésével egyre többen szorulnak intézményi ellátásra. A családtagok sokszor már nemhogy más településre, de más országba szakadtak és az idősödő szülők magányosan élnek, amit csak súlyosbít, ha felüti a fejét egy tartós betegség vagy mentális probléma. Az intézményi rendszer nem követte le a változásokat, így nem képes megfelelő ellátást nyújtani ezeknek az embereknek, kiváltképp a demenciával küzdőknek. A szakmában dolgozók egységesen állítják, hogy Magyarországon gondoskodási válság van, ám a kormányzat új férőhelyek kialakítása helyett egyre inkább átengedi a terepet a piaci szektornak. Láthatóan az állam azt preferálja, hogy magánkézbe kerüljenek a szociális szakosított eljárások. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a társadalom szétválik a jómódúakra, akik meg tudják fizetni az ellátást és szegényebbekre, akik nem.
Nem sztrájkolhatnak a szociális gondozók, pedig alacsony béreik mellé csak fizikai és szellemi kimerülés jár
A tavalyi év érdekképviseleti nyertesei a fogyatékkal élő gyermekek családjai voltak. Ki mertek állni, fel merték vállalni a problémáikat és az egész napos gondozást követően felemelték a telefont, írták az e-maileket, szerveződtek, hogy mindenkihez eljusson, milyen méltatlan körülmények jutnak osztályrészül azoknak, akik egy súlyos fogyatékkal élő családtagot, jelen esetben gyermeket otthon gondoznak.