Lesz-e még liberális a Fidesz?

Orbán Viktor és Kövér László
Orbán Viktor és Kövér László

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Fodor Gábor interjút adott a Magyar Nemzet márkáját bitorló kormánypárti lapnak, ami önreflexióra késztetett, mit is gondolok a liberalizmusról, ahhoz képest, ami ebben az interjúban elhangzik. És felmerült bennem az a kérdés is, vajon hullhat-e termő talajra bármilyen valódi szó a liberalizmusról a propaganda családjába tartozó lapban?

Még meg sem szólal Fodor Gábor az interjúban, de már az első kérdéssel erősen indul az interjú: „A liberális kifejezés mára gyakorlatilag szitokszóvá vált. Mi lehet az oka a fogalom és az általa jelölt értékrend lejáratódásának?” Ez olyan cinikus kérdésfelvetés a propaganda részéről, mintha egy bevándorlóhoz sétálna oda az újságíró, hogy mi lehet az oka a bevándorlók negatív brandjének ma Magyarországon? Fodor Gábor mentségére váljon, hogy bár az erre a kérdésre adott válaszban erre nem tér ki, később megemlíti, hogy azért a kormány is tett ezt-azt a liberális szó lejáratásáért.

Azt viszont már nem tudom a Fidesz egyik alapítója, és az SZDSZ egyik elnöke mentségére felhozni, hogy az SZDSZ megítélését illetően ebben az interjúban messze nem annyira kritikus, mint a jelenlegi ellenzék megítélésében. Könnyű kritizálni a többi, egy felemás demokráciában páston küzdő pártot - és önkényesen úgy tenni, mintha mondjuk a Jobbik nem is létezne -, mint számba venni volt, azóta megszűnt pártja bűneit.

Mert az SZDSZ regnálása és bukása is jócskán benne van abban, hogy ma NER van Magyarországon. Sokkal inkább van ebben felelőssége, mint mondjuk a hosszan kritizált Momentumnak vagy a Jobbiknak.

Elgondolkodtatnak Fodor Gábor azon válaszai is, amiket a liberalizmus és a baloldal megkülönböztetéséről mond. A liberalizmus a szabadság törvényekkel körülbástyázott uralmát jelenti szerinte, amit én el is fogadok. A társadalmi egyenlőtlenségek kiigazítása és az elesettek segítésének fókusza az a baloldalé, mondja egyetértésben az interjút készítővel. Ezek a válaszok bennem a következő kérdést vetették fel: hogyan lehetett akkor igenre buzdítani a 2016-os népszavazáskor? „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Az a törvény uralma, ha megkerülik a magyar Országgyűlést? Az nem a baloldal fókusza, ha markánsan a menekültek érdekét képviseli egy párt? A menekültek érdeke helyett azonban sokkal inkább a Fidesz érdeke volt az, hogy az igen voksokkal a népszavazás érvényességéhez járuljanak hozzá. Ha ezt jóhiszeműen tették is.

A 2016-os népszavazás volt az a pont, amikor – bár még nem nyilvánosan – először helyezkedtem szembe a kormány tevékenységével. Érvénytelenül szavaztam, mert elutasítottam a népszavazás egész körítését. A kérdésfelvetés hazugságát, a propaganda romboló mivoltát. A Liberális Párt volt az egyetlen, amely igenekre buzdított, legitimálva ezáltal a népszavazást. Sokszor jutott eszembe abban az időszakban egy 2013-as történet. 2013-ban még fiatal KDNP-sként beszélgetést szerveztem saját közösségünk számára Glattfelder Béla akkori EP-képviselővel. Az agrárium volt a téma, de a rendezvény végén már kötetlenül beszélgettünk kül- és belpolitikáról egyaránt. Valahogyan szóba került az éppen abban az évben alapított Magyar Liberális Párt és Fodor Gábor is, amire Glattfelder Béla felnevetve legyintett – ez a pillanat égett belém:

Oh, Gábor miatt nem kell aggódni, ő a mi emberünk! Derültség volt a válasz.

Ezt a kiszólást nem kezeltem akkoriban sem sokkal komolyabban, mint egy belsős legendát és viccet, és azóta is törekszem árnyaltabban szemlélni a politikai folyamatokat, mint hogy visszakézből leügynöközzek valakit, ha nem értek vele egyet. De azért eszembe-eszembe jut Glattfelder Béla határozott felkiáltása. Annyi mindent tanult a pártállami rendszertől a Fidesz, pont az ügynökök beépítéséről feledkezett volna el? Ezt majd csak az utókor fogja kideríteni.

Mindenesetre én igyekszem politikai vita esetén nem a személyre, hanem az elhangzottakra fókuszálni, ami Fodor Gábor interjúja esetében azért is érint mélyen, mert a liberalizmusról szól. A liberalizmusról, ami ma Magyarországon valóban szitokszó, de amihez egyre közelebb kerülök. A liberalizmus számomra a törvény uralmát jelenti a politikai szereplők önkényével szemben, valamint jelenti azt a modern, polgári, szabad Magyarországot, ami kiküzdötte magát a feudalizmus béklyóiból. Egy olyan értékfüzért, ami épp úgy idegen a kormány politikájától, mint az oly sokszor hangoztatott kereszténység. Nem tudom, jól járnánk-e azzal, ha hirtelen a kormány liberálisnak nevezné magát?

Tekintsünk arra, mennyire is keresztény, miközben ezt hirdeti magáról... Épp ellenkező úton jár, mint az evangélium! Attól tartok, akkor kezdene igazán térdig gázolni a kormány az illiberalizmusban, ha a liberális jelzőt újra magára akasztaná.

Ettől óvjon meg minket a szabadság Istene!