Az egykori célok most is érvényesek - gondolatok május 9. alkalmából

Európai Parlament

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Éppen hetven éve, 1950. május 9-én mutatta be tervét Robert Schuman francia külügyminiszter, amellyel lerakta az Európai Unió alapjait. Az EU alapító atyáinak életműve, politikai és erkölcsi üzenete ma aktuálisabb, mint valaha.

Aligha képzeltük úgy a 2020-as év tavaszát, hogy korlátozások között élve, egyesek házi karanténba kényszerülve, mások pedig járványügyi előírások között, maszkban és kesztyűben dolgozva fogják tölteni mindennapjaikat. Kevés jó dolgot lehetne mondani erről a válságról, amelynek végét valamennyien várjuk. Ám mint minden válság, a mostani helyzet is arra sarkallhat bennünket, hogy átgondoljuk, mi az, amit az elmúlt években elfelejtettünk, mi az, aminek nem szenteltünk kellő figyelmet és mi az, amit újra kell terveznünk.

Európa számára a XX. század első évtizedei egy óriási fiaskót jelentettek. A századfordulón még a boldog békeidők gazdasági felívelésétől lelkes társadalmak az I. világháborúval és annak lezárultával egy merőben új világot láthattak maguk körül. Ez a lezáródó határokkal, ellenségeskedésekkel és hangzatos politikai szlogenekkel teli kor egyenesen menetelt bele a második világégésbe, amely soha nem látott pusztítást hozott Európa népeire. A konfliktuskeresésre épített politika gyümölcsei igen keserűnek bizonyultak.

Mindez évtizedes tanulságokkal szolgált kontinensünk számára, ám az újrakezdés lehetőségét is megadta. Robert Schuman francia külügyminiszter, Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár, vagy Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök mélyen hívő keresztény–konzervatív emberek voltak, akik politikai pályájukat még a második világháború előtt kezdték el, majd aktív politikusként (és később őrizet alá vont ellenzékiként) tapasztalhatták meg, hogy hová vezet az akkori „populisták” tevékenysége. A negyvenes évek mérlegét mindannyian ismerjük.

Így kellett szovjet fenyegetés mellett, porig rombolt országokból és a végletekig traumatizált társadalmakból újra egy sikeres világot építeni. Schuman és társainak receptje erre az értékelvű, demokratikus, a nemzeti hagyományokra alapozó, de a nemzetállami korlátokon felülemelkedő politika volt, amely jólétet és biztonságot garantál valamennyi európai polgárnak. Ez volt az európai együttműködés eszméje, amely az ’50-es ’60-as években óriási fellendülést hozott Európa szerencsésebbik felének.

Európa-nap

Ma, hetven évvel a Schuman-terv bejelentése után kicsit furcsán érezhetjük magunkat, amikor Európa napját ünnepeljük, hiszen bár tény, hogy az Európai Unió számos hibával bír, eredményei magáért beszélnek: ami sokáig elképzelhetetlen volt, Európa nagyobbik felén hetven éve nem dúlt háború. Az Európai Unió által a kontinens kisebb országai is immár egy asztalnál ülhetnek a nagyokkal és formális beleszólásuk van közös dolgaink alakulásába. Közel száz év után ismét valósággá vált Európa nagy részén a szabad utazáshoz való jog.

Ez a kissé felemás nap, amikor úgy ünnepeljük az Európai Unió vívmányait, hogy azok a gyakorlatban fel vannak függesztve a járványveszély miatt, még jobban ráirányíthatja figyelmünket arra, hogy milyen volna, ha ez a közösség nem létezne. Pár hétre (reméljük, hogy minél kevesebbre) ismét átélhetjük, hogy milyen az, amikor a gazdaság leáll, mert a kereskedelem lelassul és a külföldi turisták is elmaradnak, megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, amikor egyes termékekből hiány alakul ki a boltban, milyen az, amikor nem utazhatunk országhatárokon át, hogy határon túl élő, vagy távolba szakadt rokonainkat meglátogassuk. Sajnos sok honfitársunknak most ismét az a napi valóság, hogy nem tudja, hogy milyen munkarendben dolgozhat, hiszen mindent kiszámíthatatlan előírások szeszélyeitől függ.

Populizmus, vagy felelős politika

Amikor a Fidesz-kormány és külföldi szövetségesei azon dolgoznak, hogy az Európai Uniót meggyengítsék, az EU által garantált jogokat pedig csorbítsák, esetleg felülírják, akkor azt akarják, hogy ez a mostani bizonytalan helyzet ne csak egy átmeneti állapot legyen, hanem egy állandó rendszer. Egy olyan rendszer, ahol az emberek méltósága zárójelbe tehető, jogaik pedig feláldozhatóak a nemzetközi nagyvállalatok hasznának oltárán, hiszen az embereknek reményük sincs arra, hogy odébb álljanak olyan helyre, ahol megbecsülik őket. Ez a neoliberális falanszter, amelyet a Fidesz nemzeti mázzal önt le azért, mert neki nem elég, ha az embereket kizsákmányolják, ők azt akarják, hogy ennek a magyarok még örüljenek is. És miközben a gazdaságban a nemzetközi vállalatokat a messzemenőkig kiszolgálják, az embereket pedig kiszolgáltatják, a politikában ellenségeskedéseket szítanak. Nekik ugyanis nem európai polgárok, hanem olcsó, harmadik világbeli nyomorban tengődő bérrabszolgák kellenek. Ezt szánja mindannyiunknak a Fidesz rendszere.

Ezért fontos, hogy mi, akik hiszünk abban, hogy Magyarország helye politikailag és kulturálisan is Európában van, kiálljunk azok mellett az eszmék mellett, amelyekben Schuman és társai hittek. Ez a kötelességünk, de nem csak Magyarország, hanem Európa miatt is, hiszen nem lehet nem észrevennünk, hogy sajnos ezen eszméket Európában sem vallja mindenki. Nem vallják sem azok, akik legszívesebben megtagadnák a kereszténységet és kontinensünk valamennyi hagyományát, de nem vallják azok sem, akik a gyűlöletkeltő, népüket nyomorba döntő populisták ámokfutását cinkos hallgatással figyelik.

Magyarként, és a Jobbik politikusaként is úgy gondolom, hogy a mi utunk nem lehet más, mint az EU alapító atyáinak útja és ez nem egy elvont eszmét, hanem konkrét cselekvést jelent. Ahogyan Robert Schuman mondta, mi kézzelfogható eredményeket szeretnénk elérni. Ilyen a szociális- és bérkérdés, amely nélkül Európa nem tud előrelépni. A különbségek ugyanis veszélyesek, veszély pedig senkinek sem érdeke. A nyugati országoknak sem. A mostani járványhelyzet megmutatta, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy a kontinens keleti felén az embereknek szinte semennyi megtakarítása sincsen, hiszen nincs miből megtakarítaniuk. Ha pedig elvándorolnak nyugatra, elvek ide vagy oda, másodrendű polgárként kezelik őket, akiket egy pillanat alatt elbocsátanak állásukból. Ezért indítottuk útjára annak idején a Béruniós kezdeményezést, mert hiszünk abban, hogy Európa csak úgy lehet erős, ha egy magyar, egy bolgár, vagy éppen egy litván dolgozó is ér annyit, mint egy német, vagy egy francia. Szolidaritást, egyenlőséget és kiszámítható mindennapokat érdemlünk mi is.

Hiszünk abban is, hogy Európában a jog uralma nem lehet egy-egy kormány ízlésének kérdése. Ezért szorgalmazzuk, hogy Magyarország is csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, a korrupciót pedig tűzzel-vassal kell kiűzni a kontinensről. Korrupt politikus, becstelen, tolvaj politikus nem lehet egy értékelvű közösség tagja, főleg nem egy olyané, amely a keresztény erkölcsöket vallja. Ha pedig a jog uralmánál tartunk, akkor bizony a demokratikus alapelveket is be kell tartani. 

Nem utolsósorban pedig szeretnénk büszke magyarok lenni Európában, hiszen ez a nemzet ezer éve oszlopos tagja az európai nemzetek közösségének és onnan nem szakíthat ki minket semmilyen önkényúr, de nem törölheti el büszkeségünket semmiféle öngyűlölő politikai ámokfutó sem. Egyesítenünk kell, ami megosztott, de nem kell összekevernünk azt, ami különböző – mondta Schuman, mi pedig egyet kell, hogy értsünk vele. Ez a felelős politika útja. 

A szerző közgazdász, Európai Parlamenti képviselő, a Jobbik elnökhelyettese.