Pünkösdöt ünnepeljük, mely húsvét és karácsony mellett a harmadik legjelentősebb ünnep a keresztény/keresztyén kultúrkörben. Ez egyúttal a húsvéti időszak lezárása is. A szó etimológiailag a görög „pentekoszté” szóból ered, mely ötvenediket jelent, és valóban, a húsvét utáni ötvenedik napról van szó.
A szent iratok szerint ezen a napon együtt volt Mária és az apostolok. A tíz nappal korábban (a népnyelvben áldozócsütörtökön) mennybe ment Jézus búcsúbeszédében megígérte nekik, „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig”. Pünkösd napján pedig ez be is következett: „olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.”
A keresztények/keresztyének ilyenkor az egyház születésnapját ünneplik, mégpedig épp ez utóbbi jelenség alapján. Ugyanis az akkor Jeruzsálemben összegyűlt zarándokok
különböző tájakról érkeztek, a krisztusi tanítást hirdető apostolokat azonban ki-ki maga nyelvén hallotta prédikálni,
ennek hatására pedig aznap mintegy háromezren keresztelkedtek meg.
A kereszténység/keresztyénség tehát épp ezért a kezdetek óta világegyház, aki magát kereszténynek vagy legalábbis a keresztény/keresztyén kultúrkörhöz tartozónak tartja, az ezt is el kell, hogy fogadja. Vagyis el kell, hogy utasítson minden olyan gyűlölködést, mely más nációhoz tartozó keresztény/keresztyén testvére ellen irányul.
Nem lehet egyszerre utálnunk, gyűlölnünk, ne adj’ Isten halálba kívánnunk másik keresztény/keresztyén testvérünket, csupán azért, mert mondjuk más nyelvet beszél, és közben melldöngetve hivatkoznunk a keresztény/keresztyén kultúrkör védelmére.
Hiszen ahhoz a másik emberhez is a Szentlélek sugalmazásával szólt a krisztusi tanítás, csak épp az ő anyanyelvén.
Nekünk, magyaroknak van pünkösddel még egy közvetlen kapcsolatunk. A csíksomlyói búcsú úgy él emlékezetünkben, mint az egyik legnagyobb közös magyar ünnep. Pedig eredete pont magyar és magyar közti vallási ellentétből ered. A XVI. század közepén János Zsigmond erdélyi fejedelem unitáriussá kívánta tenni Csíkot, amihez elsőként a ferences szerzeteseket akarta elűzni. A csíki székelyek azonban fegyvert ragadtak a fráterek védelmében, és míg asszonyaik a Szűzanya közbenjárását kérték imáikban, a férfiak legyőzték a fejedelem seregét. A csíkiak azóta is Szűz Mária közbenjárását látják ebben az eseményben, hitük megvédésében. Sőt,
a vallási ellentét ma már teljesen eltűnt ennek hagyományából, olyannyira, hogy a csíksomlyói búcsúra számos protestáns vagy épp vallását nem gyakorló magyar is elmegy.
Ferenc pápa 2019-ben ha nem is pünkösd ünnepén, de közel hozzá (előtte egy héttel) celebrált szentmisét a csíksomlyói nyeregben, és későbbi visszaemlékezéseiben is azt az eseményt kimondottan „magyar miseként” emlegette.
Akkori szentbeszédében a nemrég elhunyt egyházfő többek közt így beszélt:
„Ezen a zarándoklaton más felekezetek hívei is részt vesznek, és ez a párbeszéd, az egység és a testvériség jele. Ugyanakkor felhívás az életté vált hit és a reménnyé lett élet bizonyosságának helyreállítására. (…) Ne hagyjuk, hogy azok a hangok és azok a sebek, amelyek az elkülönülést és a megosztottságot táplálják, megfosszanak minket a testvériség érzésétől. Nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit, azonban ezek nem jelenthetnek akadályt vagy ürügyet, hogy meggátolják a vágyott testvéri együttélést.”
Fogadjuk meg Ferenc pápa csíksomlyói szavait, és eltaszítás helyett inkább segítsük azokat a testvéreinket, akik más nyelveken fogadják magukba a krisztusi tanítást! Csak így lehetünk a kereszténység/keresztyénség védelmezői!
Az idei csíksomlyói búcsú üzenetéről itt írtunk: