Cserdi elhunyt polgármesterére, Bogdán Lászlóra emlékeztünk Ábrahám Róberttel. A roma vlogger szerint tegnap elment egy értékes tagja a cigányságnak, de egy legenda született ezzel. A munkásságát ápolnia kell a roma fiatalságnak. Interjú.
Mi volt az a plusz, ami miatt Bogdán László ki tudott emelkedni a többi roma politikus közül?
Abszolút realista volt, és ez nagyon ritka. Úgy látta a problémákat, ahogy azok megtörténnek és lezajlanak a társadalomban. Nem próbált idealizálni semmit. Gyakorlatiasan gondolkozott, például amikor arra tanította a falubelieket, hogy a boltban hogyan kell zsemlét venni, hogyan kell viselkedni. A realizmusa mellett a rendkívüli hitelessége volt az, ami tényleg kiemelte az összes többi roma politológus, szociológus és mindenki más közül, aki ezzel a témával foglalkozik.
Pedig az, hogy valaki reális és hiteles képet akarjon mutatni a cigány-magyar együttélésről, elvileg nem lenne nagy elvárás.
De, abszolút az, sőt megugorhatatlan elvárás. Amint valaki gyakorlatiasan akar a témához állni, azonnal szembesülni kell azzal, hogy a sajátjait is meg fogja sérteni. Mi nem ehhez vagyunk szoktatva, hanem ahhoz, hogy mindig jön valaki, aki elmondja nekünk, hogy ki miatt tartunk ott, ahol, és ki miatt van velünk probléma, és persze mi mindig mentesek vagyunk mindentől. És Bogdán Laci pontosan ennek az ellenkezőjét képviselte. El merte mondani, hogy a problémát önmagunknál kell keresnünk.
Nem egy rozoga épületre akart összetákolni valami modern tetőt, hanem megpróbálta lebontani ezt a régi roncsot az alapokig, és onnan újra építkezni.
Nem mindenben értettem vele egyet, de ettől függetlenül nagyon nagy tisztelője voltam, pontosan azért, mert - sajnos - úgy néz ki, hogy mégis ez az az út, ami valamennyire járható.
A többségi társadalom számára miért vált ennyire elfogadhatóvá?
Mert imponált nekik az, hogy Bogdán Lászlónál nemcsak duma van, hanem statisztikák és adatok, amikkel nem lehet vitatkozni. Átvett egy olyan falut, ahol többségében cigányok laktak, és ahol rácsok voltak a középületeken, ő viszont leszereltette ezeket a rácsokat, a helyi bűnügyi statisztikákat nullára redukálta, mindezek mellett pedig növelte a foglalkoztatást. A cigány emberek megtanulták értékelni a munkát, és azt, hogy annak van értéke, ha valamit megtermelünk, és nem pedig megkapunk.
De nyilván a társadalom szimpátiáját elnyerte az is, hogy egy olyan cigány embert láttak, aki végre nem csak kért, és nem csak a jogokról beszélt.
Bogdán épp az ellenkező irányból közelített meg mindent. Először letett valamit a közös asztalra, a jogok helyett a kötelezettségeket hangsúlyozta. De ez egy keserves munka, és tudta, a sajátjai fogják a legelőször megmarni érte. Meg is marták. Mégis vállalta.
Pártállástól függetlenül meghívták őt közéleti műsorokba, de nem lehetett volna a munkásságát szélesebb körben bemutatni, terjeszteni?
Nagy szívfájdalmam, hogy nem a kormány karolta fel őt. Azt láttam, hogy őt az ellenzék egy nagyon jól eladható marketingtermékként próbálta kezelni, és nagy szomorúságomra Laci olykor hajlott is efelé. Márki-Zay Péter barátságával nincs is bajom ebben a tekintetben, de Gyurcsány Ferencével már igen. Féltettem, hogy a végén végleg be fogja nyelni őt a baloldal, de végül nem adta a fejét pártpolitikára. Laci egész munkássága inkább volt egy kicsit marxista, de nem képviselte a balliberális irányzatokat, sokkal inkább egy kőkonzervatív embernek tartottam.
Miért nem karolta fel a kormány?
Szerintem mert már beskatulyázták egy ellenzéki figurának.
Úgy érzem, Cserditől ezek a nagyvárosi, ideológiai csaták nagyon távolinak tűnnek.
Mi nem álltunk teljesen egy oldalon, ez igaz, és érdekességképpen elmondom, hogy Vona Gábor mutatott be minket egymásnak tavaly. Azt gondoltam, kezdetnek és alapnak Bogdán Laci tökéletes, de nem láttam, hogy ebből a módszerből hogyan lesznek roma ügyvédek, orvosok, és hogy fog kialakulni, szélesedni a roma középosztályból. Cserdi nem egy tökéletes minta egy olyan Magyarország számára, ahol a középosztály felemelkedése lenne a cél. Ugyanakkor az kétségtelen, Bogdán Lászlóban én a fundamentumot láttam.
Mit tartogat a jövő Bogdán László halála után?
A tanulás és a munka az út. Ez volt Laci teljes életpályájának az üzenete.
Tegnap elment egy értékes tagja a cigányságnak, de egy legenda született ezzel.
Korábban megkérdezték egy interjúban tőlem, hogy lehet az integrációt segíteni, én akkor azt mondtam, hogy semmiféleképpen nem segélyekkel, adományokkal, hanem példaképekkel. De nekünk soha nem volt senki, akinek a lépteit követhettük volna.
Bogdán Laci egy megfogható, tökéletes példakép a cigány fiatalok számára, hogy így is lehet.
Tegnap az első gondolatunk ez volt, de erről eddig nem akartunk beszélni. Alapítunk egy Bodgán László-díjat, és azt évente, Laci halálának évfordulóján megosztjuk az arra érdemes cigány fiatalokkal. A hátramaradt cigány fiatalság feladata az, hogy Bogdán László munkásságát kellőképpen ápolja. Azt gondolom, hogy a XXI. század első legendáját kaptuk meg a cserdi polgármester személyében.