Háborús eszközökké váltak a kamuhírek

fake news
HBO

Mellbevágó erővel indít az HBO közelmúltban megjelent dokumentumfilmje, Az igazság nyomában: Félretájékoztatás és az álhírek ára (After Truth: Disinformation and the Cost of Fake News). Az első pillanatban megkapjuk Jack Burkman washingtoni politikai lobbistától az egyszerű, de kőkemény visszakérdezést:

Próbálkoztam már én is az álhírekkel. Már nem emlékszem. Volt pár dolog. Igen, negatív is lehet a következmény. És akkor? Ezt mondom: és akkor? Mi ezzel a baj?

Burkman elmondása szerint attól, hogy nem szereti az ember ezeket, mégis használnia kell, mert mások is így tesznek. Kicsit cinikus magyarázatként hozzáfűzte, hogy a filozófiában nem tanulunk a valóságról, csak az észlelésről. Ha most azt mondjuk, hogy a post-truth korszakban élünk, akkor szerinte az összes filozófus azt válaszolná, hogy a tényleges igazság soha nem létezett.

Az After Truth legnagyobb erőssége, hogy az egész jelenséget akadémiai fogalmak és kutatási adatok helyett néhány konkrét példa részletes boncolgatásával és az érintettek megszólaltatásával mutatja be.

Jade Helm 15

2015 nyarán az amerikai hadsereg több államot érintő belföldi hadgyakorlatot tartott, ami köré összeesküvés-elméletek épültek. A konteó az volt, hogy Barack Obama ezzel a művelettel a politikai ellenfeleit gyűjti össze egy texasi táborba. A teóriák odáig terjedtek, hogy néhány Walmart üzletet azért kellett bezárni, mert ezekben alakítják ki a fogolytáborokat.

Pizzagate

A washingtoni Comet Ping Pong pizzéria népszerű hely, újságírók és politikusok is rendszeresen megfordulnak az étteremben. Az ügy 2016-ban zajlott, amikor feltörték Hillary Clinton kampányfőnökének, John Podestának az email-fiókját.

A levelezésekben többször is előkerült a pizza, olyan teljesen ártalmatlan kérdésekben, minthogy rendeljenek-e az önkénteseknek. Ebből Redditen néhányan azt hozták ki, hogy figyelni kell a pizzás kifejezésekre az emailekben. Józan ésszel felfoghatatlan lavina indult, elkezdték elemezgetni, hogy például a gombás pizza biztos a gyermekpornográfiára utal, és maga a pizza egy gyermekzaklatással összefüggő kód.

Az egyik emailben Podesta és a Comet Ping Pong tulajdonosa, James Alefantis egy adománygyűjtő pizzasütésről írtak, innen egy ugrás volt az a brutális szarvihar, amelynek a középpontjában az teória állt, hogy gyerekeket erőszakolnak a Comet pincéjében, ahol a megfelelő szavak használatával „kaphatsz egy gyereket”, ezt az egészet pedig összekapcsolták Hillary Clintonnal és Soros Györggyel.

A hírhedt jobboldali konteós, Alex Jones is pörgetni kezdte a témát, az étterem dolgozói ezután halálos fenyegetéseket kaptak. Az ügy annyira elfajult, hogy egy férfi, aki meg volt győződve róla, hogy a Comet pincéjében gyerekeket bántalmaznak, egy délután, amikor tele volt az étterem, felfegyverkezve besétált.

A férfi több képet is levert a falról, felborította a pingpong asztalokat, az egyetlen zárt ajtóba belelőtt, de ott nem gyerekeket talált, hanem egy üres öltözőt. Végül feltartott kézzel jött ki, addigra a rendőrök már körbevették az épületet.

Seth Rich

Seth Rich a Demokrata Országos Bizottságnál dolgozott, amikor 2016-ban meggyilkolták. A rendőrség szerint rosszul sikerült rablótámadás történt, de a tragédia mellé összeesküvés-elméletet szőttek.

Ebben az évben kerültek nyilvánosságra a WikiLeaksen keresztül a Clinton-emailek. Már csak egy homályos megfogalmazás kellett Julian Assange részéről és beindultak a konteósok: Rich szembefordult Clintonékkal, szivárogatott, ezért a pártelit bérgyilkosokat küldött rá.

Az elmélet nem csak neten terjedt, Trump kedvenc hírcsatornájáig, a Fox Newsig ért, amin amerikaiak milliói nézhették a bizonyítékok nélküli riportot. A Fox később visszavonta az anyagot arra hivatkozva, hogy az nem felelt meg mindenben a standardeknek, de bocsánatot nem kértek.

Robert Mueller

Ő volt az a különleges ügyész, aki vizsgálta, hogy Donald Trump kampánystábja összejátszott-e az oroszokkal. Nem kellett komoly jövőbelátás ahhoz, hogy világos legyen, érkezni fog a lejárató-kampány.

Muellert szexuális ragadozóként akarták ábrázolni, egy nő azt állította, húszezer dollár mellé kifizették volna a hitelkártya-tartozásait, ha zaklatással vádolja az ügyészt.

Az álhír egy fegyver

A dokumentumfilmben háborús eszközként is jellemzik az álhíreket, párhuzamba állítva az első világháború vegyi fegyvereivel: „ha más is használja, te is használod”. Feltesszük magunknak a kérdést, hogy „mi lesz az én politikai perspektívámmal?”. Ha ennek hatására magunk is a kamuhír-kampány mellett döntünk, bekerülünk egy hazugságspirálba.

Erre a narratívára erősít rá egy demokrata aktivista is, akinek a megszólalása és története egyensúlyba helyezi a After Truth-t, amire így nem lehet kritikaként ráhúzni, hogy egy újabb mű, ami kizárólag a populista jobboldal eszközeként ábrázolja a fake newst.

A 2017-es alabamai rendkívüli szenátusi választáson a demokraták is bevetették az álhíreket. Létrehoztak egy Dry Alabama nevű oldalt, ezt úgy adták el, mintha helyi republikánusok csinálnák, az üzenet: szárazzá kell tenni Alabamát, mert az alkoholtörvény túl liberális. A cél az volt, hogy a mérsékelt republikánusok őrültnek lássák a jelöltjük támogatóit, ezért ne menjenek el szavazni. Végül szűk különbséggel nyertek a demokraták.

Ellenérvként elhangzik, hogy rosszal nem tehet jót az ember, ha az álhír-kampányokat követjük, akkor végül azt vesszük észre, hogy nem is igazi demokrácia, amiben élünk. Van olyan vélemény is, amely szerint biztos, hogy az álhírek ellen nem álhírekkel, hanem kizárólag az igazsággal lehet harcolni.